H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

SZABÓ LÁSZLÓ: A NÁD FELHASZNÁLÁSA A KÖZÉP-TISZA VIDÉK FALVAINAK ÉPÍTKEZÉSÉBEN

kegyúri segítség miatt néhány évized elteltével nagyobb alapterületű, tartósabb anyagból új templomokat emeltek. A nád építkezésben betöltött szerepe hosszú időn át a Tisza vidéken igen jelentős volt, s csak a jobbágyfelszabadítás után, főként pedig a kiegyezést követő évtizedekben csökkentjelentősége, amikor az úrbéri pátens már érezteti hatását, s a polgári korszakban a helyi rendeletalkotás a tűzveszélyes építőanyagok alkalmazását mindenütt visszaszorítja, s előtérbe lép a szakember (kőműves, ács, tetőfedő, burkoló, stb) munkája, visszaszorítva az egykori specialisták (tetőfedés, különböző sárfalakat építő, faragó emberek) munkáját. Elmondható azonban, hogy egészen napjainkig bizonyos építményeknél ma is szerepe van, s bizonyos kiegészítő anyagként s melléképületeknél nélkülözhetetlen anyag. A következőkben röviden összefoglaljuk azt a recens anyagot, amely megmaradt a gyakorlatban, illetve régi építményeken vagy házbontásoknál feltárható, s kihüvelyezhető az emlékezetből. 3.1. Nádkerítés, nádpalló, nádfal. Minden nádfalat földbeszúrt, levert vagy leásott cölöpök, karók tartanak. Ez adja a szilárd vázukat. Önmagukban nem állnának meg, ezért nem tekinthetők önálló szerkezeti elemnek. A nádfal legegyszerűbb változata a nádkerítés. A legkezdetlegesebb megoldás az, hogy a vázként szolgáló földbevert karók közét pár centiméternyi korcolt náddal töltik ki. A fal alsó része vagy a föld felszínén támaszkodik meg, vagy a falnál valamivel szélesebb, csekély mélységű (8—15 cm) árokba fektetik, és tövénél körbe döngölik. Árkot akkor nem ásnak a fal aljának, ha mozgatható falazatot akarnak (pl. a szél járásának megfelelően állított szárnyék, félig döntött tető.). A korcolás legegyszerűbb módja a nádfal két oldalán egymással párhuzamosan szemben futó karók és lécek, deszkák közé fogatás (alul — középen — felül). A vízszintesen futó párhuzamos léceket gúzzsal (gyékény, vessző, drót) szorítják össze. Előfordul, hogy léc nélküli gúzsolással is erősítik a falat (főként ha helyéből mozdítani akarják), de enélkül is szilárd a kerítés, főként ha az alját földbe mélyítik. A nádpallókat (a lésza névvel a Tisza mentén nem találkoztam) a földön gúzsolták. Ha rögtön a helyére került, akkor állítva. Ez utóbbinál legalább két ember kellett a művelethez. Ők a nádfal két oldalán helyezkedtek el. A nádvarrótűt egyik átdugta, a másik áthúzta, illetve beleillesztette a gyékény vagy vesszőgúzst, megcsavarta, a másik visszahúzta. Ha a két karót fogatták össze, akkor is használták a nádvarrótűt hasonló módon. Az „iparilag" készített nádpallók varrásához néhol bakot is alkalmaztak (tsz-üzemek). A leggazdaságosabb munkamegosztás az volt, ha hárman végezték a munkát: kettő varrta, egy harmadik személy meg kiszolgálta őket anyaggal. A jó gúzsolás meghosszabbította a nádkerítés és bármilyen nádfal életét. A jó fal, nádpalló egyenletes, tömör, 16 Tóth D., 1942. 273. — DAMNA 2091-83. 17 Bcllon T., 2003. 55. — Itt jegyezzük meg, hogy a rendszerváltozáskor, amidőn a szabad vallásgyakorlást (várhatóan) már nem korlátozta semmi, a községek tcmplomépítési tervekkel foglalkoztak. Több, az 1950-cs években községi rangra emelt tanyaközpontban nem épült templom. Ám pénz sem volt. Ekkor vetettük fel a Szolnok Megyei Tervező Iroda néhány munkatársával alakját tartó (azaz téglalap alakja nem mozdítható el romboidba) volt. Ritkán alkalmazott, ideiglenes megoldás — általában kerítések hézagainak kitöltésére vagy aprójószág összetartására épített alacsony kerítésként fordul elő — az, hogy két—két levert, leszúrt és felül összegúzsolt karó közé vízszintesen raknak 4—5 cm vastagságú nádat. Ez gyorsan elkészíthető, felszedhető, arrébb rakható, ideiglenes, de célszerű megoldás. A nád helyett szőlőkben venyigét, udvarokban kukoricaszárat, leveles gallyat, vesszőkötegeket is tehetnek. A nádpallóból a szabadban éjszakázó, néhány estét kint töltő földművesek (pl. aratáskor, szénakaszáláskor), vásározók, egyéb kocsival úton járók szélfogót készítettek. A nádpallót vagy a szekér oldalának támasztották rézsútosan vagy alul kis rákot ásva, hogy megtámaszkodhassék, egy vagy két földbevert karóval erősítették meg. Utóbb a vasutak mellett a MÁV hófogókat is készíttetett nádpallóból. Ezeket üzemileg, drótvarrással állították elő. Önálló építmény volt a szintén pallókból emelt seggenülő-, csősz-, dinnyésház vagy —gunyhó, kunyhó. A gunyhónál 20—40 cm alapot ástak, tehát a ház alja földbe volt mélyítve. A mélyítés két hosszanti oldala fogta a pallót, esetleg kétsorosán egymásra tett pallót, vagy a vastagabb (20—30 cm) korcolt, lécekkel, karókkal is lefogatott nádtetőt. Hasonló gunyhók, csak nagyobb méretben, belől sárbútorokkal (fekhely, ülőpadka) szőlőbeli gunyhó is készült.

18 Ismerik a kerek alaprajzú nádkunyhót, amit a közeli Nagykunságban kontyos kunyhónak neveznek, de a Tisza menti falvak határában ilyet emberemlékezet óta nem készítettek. Nádvágó munkások megkötözött nádkévékből hirtelen jött rossz idő ellen, s holmijuk védelmére raknak össze ideiglenes nádkunyhót, amelyben két ember kényelmesen elfér ülve vagy zsugorított lábbal oldalt fekve. A tartós kontyos kunyhót a tiszamentiek a Nagykunsághoz és a pásztorokhoz kötik egész vizsgált területünkön. 3.2. A nádház, nádfal, házvég, vértelek, födém, stukatúr. Jobbágyi, paraszti szinten ez a legkomplexebb építmény, amely az alaptól a héjazatig, közfalak emeléséig mindent tartalmaz.

19 Ha még állna ilyen lakóház, a náddal való építkezés állatorvosi lovának is tekinthetnénk. Nádház építkezését jómagam már nem láthattam, s ezért elbeszélés alapján tudom csak rekonstruálni; meglévő részletekből az egészet. A különböző építmények bontásának megörökítésére vadásztam, illetve romlóban lévő házak megmutatkozó belső szerkezetét (leomlott falrész alatti fonás, karó, korcolás, csapolások, stb.) igyekeztem dokumentálni, s ezek alapján kérdezni az építés folyamatára, a megoldási lehetőségekre és pontosan feljegyezni a vele kapcsolatos elnevezéseket, nyelvi formákat. A napjainkban vagy közelmúltban több ház javításánál, illetve egyközösen (Nagy István, Pár Nándor), hogy a XVIII. század eleji gyakorlatot követve átmenetileg lehetne gyülekezeti házakat építeni nádfallal. Az idő túlhaladta ezt az elképzelést. 18 V.ö: Szabó L., 1991. 253—269. — U.ő: 1992. II. 679—692. 19 Szűcs S., 1943. A szerző részletesen írja le az általa még látott nádház szerkezetét és a benne folyó életet a Sárrét vidékéről. Ez az első és máig legrészletesebb hiteles közlés a nádházról. 237