H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

BAGDI RÓBERT-DEMETER GÁBOR: A FÖLDRAJZI ADOTTSÁGOK SZEREPE A KÖZÖSSÉGEK KÖZÖTTI KAPCSOLATTARTÁSBAN ÉS A PEREMVIDÉKEK ASSZIMILÁCIÓJÁBAN SÁROS MEGYE PÉLDÁJÁN

4.2. ábra. Kelet-Sáros etnikai viszonyai 1910-ben (saját szerk. Magyar Statisztikai Közlemények, 42. és 46. kötet alapján) valló település ismét ruszinnak vallotta magát, keleten is ruszinná vált Zsetek és Gellért, de Csergözávod szlovákká alakult. Galbatő környékén Kötelep és Gerlahó, Zboró környezetében Sztebnek és Komlóspatak is (de Sztebnekhuta nem) ismét ruszinként került feltüntetésre. Nyugat-Sárosban kevés kivétellel a Fényes Elek által leírt helyzet állt vissza: ez egyrészt alátámasztja összeírásának viszonylagos megbízhatóságát, másrészt azt mutatja, hogy a nyugati peremterületen nem játszódott le az utakon olyan gazdasági vagy népmozgalmi tevékenység, mely a térség etnikai arculatát befolyásolta volna. Az utak szerepe nem befolyásolta döntően a közösség megtartó erejét. Miközben a magyarság aránya Kisszebenben, Eperjesen és Héthársban elérte a 33%-ot, itt a magukat magyarnak vallók közül 50% alá csökkent az izraeliták aránya. Kelet-Sárosban hasonló tendenciák figyelhetők meg 1910-ben. Egyedül a Kerekrét—Radoma—Sósfüred— 220