H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

GY. FEKETE ISTVÁN: SZOLNOK ÉS AZ 1956-OS MAGYARORSZÁGI FORRADALOM ÉS KATONAI INTERVENCIÓ

szemben. Parlamentereket küldjenek az oda érkező csapat elé! "

95 Ez az intézkedés alapvetően meghatározta a Magyar Néphadsereg alakulatainak magatartását. A szovjet intervenció végrehajtása során kihasználták a tömegkommunikációs eszközökben (rádióadások, újságok, röplapok) rejlő lehetőségeket. Ez volt az egyik legfontosabb eszköze annak, hogy a magyar lakosságot és a nemzetközi közvéleményt az eseményekről tájékoztathassák. A rádióadások megszervezésére a Kossuth adót nem lehetett használni, az Nagy Imre kormányának felügyelete alatt állt. Mivel a VIHAR hadművelet főhadiszállása Szolnokon volt, és „az új magyar kormány" biztonságát is itt tudták leginkább garantálni, kézenfekvőnek mutatkozott, hogy „ahol a kormány, onnan üzenjen a néphez". így döntötték el, hogy a FMPK felhívásának ezen a rádiófrekvencián kell elhangoznia. Ezzel azonban volt „egy kis probléma", ugyanis a nagy adó nem volt üzemképes. Ezért az adást a szolnoki adó frekvenciáján Ungvárról, Csehszlovákiából és a Balatonszabadi rádióállomásról, illetve az intervencióban résztvevő szovjet seregtestek propagandaegységeinek berendezéseiről sugározták. A szolnoki adót a szovjetek 4-én Vi 5-kor foglalták el, és a sugárzás csak délután kezdődhetett el.

96 Kalandos az is, ahogyan a „beszédek" szövegeit adásra alkalmas állapotba hozták. A FMPK „felhívását" és a „Münnich" beszédet Ungvárra szállították, s itt a russzicizmusoktól hemzsegő szöveget Ballá László kárpátukrajnai író fogalmazta „magyarabbra". Eztán Sándor László helyi újságíró olvasta azokat magnóra a helyi rádióban. E szalagokat küldték szét az említett rádióadókhoz, ahol megkezdték a sugárzását. A beavatkozás eseményeit, a lakossághoz intézett felhívásokat az első oldalán közölte a Szolnokon megjelent Szabad Nép november 6-i száma, valamint a város több pontján elhelyezett falragaszok, illetve a szovjet katonai propaganda szervek és az MSZMP aktivisták röplapjai

97 H/3. A „VIHAR" hadművelet végrehajtása A már korábban ismertetett, a beavatkozást megelőző, előkészítő katonai és KGB akciók után a csapatok részére 4-én hajnali 4 órakor, Szolnokról adta ki a parancsot Konyev marsall a hadmüveletek megindítására. A „Mennydörgés 444" (Grom) jelszóra mozgásba lendült a „VIHAR" hadművelet teljes hadi gépezete.

98 A szovjetek 11. gépesített, 60. légvédelmi tüzérhadosztályaiból és a 80. ejtőernyős ezredből létrehozott harccsoportok Szolnokon is megkezdték az alakulatok lefegyverzését és a kijelölt objektumok megszállását. Először x

/% 3-kor a Magyar Rádió Damjanich stúdióját foglalták el, amit 1956. december 24-ig megszállva tartottak.

99 4-én 4.25-kor a tüzértiszthelyettes-kiképző, a 27. légvédelmi tüzér- és az 56. aknavető tüzérezred állományát fegyverezték le. Itt fegyverhasználatra is sor került. A rendelkezésre álló doku95 Uo. 154—158. 96 Cseh G., 2003. 22—23., Fekete I. (A forradalom ós ...) 132. 97 Cseh G., 2003. 22., VáradiN.i.m. 98 Györkéi J— Horváth M. i. m. 260., Horváth M. i. m. mentumok és a szemtanúk visszaemlékezése alapján ez a következő módon történt. 3-án este a Rékasi-laktanya melletti úton is megnőtt a szovjet harckocsik mozgása, ezért éjszakára a parancsnoki állomány zöme a laktanyában maradt. A szolgálatokat eligazították, s különösen az őrségben lévők figyelmét hívták fel a fegyverhasználat szigorú szabályaira. Senki nem tudott semmit, de mindenki érezte az egyre fokozódó feszültséget. Ez a légkör átragadt a sorállományra is, elsősorban a szolgálatban lévőkre. Néhány perccel 5 előtt a laktanya körüli szovjet harccsoport megkapta a parancsot a magyarok lefegyverzésére. Amikor megközelítették az objektumot, illetve annak kapuját, lövés váltásra került sor az őrtoronyban és a kapuban lévő magyar, és a közelítő szovjet katonák között. A fegyverropogást hallva a harckocsik is tüzet nyitottak géppuskáikból, és ágyúikból négy romboló gránátot lőttek ki. Utóbbiak egyike a parancsnoki épület bejáratát találta el, ami annyira megrongálódott, hogy a bent lévők csak egy másik kijáraton és az ablakokon át tudtak kijutni. A tűzharcban a 21 éves Tóth Mihály (légvédelmi tüzérezred) honvéd, és a 22 éves Vajda László (tüzértiszthelyettes-kiképző ezred) sorhallgató, has- illetve tüdőlövést kapott. Rajtuk kívül még négy honvéd sebesült meg. A 27. légvédelmi tüzérezredtől Szathmári József százados (parancsnok) a lövéseket hallva, öltözékét magára kapva kifutott a parancsnoki épületből, és a laktanya kapujához sietett. Ahogy kilépett, a szovjetek azonnal lefegyverezték. Mivel beszélt oroszul, gyorsan megértette magát velük, és követelte, hogy azonnal vigyék a parancsnoki harckocsihoz. Határozott fellépésére a harccsoport parancsnoka a tüzelést beszüntette. A sebesült katonákat azonnal kórházba szállították, de sajnos Tóth (Szolnok Megyei Kórház) és Vajda (Szolnoki Tüdőkórház) honvédek még aznap belehaltak sérüléseikbe. Temetésükre katonai tiszteletadás mellett november 8-án került sor Szolnokon, amelyen részt vett Kablay Lajos alezredes hely őrségparancsnok is. Később a szülők óhajára mindkét katonát szülőhelyükön temették újra.

100 Ez idő tájt a katonai repülőtéren a „felszállópálya" déli részénél már ott lévő mintegy szakasznyi szovjet harccsoporthoz újabb páncélos alegységek csatlakoztak. Körbefogták a repülőteret, a parancsnoki épületet, a hangárakat és az üzemanyag-telephelyet. A sorállomány körében futótűzként terjedt az a hír, hogy az „oroszok mindenkit hadifogságba visznek". Ezért a katonák és a civilek zöme még 3-án éjszaka elmenekült a repülőtérről, egyedül az önálló repülőkiképző század tiszti, tiszthelyettesi és hallgatói állománya maradt jórészt „egyben", a szolgálati helyén. 4-én reggel (miután a szovjetek megszállták a laktanyát), a tiszti, tiszthelyettesi állományt berendelték, és honvédségi autóbuszokon beszállították a városból és a repülőtér közelében lévő lakótelepről. Az egyes elhelyezési körletek elé hálótermi takarókat (pokrócokat) terítettek le, és oda kellett a fegyvereket letenni. Egyesek a hivatásos katonák közül, kihasználva a „pillanatnyi tisztázatlan helyzetet", 99 Wirth G. i. m. 142—147., Tiszai L. i. m. 120—130. 100 Györkéi J — Horváth M. i. m. 115., Tiszai Lajos: Egyedül a tankok tüzében. Új Néplap. 1990. okt. 12., Ifj. vitéz Szathmári József, más szemtanúk visszaemlékezései. 197