H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
TOLNAY GÁBOR: A KÖZIGAZGATÁS ÚJJÁSZERVEZÉSE DÉVAVÁNYÁN 1945 UTÁN
emlékeztette a bizottságot arra, hogy a község költségvetésében erre nem terveztek fedezetet, így a község nem tudja azt fizetni sem. Dómján István (SzDP) kifogásolta, hogy a havi tandíjat 25 pengőben határozták meg, amit igen magasnak tart. Kéri, hogy a bizottság egy elfogadhatóbb összegben határozza meg a tandíj összegét. Dékány Imre (MKP) javasolta a havi 10 pengős tandíj alkalmazását. A bizottság Dékány javaslatát fogadta el. Ugyanakkor a polgári iskolában tanító pedagógusok részére havi 150 pengős munkabért határozott meg. Mivel öt pedagógus tanította a növendékeket, így a pedagógusok bére havi 750 pengőt tett ki. Amennyiben ez az összeg nem folyna be a havi 10 pengős tandíjból, úgy arra az összegre kell azt felemelni, hogy a havi 750 pengő összegyűljön. Viszont, ha a havi 10 pengős tandíjból összejönne havonta 750 pengő vagy annál több is, akkor a 750 pengő feletti összeggel a tanítók szabadon rendelkeznek. 31 A Nemzeti Bizottság időszaka (1945-1949) 1944 őszén egy eddig tartó rendszer romjain a magára maradt helyi közigazgatás töredékének vezetni kellett az adott közösség életét, szervezni az éppen adódó feladatok végrehajtását, mozgósítani a lakosságot eddig nem ismert viszonyok között zajló tevékenységekre. A magyar nép 1944 késő őszén és telén bebizonyította érettségét, és meggyőző erővel és intelligenciával lett úrrá az ismeretlen viszonyok adta körülményeken. Elsőként a Viharsarok lakossága került az új feladatok megoldása elé, és a terület közösségi, mozgalmi, agrárszocialista hagyományaira támaszkodva igyekezett megfelelni a történelem által kikényszerített tennivalóknak. Szinte minden helység másként oldotta meg azokat a feladatokat, amelyek a szovjet hadsereg megjelenése során és azt követően adódtak. A spontán megalakuló népi bizottságok, amelyek még nem viseltek azonos nevet, de tartalmukban nagyon hasonlítottak egymáshoz, mindenütt az adott helységek demokratikus erőinek, tekintélyes személyiségeinek összefogásából létrejött politikai testületek voltak. Az elsőként felszabadult megyékben gyakori volt, hogy a bizottságok megalakulása megelőzte a közigazgatási hivatalok újraindulását. Dévaványán is spontán indulásról beszélhetünk, erről tanúskodik a kezdeti időben használatos többféle elnevezésük is (12-es bizottság, 40-es bizottság). A nevek megválasztása, majd módosulása mögött történelmi múltunk és a szovjet hadsereg bejövetele időpontjában adott politikai jelenünk húzódott meg. Az első bizottság megalakulásának időpontja 1944 december 10. (Érdekes, hogy októberi, novemberi tevékenységről, megmozdulásról nincs adatunk.) 31 Sz. M. L. Dévaványa közig. ir. 1945. 33. doboz. Az 1945. január 13-i gyűlés jegyzőkönyve. 32 Sz. M. L. Az egyik lelőhely: Dévaványa közigazgatási iratai 1946. 34. doboz. 1600/1946. iktató számú iratban. A másik lelőhely: 176 Míg a Viharsarokban főleg a kommunista párt számított mozgató erőnek, addig Dévaványán inkább a Kisgazdapárt volt az az erő, amely magához ragadta a kezdeményezést, és megszervezte a községet irányító testület munkáját. Ennek is a hagyomány adta az erejét. A Horthy-korszak két legutolsó választása során majdnem sikerült kisgazdapárti — tehát ellenzéki —jelöltet juttatni a parlamentbe Z. Nagy Ferenc személyében. Ennek az eredménynek az elérésére kialakult és begyakorlott szervezetre volt szükség, amely a szovjet hadsereg megérkezése időpontjában sem vesztette el rugalmasságát, élő szervezetként tudott a konszolidáció kezdetekor a helyi megmozdulások élére állni. Nagy előnye volt e szervezetnek az, hogy Z. Nagy Ferenc ekkor már tapasztalt politikusként meg tudta nyerni a többi párt rokonszenvét a mindannyiuk által követendő célnak, hogy minél demokratikusabb, minél jobb, minél hatékonyabb szervezet kialakítását képzelték el, amely Dévaványa lakosságát felelősséggel tudta vezetni, irányítani a megváltozott és jórészt ismeretlen körülmények között is. A konkrét helyi feladatok megoldására tett közös erőfeszítések során kitisztult a népi bizottságok — most már Nemzeti Bizottság 32 — tényleges szerepe, jelentősége is. Bebizonyosodott, hogy Dévaványán tudnak valóban jó munkát végezni, mert minden politikai párt képviseletet kapott benne, így tényleges társadalmi összefogást testesítettek meg, és a közigazgatásnak így valóban könnyű volt elfogadtatni a dévaványai Nemzeti Bizottság politikai primátusát. Ennek gyökereit valahol a magyar nép lelkében véljük megtalálni. Győrffy István írja egyik dolgozatában 33 , hogy a népet általában a nemzet hagyományőrző rétegének szoktuk nevezni. Alapjában véve ugyanis konzervatív. Nehezen újít. Az egyéni kezdeményezésnek nem igen enged teret. Mondhatnánk, hogy egy-egy zárt társadalom minden egyes falu, melyet ősi, íratlan törvények, a szokások és előítéletek tartanak egységben. E zárt falusi közösség mintha valami nagyra nőtt család volna, amelyen belül mindenkinek joga van a másik életét ellenőrizni; de az is fellebbezés nélkül fogadja a közösség ítéletét, melyet a közösség a helyi szokás és illem gyakran tudat alatt élő íratlan törvényei alapján hoz. E gondolatok részbeni megelevenedését véljük felfedezni a dévaványai politikai szervezetek spontán megalakulása folyamatában, amikor — noha nem minden vita nélkül —, de békésen kialakultak azok a viszonyok több párti együttműködéssel, amelyek azután elindíthatták az életet a front közelségéből megszabadult országrészen. Talán azért történhetett mindez, mert ebben a pillanatban az alakuló új rendszer törvényei nagyjából egybeestek a falu íratlan törvényeivel, az erkölcsrend egyes részeivel: a szokással. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. december 2-án megalakult szegedi bizottsága december 3-i zászlóbontó nagygyűlésén elfogadott programja célul tűzte ki a Nemzeti Bizottságoknak mint a Magyar Nemzeti Nemzeti Bizottsági iratok. Dévaványai jegyzőkönyvek 1945—1949. 4. doboz. 33 GYÖRFFY István: Közigazgatás és népismeret.
