H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
TOKAI JÁNOS: RÓMAI CSÁSZÁRKORI ERŐDRENDSZER A BARBARICUMBAN
nyúló — tartomány is. A Traianus által adoptált Hadrianus merőben más — a birodalom lehetőségeit jobban számba vevő, reálisabbnak tűnő — politikát folytat, feladja Traianus több keleti hódítását, és inkább a meglévő határok stabilizálására törekszik, nem pedig az expanzív terjeszkedésre. Ekkor építik meg Britannia északi határaként a Hadrianus falat a kelták ellen. Bár a traianusi-hadrianusi időszakban — Pannónia és Dacia provincia közötti kereskedelem biztosítására — létesülhettek erődök a limesen túl, mégis ennek kicsi a valószínűsége, pontosan a hadrianusi stabilizáló politikára gondolva. 3. Antoninus Pius (138—161) és Marcus Aurelius (161—180) korára esik — az építés terminus ante quemje A barbaricumi erődrendszer létrejöttének legvalószínűbb időszaka pont az a politikai-stratégiai kontinuitás, amely Antoninus Pius és Marcus Aurelius nevével fémjelzett. Tudjuk, hogy Marcus egy ideig együtt gyakorolta a kormányzást az őt adoptáló Piussal, teljes egyetértésben és mélységes tisztelettel. Ez a tisztelet egyértelműen és minden kétséget kizáróan tükröződik a hadvezér és filozófus császár Elmélkedések című, a kvádok ellen viselt csaták szüneteiben írt művében, így feltételezhetjük, hogy a piusi katona-politikai elképzelések továbbvitelére törekedett Marcus. Történelmi tény, hogy Pius idejében már létrejöttek a Pannoniát és Daciát összekötő kereskedelmi és hadiutak, ahol a császári postaszolgálat, kereskedelmi karavánok haladtak, aminek egyértelmű bizonyítéka „az a bizonyos római őrtorony a mai Szeged táján.. " 3 ' és ahol egy előkerült feliratos kövön olvasható: "...hicul/...rum/ ...mercato/...vV ^TZQ\ a felirattal a császári futárposta parancsnokát tisztelték meg a kereskedők. Antonius Pius a kvád győzelem után megépítette a szegedi erődöt..., és úgy látta: nagyon helyes római őrséget tartani bent a barbaricumban. " 5 „ ...Dacia felé a Maros vonalon is mindenütt őrtornyok biztosították a római kereskedők és hivatalnokok békés és biztonságos utazását." A piusi politika folytatásaként értelmezhetjük, hogy — amint azt antik auktor forrásokból tudjuk — Marcus a szarmata szállásterület pacifikálása céljából létre akarta hozni Sarmatia provinciát (a germánok szállásterületén pedig Marcomanniat), ezzel véglegesen lezárva a két nép „befogadását" a birodalomba. Váratlan halála 180-ban megakadályozta terve befejezését, de ennek a tervnek a megkezdéseként — vélhetően már Piussal együtt kigondolt— tekinthetjük a barbaricumi építkezéseket, amennyiben az igazoló régészeti feltárások az Antoninusok korabeli objektumokat igazolnak. A provinciák megalakítása minden esetben a katonai erőfölény kiharcolásával és ennek folyamatos demonstrálásával történt, így merész, de nem kizárható feltételezés, hogy a Hatvan—Jászberény— Szolnok erődítményvonal ennek az elképzelésnek az első lépései voltak. „.. Messze fönt északon volt a II. tartalék légiónak egy különítménye, és általában a mai Szlovákia területén — mélyen a kvádok földjén — több helyen is volt római őrállomás" (pld. Trencsénnél 850 afrikai katona 179—180 között). 7 Természetesen elvi lehetősége megvan annak is, hogy az erődrendszer a III., esetleg a IV. században épülhetett (pl. a Valentinianus általi limes erődítési munkák részeként), azonban ez már nem egy defenzívába szorult, haláltusáját vívó birodalom ismérve. Elég, ha csak Valentinianus halálának körülményeire gondolunk 8 (ekkor már lehetetlen lett volna kvád és szarmata földön állandó erődöket építeni, az erre irányuló kísérlet a- barbárok heves ellenállásába ütközött!) Mit mutatnak a régészeti feltárások, leletek? A rómaiak leghosszabb ideig az Alföldön élő kortársai a szarmaták voltak, akik nagy populációkban népesítették be a vidéket, bőven hagyva régészeti leleteket temetőikben és elpusztult telepeiken. A régész számára sokszor nem könnyű feladat egy megtalált tárgy beazonosítása, mivel a tárgyak többféle módon kerülhettek a barbárokhoz (kereskedelem, ajándék vagy zsákmány útján). A római-szarmata közös történelmi múlt felvázolása sem könnyű, és sokszor csak közvetett adatok, feltételezések alapján lehetséges. Nem ismertek a római-szarmata csatahelyek (pedig Domitianustól Nagy Constantinusig számtalan ütközet zajlott szarmata földön, többségében római győzelemmel), bár a közelmúltban megszületett egy hiánypótló tanulmány a szarmata Barbaricum központjainak lehetséges lokalizálásáról. 9 így különös jelentősége van a földből előkerült azon leleteknek, amelyek majdnem kizárólag csak a római élethez kapcsolódtak, a szarmatákat vagy nem érdekelte, vagy pedig kereskedelemben nem juthattak hozzá (pld. római vallás kellékei, fegyverek). Talán még értékesebbek a római épületmaradványok, így a bélyeges téglák, amelyek viszonylag pontosan datálhatóak, s egyértelműen rövidebb-hosszabb római jelenlétet jeleznek a barbárok földjén. Milyen régészeti eredményeket mutat az elmúlt közel 110 év a fentiekben felvázolt erődrendszer vonatkozásában? 3 RÉVAI József 1965. 108. 4 VÖRÖS Gabriella 2003. 44. 5 RÉVAI József 1965. 108-109. 6 RÉVAI József: 1965. 109. 7 RÉVAI József 1965. 98. ISTVANOVITS Eszter 1998. 45. VADAY Andrea 2003. 9. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Vaday Andreának — MTA Régészeti Intézet — aki útmutatásaival, tanácsaival segítséget nyújtott a tanulmány elkészítésében. 70
