H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

SZABÓ ISTVÁN: AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN IS ISMERTTÉ TETTE

finom képei gyönyörűek. Szent László vizet fakaszt templomi oltárra kínálkozó maradandó alkotás. BORBEREKIKOVÁTS Zoltán három szoborral és több képpel szerepel a kiállításon. A Horthy István vándordíj bronz-szobor a kiállítás legszebb ékessége. A Cigányfiúban a művész igazi egyénisége bontakozik ki teljes nagyságában, de sikerült művészi mestermunka a Fésülködő c. szobra is. Képei érdekes folthatásukkal hívják fel a figyelmet a szobrászművész sokoldalú tehetségére. CHIOVINI Ferenc a tőle megszokottja munkákkal szerepel most is. Különösen említésre méltó a Lovasok c. kompozíciója és a Cséplés című képe. GABORJANI SZABÓ Kálmán egyéni tónusú képei eredetiségükkel hívják fel a figyelmet arra, hogy az alkotója önálló, de helyes utakon jár. HOLLÓSNÉ MATTIONÍ Eszter mesés álomvilágot visszatükröző művészete már régen kivívta számára a megérdemelt elismerést. Különösen nagyon tetszenek most is a virágcsendéletei, de a Tiszapart c. képe is eredeti művészi elgondolása és kivitelű kép. PATAY Mihály leheletfinom kidolgozású háborús témájú fametszetei és szép színes aquarelljei keltenek méltán elismerést. RÉVÉSZ Péter Pál kezd eljutni az általa választott művészi úton az egyéniségének megfelelő formanyelvhez. Külön meg kell említeni virágcsendéletét. SZLANYI Lajos a verőfényes levegőjű Alföldünk nagymestereként csillogtatja halhatatlan művészetét gyönyörű tájképein. A Zagyva kanyar, az Alcsi és a többi mind az alföldi színek és hangulatok himnuszai. VIDOVSZKY Béla sok szép igazi művészetet jelentő képeket állított ki ezúttal is. Csarnok a kengyeli kastélyban, Reggeli nap a verandán és a Zagyva kanyarulat-oí említsük csak meg a sok gyönyörű kép közül. ZADOR István sok szép képe most is méltán kelti fel a Iá togatók figyelm ét. A kiállítás szeptember 12-ig marad nyitva. "

u Mint a felsorolt nevek mutatják: a szolnoki művésztelep alkotógárdája most is erős, s talán csak az alapítás óta szinte egyetlen évadzáró, számadó tárlatról el nem maradó művészt hiányolhat a szolnoki műértő közönség: FÉNYES Adolfot. Az ő távolmaradásának azonban több oka van. Egyrészt hajlott korú, 76 esztendős, megfáradt, kiábrándult, két világégést megért, támasz nélküli, egyedül élő ember. Másrészt — s az előbb soroltak szinte mind csak következmények — „bélyeget" visel már 1938 óta. Távolmaradása, hiánya ebben az összezavarodott világban — a 4. kép. Basilides Barna: Önarckép, é.n. 5. kép. Révész Péter Pál: Tabáni utca, é.n. naponta sulykolt nacionalista demagógia hatására még a „művésztársak"-nak sem tűnik fel. Hogyan kérhetnénk hát számon a politikához kötődő városi potentátoktól? A Szolnok és Nagyvárad kulturális együttműködése címszóval illetett kulturális kirajzás, amelynek keretében Szolnok elvitte évzáró, jubiláris kiállítását egy nagyváradi megmérettetésre és egy kialakítandó közös kulturális együttműködésre, művészeket is szép számmal delegált. „ Vasárnap délben, a váradi újságíró székház dísztermében ment végbe a művésztelep ünnepélyes megnyitása, melyen dr. Szabó Ferenc polgármester vezetésével megjelentek Jancsó Lajos, a Művésztelep igazgatója, Kemény László felsőker. isk. igazgató, a népm. bizottság ügyv. elnöke, dr. Kerekes Sándor főjegyző, Kiss Gábor árv. ülnök, a Verseghy-kör elnöke, dr. Lévay Gyula főügyész, Scheftsik István főszolgabíró, Vidor Győző lapszerkesztő, tanár és még számosan, míg a festőművészek közül ott láttuk BAZILIDESZ Barnát, BERNÁTH Aurélt, CHIOVINI Ferencet, GÁBORJÁNI SZABÓ Kálmánt, HOLLÓSNÉ MATTIONÍ Esztert, PATA Y Mihályt, VIDOVSZKY Bélát és ZÁDOR Istvánt, a szobrászművészek közül BORBEREKI KOVATS Zoltánt stb..."

n Szinte valamennyien részt vettek tehát a kiállítást beajánló szolnoki polgármester vezette vemiszázson, kivéve az ekkor már feltehetően munkaszolgálatos RÉVÉSZ PÉTER Pál-t, akit — bár még a szolnoki bemutató kapcsán dicsértek kiállított munkáiért, — ide már nem vitték delegáltként. De hogy nem kizárólag ez lehetett az oka a delegációtól való távolmaradásának, azt dr. Szabó Ferenc szolnoki polgármester nyitóbeszéde sejteti; hiszen a hatalomtól függő polgármester FÉNYES Adolf, ZÁDOR 11 SZV. XXV. évf. 72. sz. 1943. szeptember 8. (szerda), 3. 12 SZV. XXV. évf. 82. sz. 1943. október 13. (szerda), 1. 279