H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

SZABÓ ISTVÁN: AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN IS ISMERTTÉ TETTE

finom képei gyönyörűek. Szent László vizet fakaszt temp­lomi oltárra kínálkozó maradandó alkotás. BORBEREKIKOVÁTS Zoltán három szoborral és több képpel szerepel a kiállításon. A Horthy István vándordíj bronz-szobor a kiállítás legszebb ékessége. A Cigányfiú­ban a művész igazi egyénisége bontakozik ki teljes nagyságában, de sikerült művészi mestermunka a Fésülködő c. szobra is. Képei érdekes folthatásukkal hív­ják fel a figyelmet a szobrászművész sokoldalú tehet­ségére. CHIOVINI Ferenc a tőle megszokottja munkákkal sze­repel most is. Különösen említésre méltó a Lovasok c. kompozíciója és a Cséplés című képe. GABORJANI SZABÓ Kálmán egyéni tónusú képei ere­detiségükkel hívják fel a figyelmet arra, hogy az alkotója önálló, de helyes utakon jár. HOLLÓSNÉ MATTIONÍ Eszter mesés álomvilágot visszatükröző művészete már régen kivívta számára a megérdemelt elismerést. Különösen nagyon tetszenek most is a virágcsendéletei, de a Tiszapart c. képe is eredeti művészi elgondolása és kivitelű kép. PATAY Mihály leheletfinom kidol­gozású háborús témájú fametszetei és szép színes aquarelljei keltenek méltán elismerést. RÉVÉSZ Péter Pál kezd eljutni az általa választott művészi úton az egyé­niségének megfelelő formanyelvhez. Külön meg kell említeni virágcsend­életét. SZLANYI Lajos a verőfényes leve­gőjű Alföldünk nagymestereként csil­logtatja halhatatlan művészetét gyö­nyörű tájképein. A Zagyva kanyar, az Alcsi és a többi mind az alföldi színek és hangulatok himnuszai. VIDOVSZKY Béla sok szép igazi művészetet jelentő képeket állított ki ezúttal is. Csarnok a kengyeli kastély­ban, Reggeli nap a verandán és a Zagy­va kanyarulat-oí említsük csak meg a sok gyönyörű kép közül. ZADOR István sok szép képe most is méltán kelti fel a Iá togatók figyelm ét. A kiállítás szeptember 12-ig marad nyitva. " u Mint a felsorolt nevek mutatják: a szolnoki művész­telep alkotógárdája most is erős, s talán csak az alapítás óta szinte egyetlen évadzáró, számadó tárlatról el nem maradó művészt hiányolhat a szolnoki műértő közönség: FÉNYES Adolfot. Az ő távolmaradásának azonban több oka van. Egyrészt hajlott korú, 76 esztendős, megfáradt, kiáb­rándult, két világégést megért, támasz nélküli, egyedül élő ember. Másrészt — s az előbb soroltak szinte mind csak kö­vetkezmények — „bélyeget" visel már 1938 óta. Távol­maradása, hiánya ebben az összezavarodott világban — a 4. kép. Basilides Barna: Önarckép, é.n. 5. kép. Révész Péter Pál: Tabáni utca, é.n. naponta sulykolt nacionalista demagógia hatására még a „művésztársak"-nak sem tűnik fel. Hogyan kérhetnénk hát számon a politikához kötődő városi potentátoktól? A Szolnok és Nagyvárad kulturális együttműködése címszóval illetett kul­turális kirajzás, amelynek keretében Szolnok elvitte évzáró, jubiláris kiállítását egy nagyváradi megméret­tetésre és egy kialakítandó közös kul­turális együttműködésre, művészeket is szép számmal delegált. „ Vasárnap délben, a váradi újság­író székház dísztermében ment végbe a művésztelep ünnepélyes megnyitása, melyen dr. Szabó Ferenc polgármester vezetésével megjelentek Jancsó Lajos, a Művésztelep igazgatója, Kemény László felsőker. isk. igazgató, a népm. bizottság ügyv. elnöke, dr. Kerekes Sándor főjegyző, Kiss Gábor árv. ül­nök, a Verseghy-kör elnöke, dr. Lévay Gyula főügyész, Scheftsik István fő­szolgabíró, Vidor Győző lapszerkesztő, tanár és még számosan, míg a festőművészek közül ott láttuk BAZILIDESZ Barnát, BERNÁTH Aurélt, CHIOVINI Ferencet, GÁBORJÁNI SZABÓ Kálmánt, HOLLÓSNÉ MATTIONÍ Esztert, PATA Y Mihályt, VIDOVSZKY Bélát és ZÁDOR Istvánt, a szobrászművészek közül BORBEREKI KOVATS Zoltánt stb..." n Szinte valamennyien részt vettek tehát a kiállítást be­ajánló szolnoki polgármester vezette vemiszázson, kivéve az ekkor már feltehetően munkaszolgálatos RÉVÉSZ PÉTER Pál-t, akit — bár még a szolnoki bemutató kapcsán dicsértek kiállított munkáiért, — ide már nem vitték delegáltként. De hogy nem kizárólag ez lehetett az oka a delegációtól való távolmaradásának, azt dr. Szabó Ferenc szolnoki polgármester nyitóbeszéde sejteti; hiszen a hatalomtól függő polgármester FÉNYES Adolf, ZÁDOR 11 SZV. XXV. évf. 72. sz. 1943. szeptember 8. (szerda), 3. 12 SZV. XXV. évf. 82. sz. 1943. október 13. (szerda), 1. 279

Next

/
Oldalképek
Tartalom