H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

GY. FEKETE ISTVÁN: SZOLNOK ÉS AZ 1956-OS MAGYARORSZÁGI FORRADALOM ÉS KATONAI INTERVENCIÓ

hadnagy vezette MIG—15 bisz repülőgép (kísérője géphibára hivatkozva nem szállt fel) Tiszakécskén gépágyújával a tömegre több sorozat lövést adott le, minek következtében 18 halott és több mint 100 sebesült maradt a helyszínen. Ugyanezen a napon „hideg" (lövés kiváltása nélküli) rácsapás során Csongrádnál Istenes Elemér főhadnagy MIG—15-ös gépével lezuhant, és életét vesztette. E szakmailag abszurd állapot megszüntetésére (mivel Janza Károly altábornagy, honvédelmi miniszter, valamint Madarász vezérőrnagy, az OLLEP vezetője nem tett lépéseket) Nádor Ferenc ezredes légierő-parancsnok saját hatáskörébe vonta a repülők bevetésének jogát, és ezt követően karhatalmi céllal több repülőfedélzeti fegyverhasználatra nem került sor.

18 Szolnokon (mint a legtöbb helyen) a tüntetések alkalmával, valamint a Munkástanácsban is a követelések között a fegyveres harc és a lakosság felfegyverzésének kérdése rendszeresen szerepelt. Kablay Lajos alezredes ebben a kérdésben azt a nézetet vallotta, hogy a fegyveres harc a katonák ügye. Mint szakember jól tudta, hogy a fegyverek feletti felügyelet, kontroll hiánya egy olyan fontos helyőrségben, mint Szolnok beláthatatlan következményekkel járna, súlyos tragédiákhoz vezetne. Ezért intézkedett, hogy a megyeszékhely minden alakulatánál a laktanyák földi védelmét megszervezzék, megszigorítsák. Az intézkedés, a parancs értelmében a laktanyákba illetéktelen személyek be nem léphettek, az objektumokból fegyver, lőszer, robbanóanyag kiszállítása minden eszközzel megakadályozandó volt. A helyőrségparancsok intézkedett arról is, hogy a lakosság, ezen belül is főleg az ipari munkásság körében a katonák magyarázzák meg a kialakult helyzetet, a megyeszékhelyen megindított fegyveres harcban (a szovjet csapatmozgások és a Vihar hadművelet miatt) rejlő kockázatot, veszélyeket. Tisztjeit arra kérte, hogy értessék meg a lakossággal, a katonák velük vannak. E törekvés jegyében tiszteket küldött a nagy ipari üzemekbe, és képviseltette a hadsereget minden szolnoki tüntetésen, népi megmozduláson. 26-án a Megyei Munkástanáccsal egy időben (annak keretén belül) megválasztásra kerültek a Katonatanács tagjai is. Vezetője Kablay Lajos alezredes, a Kilián Iskola és Szolnok Helyőrség parancsnoka, tagjai: Brassói Tivadar őrnagy (őt később Varjú Zsigmond főhadnagy váltotta fel); Szabó Lajos (Kablay alezredes írnoka); Bencze Imre Kablay Lajos alezredes (posztumusz ezredes), a Honvéd Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola és Szolnok Helyőrség parancsnoka Szathmári József százados, (korábbi felvétel), a szolnoki Légvédelmi Tüzérezred és Szolnok védelemparancsnoka főhadnagy; Bandi Imre rendőr százados; Kopasz György százados; Keresztes Lajos százados. A Katonatanács (a várható feladatok tervezésére) egy hadműveleti csoportot hozott létre. Vezetője Szatmári József százados (a légvédelmi tüzérezred parancsnoka), tagjai: Decsi Ferenc, Mester Andor, Mattá Gábor századosok, valamint Szőke Károly, Deák Ferenc főhadnagyok voltak.

19 A menet közben megyei szintűvé vált Munkástanács megalakulását követően a Szolnokon állomásozó szovjet katonai alakulat parancsnoka arra kérte Dancsi József elnököt, hogy Kablay alezredessel menjenek ki hozzá a laktanyába, az ún. kődobálásos ügyet tisztázni. Ez a beszélgetés a megyei munkástanács október 27-i jegyzőkönyve (azért az ekkoriban, mert a tanács 26-án alakult meg — szerz.) szerint a következőképpen zajlott le: „Az orosz parancsnok azt kérte, hogy mivel ő nem emel kifogást az ellen, hogy mi tüntetünk. Az, hogy ők menjenek ki hazánkból, megfelel a valóságnak. Ezt levezetni úgy lehet, és ezt vegyük tudomásul, hogy ők katonák, őket ide rendelték, nem tárgyalhatnak senkivel, ők is legszívesebben hazamennének. " Kablay alezredes (a jegyzőkönyv tanulsága szerint) a Munkástanács összejövetelén az üggyel kapcsolatban a következőket mondta: „Kinn voltam a járműben (Járműjavítóban — szerz.) is, és egy-két hangoskodó ember elronthat mindent. Arról van szó, hogy magyarok vagyunk, élni akarunk, vagy halni... Tegnap is hangoskodik lent a tömeg és fájó bent az, hogy a szülők jönnek, hogy neki oda van ez meg ez a gyereke, közöljük hangos híradón stb. Ezek a gyerekek dobták a követ. A kődobálásból sortűz lett. Az orosz őrnagy arra kért bennünket, ha már tüntetni akarunk, semmi kifogásuk ellene. A katonáknál a 3 lépés, az 3 lépés. Felkért bennünket az orosz parancsnokság és felkérünk mi is benneteket, mert nem tudják azt hirtelen, hogy most követ dobtak-e vagy kézi gránátot és mindjárt 8 vagy 10 golyót lőttek, és ez annyi embert is jelenthetett volna... Lesztek szívesek tolmácsolni (munkahelyeiteken — szerz.), hogy ne nyúljanak az oroszokhoz"? Kablay alezredes nemcsak a Munkástanács tagjait kérte, hanem tiszteket is kiküldött a Járműjavítóba (Gáti százados) és a Papírgyárba (Mihály őrnagy), hogy az eset tanulságait mondják el a dolgozóknak, milyen veszéllyel jár az, ha az oroszokkal konfliktusba keverednek.

21 18 Iván D. i. m. 171—172., Simon L. i. m. 19 Cseh G. 2003. 11—12., Kilián Iskola parancsnokának jelentése. 00529. 20 Kaposvári Gyula: Igyekeztem mindig ember maradni. Vasárnap c. újság 1991. nov. 3., A Kilián Iskola parancsnok jelentése. 0052900533. 21 HL A Kilián Iskola parancsnokának jelentése. 00532- 00533. 184