H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
LANGÓ PÉTER: RÉGÉSZETI ÉS OKLEVELES ADATOK A JÁSZSÁG 10-15. SZÁZADI
száma, és a történeti szakirodalomban több összefoglalás is részletesen tárgyalta a középkori jászok és elődeik történetét. 15 Fodor elméletének kritikus részeire először a régészet hívta fel a figyelmet. 16 Később is ez a tudományterület vállalt aktív szerepet az Árpád-korban keletről érkező steppei népcsoportok kutatásában. 17 A Jászság és a jászok korai történetének vizsgálatában a régészet szerepe meghatározó maradt. Selmeczi László programadó munkássága megváltoztatta a népcsoport középkori anyagi kultúrájára vonatkozó ismereteinket, 18 eredményei új irányt szabtak a történeti kutatásoknak is. 19 Kutatásai nyomán jóval összetettebbé vált a népcsoportra és a területre vonatkozó ismeretanyag, amely alapvetően új szempontrendszer kialakítását és új történeti modellek megalkotását eredményezte. A régió honfoglalás- és Árpád-kori régészeti lelőhelyeinek áttekintése lehetőséget nyújt arra, hogy megvizsgáljuk e terület településhálózatának kialakulását — amint arra Hatházi Gábor Mezőföld kapcsán írt tanulmányai is rámutattak 20 — és annak változásait. Az így összegyűjtött ismeretanyag alapján újra megvizsgálható az a kérdés, hogy mennyiben tekinthető érvényesnek Fodor Ferenc korábbi modellje, és hol szorul revízióra. 2. A Jászság 10-11. századi régészeti emlékei Fodor úgy gondolta, hogy a mocsaras Jászság területén a honfoglaló magyarság nem telepedett meg a 10. században, „ hanem valóban gyepünek hagyták a fejedelmi törzs szállásbirtokai és a kabarok között" 2[ Véleménye azonban már az 1942-ben rendelkezésre álló források tükrében is revízióra szorulhatott volna. Supka Géza 1916ban, 22 majd pedig Fettich Nándor 1931-ben közölte azokat az emlékeket, amelyeket 1914-ben vásárolt meg a Magyar Nemzeti Múzeum mint „jászfényszarui honfoglalás kori sírleleteket"P A tárgyak egy részével kapcsolatban komoly gyanú merült fel, hogy nem 10. századiak. A leletek 13 KISS József 1984.; LANGÓ Péter 2000/a.; LANGÓ Péter 2001/a.; LANGÓ Péter 2001/c. 14 GYÖRFFY György 1990. 312—318.; Ciocáltan, Virgil 1995.; KOCSIS Gyula 1998.; LANGÓ Péter 2001/a; LANGÓ Péter 2001/c; LANGÓ Péter 2001/b; FEJŐS Barbara 2001., BAGI Gábor 2002. 15 KUZNECOV, Vladimír 1984.; KOUZNETSOV, Vladimír—LEBEDENSKY, Iaroslav 1997. 101—153.; ALEMANY, Agustí 2000. 116—299., 372—386.; BEREND, Nóra 2001. 57—58.; KRISTÓ Gyula 2003. 233—243.; SPINÉI, Victor2003. 320—325.; KOCSIS Gyula 2005. 11—23.; ZUCKERMANN 2005. 16 KAPOSVÁRI Gyula 1955. 17 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1969.; MESTERHÁZY Károly 1972.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1973.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1980.; SZABÓ János Győző 1984.; HATHÁZI Gábor 1988.; HATHÁZI Gábor 1991.; HATHÁZI Gábor 1994.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1994.; HATHÁZI Gábor 1996/a; HATHÁZI Gábor 1996/b; HATHÁZI Gábor 2000.; KOVÁCS László 2001.; HORVÁTH Ferenc 2001.; előkerülési körülményeit később már nem sikerült tisztázni. 24 Az azonban bizonyos, hogy a két karperec kivételével a többi tárgy 10. századi, és az is valószínű, hogy a honfoglalás kori régiségeket Jászfényszaru határában találták. Kérdéses, hogy az 1914-ben eladott leletek előkerülhettek-e a Jászfényszaru-Kórés lelőhelyen. A Kórés patak mellett 2002 nyarán sikerült megmenteni egy 10. századi sír töredékét. A sírhoz tartozó leletek keltezése felvetheti a két lelet összekapcsolásának a lehetőségét. Az esetleges összetartozást erősítheti az is, hogy a feltárt női sír egy szarmata telep szélébe volt elásva. A két korszak együttes előfordulása magyarázatot adna az 1914-ben múzeumba került tárgyak közt lévő római kori karperecpár eredetére. A két leletegyüttes összekapcsolása azonban csak egy lehetséges hipotézis, melynek bizonyítására nincs elég információnk. A felvetett lehetőséget pedig kétségessé teszik az 1914-es adományozás körülményei. 25 A Kóréson előkerült leletekhez közel, a Borjújárás határrészből is ismertek emlékek. Ez utóbbi leletek egy köznépi temetőre utalnak. 26 A valamikori Borjújárástól északkeletre a — Virágoshalom közelében — Szegek határrészben Kolozs István helytörténész 2001-ben hívta fel a figyelmemet egy másik kora Árpád-kori temetőre. Az erősen pusztuló lelőhely a Zagyva folyó bal partja mellett egy kiemelkedő magaslaton fekszik. A lelőhelyen több sírt is megbolygattak mezőgazdasági munkálatok során. A sírok pusztulását — a helyiek által „jász esőként" is nevezett 27 — gyakori homokviharok is elősegítik. Szintén Kolozs István fedezte fel azt a temetőt, amely a Szegektől északkeletre, Pusztamonostor közelében, a mai Szentlőrinckáta külterületén, 2004 tavaszán, földmunkák során került elő. A nagy kiterjedésű, több száz sírós temető jelentős része mára elpusztult. A kibányászott és feldúlt sírok koráról mindössze Kolozs István megfigyelései és az általa megmentett S-végü hajkarika tanúskodik. Ezek alapján itt valószínűleg egy, a 10—11. században használt falusi temető lehetett. A korszakhoz még egy temetőt sorolhatunk, amelyik a mai Jászfényszaru közeléből került elő. A Borjújárás határrésztől 3 kilométerre északkeletre, Boldog-Téglaházparton találták 28 ezeket a — 950 és 1050 közé keltezhető 29 — sírokat. HORVÁTH Ferenc 2002.; V. SZÉKELY György 2002.; HATHÁZI Gábor 2004.; HATHÁZI Gábor 2005. 18 SELMECZI László 1981.; SELMECZI 1992/a; SELMECZI László 1992/b; SELMECZI László 1994/a; SELMECZI László 1996/b; SELMECZI László 1998.; SELMECZI László 2001.; SELMECZI László 2005. 19 SELMECZI László 1992/b; SELMECZI László 1994/b; SELMECZI László 1995.; SELMECZI László 1996/a, SELMECZI László 1998.; SELMECZI László 2005. 20 HATHÁZI Gábor 2005. 21 FODOR Ferenc 1942. 132. 22 SUPKA Géza 1916. 23 FETTICH Nándor 1931. 72—77.; MESTERHÁZY Károly 1996. 24 KURUNCZI Sándor—LANGÓ Péter 2000. 25 KURUNCZI Sándor—LANGÓ Péter 2000. 26 HILD Viktor 1975. 183. 27 BORDÁS Anna 1993. 106. 28 SZABÓ János Győző 1969. 57. 29 RÉVÉSZ László 1996/b. 259. 78
