H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

ZSOLNAY LÁSZLÓ: KUTYAVÉRT NEM KAPOTT

zett. Mert nem egyszerűen azt mondja, hogy az asszony adta, hanem hozzátette ezt is: az asszony, akit te adtál nekem. Semmi nem jellemzőbb a bűnösre, minthogy szeretné Istenre hárítani azt, amivel vádolják. És ennek éppen ez a gőg a forrása, mivel ily módon vétkezett az ember, amikor egyenlő akart lenni Istennel. Szabad akart lenni az ő uralma alól, amiképpen ő szabad minden uralom alól, hiszen mindennek Isten az ura. Minthogy tehát fenségében nem lehetett egyenlő vele, ezért elbukva és bűnben fetrengve akarta önmagával egyenlővé tenni Istent. Helyesebben szólva: rá akarta bizonyítani, hogy vétkezett, miközben ő maga ártatlan. Az asszony pedig a kérdésre tovább hárítja a vétket a kígyóra. Mintha bizony azért kapta volna a férfi az asszonyt, hogy ő engedelmeskedjék annak, s nem azért, hogy az asszonyt bírja engedelmességre, vagy mintha az asszonynak nagyobb fáradtságába került volna megtartani Isten parancsát, mint szót fogadni a kígyónak." A bűnök bevallásában jártas Ágoston, láthatjuk, korrekt módon, nem varrja a bűnt az asszony nyakába, közösnek ítéli a felelősséget a szabad akarat nevében, mellyel az ember szabadon választhatott jó és rossz között. S felhívja a figyelmet arra is, hogy az asszony nem hajlamosabb semmivel jobban a rosszra, mint a férfi, hisz az isten úgy rendelte, hogy ellenségeskedés legyen közte és a sátánt megtestesítő kígyó között. Az asszony tehát itt mentesült az eleve elrendelt gonoszságtól, amit később sokan el fognak felejteni. A korai egyházatyák nagyrészt már jelképesen fogták fel a teremtéstörténetet, de mindannyian sarkalatos kérdésnek tartották, mert ahogy Szent Ágostonnál láttuk, az ember szabad akaratának megjelenését látták benne, amiért még a Paradicsomról is lemondott. Valamint fontos volt annak a kérdésnek a tisztázása is, hogy mit keres a tökéletes isten által teremtett világban a rossz, a sátán. E kérdések tisztázása világosíthatta meg később Krisztus küldetését, aki azért jött el, hogy megszabadítsa az embert az eredendő bűn rabságából. Van egy olyan érzésem, hogy Krisztus férfi volta Ádámra utal vissza, s férfiak megváltója. Erre utal Mózes bar Képha egy szövegrészlete, melyben Évát Máriával hasonlítja össze, mintegy összekötve a nőt a nővel: „Ismeretes tehát, hogy nem ellenkezve és nem is kételkedve fogadta el Éva a Sátán szavait, s ez tudható abból, hogy Éva ezek közül egyet sem mondott el. Nem azért, mintha nem lett volna okos, nem is azért, mintha gyermek lett volna — okos volt és testileg felnőtt, s ha próbát tett volna a Sátánnal, könnyen legyőzte volna —, hanem mert valóban színigazságként fogta fel szavait, mivel abban a pillanatban, amikor az így szólt: olyanok lesztek, mint az istenek, rabul ejtette őt a fa utáni vágyakozás, s lángra lobbant benne az istenség utáni sóvárgás. Az a szokása a bűnnek, hogy foglyul ejti annak értelmét, aki kedveli a bűnt. Most pedig rajta, hasonlítsd össze gondolatban Máriát Évával, s figyeld meg Mária erős voltát és Éva gyengeségét. Mária, bár sokszor hallott arról, hogy Isten megígérte 8 Szent ÁGOSTON i.m. 127. 9 Mózes bar Képha 2001.127—128. az atyáknak, hogy Messiás fog születni, s hallott a prófétákról, akik erről prófétáltak, amikor jött az angyal, hogy emiatt meglátogassa — amikor ember képében megjelent neki az angyal, s azt mondta, fogansz méhedben és szülsz —, mivel soha senki nem hallott szülő nő szüzességéről, nem hitte el azonnal, hanem próbára tette az angyalt, s így szólt: Hogyan lehetséges ez, mikor férfi nem ismer engem? ... Továbbá elment, hogy megnézze a jelet, amelyet adott neki az angyal, hogy általa megbizonyosodjék szavaiban, s ez nem volt más, mint a meddő és öreg Erzsébet terhessége. "

9 Mária itt hát felülmúlta Évát, mint ahogyan az egy istenszülőhöz illik is, de ő kivételes az asszonyok között. E férfi—férfi és nő—nő megváltás utal oda, amit már Ágostonnál is láttunk, hogy jobb kerülni egy istennek élni akaró férfinak az asszonyok társaságát. Mindezt a mellett, hogy Krisztus történetében fontos szerepet kapnak az asszonyok. Nüsszai Szent Gergely, bár nem ellenzi a házasságot, hasonló véleményen van: „Mi szükség volna arra, hogy aprólékosan bemutassuk ennek az életformának a visszásságait, amikor a velejáró bajok felsorolását le lehet szűkíteni a házasságtörésekre, veszekedésekre, csalásokra? Az emelkedettebb és igazabb belátás alapján az élet minden ügyében és törekvésében fellelhető rossz eredetét meg sem találhatnánk az emberi életben, ha nem ennek az életmódnak a kényszerére vezetnénk vissza. így világos lesz számunkra az érvelés igazsága. Aki a lélek tiszta tekintetével felfogja ennek az életnek a csalárdságát, és az itteni dolgoknál fenségesebbekre törekszik, és — mint az apostol mondja — mindent megvet, mint bűzlő szemetet, az valamiképpen kiköltözik ebből az életmódból azáltal, hogy távol tartja magát a házasságtól, nem lesz köze az emberi hibákhoz, amin a kapzsiságot, az irigykedést, a haragot, a gyűlölködést, a hiú dicsőségvágyat értem... "

10 Kemény szavak, s mint látjuk, nem nőellenesek, s arról sincs szó, hogy a nőt valamiért alsóbbrendünek tartják a férfinél, csak azt az intézményt támadják, ami a nőhöz köti a férfiakat, s felsorolják azt, mit kapnak, ha összekötik egy asszonnyal az életüket. S mint fentebb már jeleztem, a szerző valójában nem is volt házasságellenes. Mindenestre jelzi azt, hogy a korai egyházban nem volt minden egyértelmű a férfi és nő kapcsolatában. Talán épp ezért már igen korán megszülettek az első egyházi rendtartások, amik szabályozták a férfiak és nők együttélését. A Didaszkália görög nyelven íródott eredetileg Szíriában a III. században. Egy 400 körüli latin fordítása maradt ránk. Szabályozza a férfiak és nők együttélését, néhol majdnem gyengéd szavakkal, máshol azonban keményen meg is fogalmazza helyüket a világban, alátámasztva azt az előbbi felvetésemet, miszerint Krisztus Ádám, s ezzel a férfiak megváltója elsősorban: „ Viseljétek el egymást, Isten szolgái és gyermekei: a férfi ne vesse meg feleségét, ne vegye őt kevésbe és ne helyezze magát fölébe, hanem legyen irgalmas és legyen a keze kitárva, hogy adjon. Csak feleségének akarjon tetszeni, legyen gyöngéd hozzá, tisztelje, arra törekedjék, 10 Nüsszai Szent GERGELY művei, 2002. 351. p. 299