H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

GY. FEKETE ISTVÁN: SZOLNOK ÉS AZ 1956-OS MAGYARORSZÁGI FORRADALOM ÉS KATONAI INTERVENCIÓ

A szolnoki színház épülete az 1950-es években ettől kezdve mintegy 800 fő pártaktivista védi majd a megyében a pártszékházakat.

1 A hírek azonban nemcsak a pártházakat, hanem a szolnoki tanulóifjúságot is megérintették. A budapesti Építőipari és Közlekedési Egyetem szolnoki karára 23-án késő délután érkeztek meg a budapesti és a gödöllői egyetemekről szállingózó információk. Az egyetemi kar nagy előadótermében Gál Zsuzsa, a Szabad Ifjúság szolnoki munkatársa adott tájékoztatást a történtekről. Ekkor valaki a több száz fős tömegben kihangosította a rádióban éppen elhangzó Gerő beszédet. Ez csak „olaj volt a tűzre". A szolnoki hallgatók a budapesti példát követve elhatározták, hogy azonnali hatállyal kilépnek a Dolgozó Ifjúság Szövetségéből (DISZ), és csatlakoznak az újból megalakított egyetemi ifjúsági szervezethez, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségéhez (MEFESZ). Azonnal meg is tárgyalták a budapesti egyetem által kiadott 10 pontot, amit még megtoldottak néggyel. Még tartott a diákgyülés, amikor Gellei Kornél színész és Klein Sándor színházi alkalmazott lépett be a terembe, és a hallgatókat áthívta a Szigligeti Színházba, ahol épp a Marica grófnő című operett előadása folyt. A forradalmi hangulatban lévő ifjúság Lengyel János színész vezetésével bevonult a színházba, képviselőik pedig felmentek a színpadra. A közönség körében tapasztalható meglepődés és némi zavar után Lengyel János a színpadról a következőket mondta: „...amíg önök nyugodtan szórakoznak, addig Pesten kitört a forradalom. Ledöntötték a Sztálin szobrot, a rádiónál könnygázbombát használnak az államvédelmi csoportok és a tömegbe lőttek. "

2 E bejelentés után Varga D. József (vagy Lengyel János) elszavalta a Nemzeti dalt, majd a színházban lévők (a közönség és a művészek) a Szabó (Floki) József őrnagy, ezredparancsnok zenekar kísérete mellett elénekelték a himnuszt. Szolnokon október 23-án így kezdődött a forradalom. 24-én délelőtt (de főleg délután) A—500 fős tömeg tüntetett a városban. Jelszavaik között a címerek, jelvények leszedése, a nép felfegyverzése, a szovjet csapatok kivonása szerepelt. Ekkor egy olyan esemény történt, ami könnyen tragikus fordulatot vehetett volna. A tüntetéssel egy időben folyt az 54. szovjet pontonos ezred átvonulása a városon, harckocsik kíséretében. Néhány „gyermek" (az akkori hivatalos jelentés szerint) az út mellé leszórt bazalt kővel (amit javítás céljából két oldalon halmoztak fel) megdobálta a harcjármüveket, és az egyik szovjet katonát, aki a harckocsi toronyban állt, fejen találták. A szovjetek részéről ekkor figyelmeztető lövéseket adtak le (mintegy 8—10-et). Később az eseményt a város vezetői és a szovjet parancsnok a szükséges következtetések levonása mellett „kiértékelték". Még e napon 15—16 óra körül a Helyőrségi Komendáns Hivatal előtt volt tüntetés, ahol szintén a „címerek és a csillagok" eltávolítását követelték. Itt a hivatalvezető, miután beszédét befejezte, az épületről és az egyenruhájáról leszedte a régi címereket és jelvényeket. Ezt a tüntetők nagy ovációval fogadták, mire a lelkes tömeg a hadsereget éltetve távozott. Este a város fellobogózott 1848-as emlékművénél tüntettek Szolnok lakói, diákok és munkások vegyesen. A szobor talapzatán négy vasutas állt nemzeti színű zászlót tartva. Az eseményen részt vett a Honvéd Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola (a továbbiakban Kilián Iskola) nyolc fős tiszti küldöttsége is, ahol közel tízperces beszédet mondott Szabó (Floki) József őrnagy (a Kilián Iskola ez év auguszA nagygyűlésre induló szolnokiak 1 Cseh G., 2001.7. 2 Cseh G., 2003. 7—8. 3 Uo. 180