H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

BAGI GÁBOR: BESENYSZÖG TÖRTÉNETI VÁZLATA A TÖRÖK HÓDÍTÁSTÓL A XVIII. SZÁZAD KÖZEPÉIG

lekről Baba Miklós 1719-ben jött ide, Bottyán Márton tószegi nemes pedig 1723-ban. Ismeretlen helyről érkezett egy másik (?) Tarjány(i) István 1711-ben, Rácz Márton 1714-ben, Elek Pál és Molnár Mátyás 1718-ból, Kiss Márton és Tóth István 1719-ben, Tóth János 1721-ben, Varicska Mihály 1726-ban. 1725-ben és 1729-ben Szentivánnak egyaránt 16 nemes családja volt. Az újratelepülés, a határok használata, újrajárása, áttétele nem járt bonyodalmak nélkül. A Zagy varékas— Szászberek—Szentiván hármas határ körüli jó füvű legelőket a rékasiak kezdték el használni. Ez érthetően nem tetszett a szentiváni nemeseknek. Megnyerték néhány Heves vármegyei tisztviselő támogatását is, minthogy a Pest megyei rékasiak foglalása a törvényhatóságot is sértette. A szentivániak szövetkeztek egyes szolnoki lakosokkal is, akik viszont már a rékasiak földjeiből foglaltak el részeket. A szentiváni nemesek 1726. június 21-én reggel Telek György szalmájánál gyülekeztek, Csomortányi Ferenc, Czakó Gergely és József, Lajkó István, Tarjány(i) Sándor és Szentmiklóssy Mihály. Már sok pálinkát megittak, amikor megérkezett legalább nyolc szolnoki, valamint néhány jászladányi és szászberki is. Amikor lóháton, villával és puskával megindultak, a céljuk az volt, hogy legalább két rékasi túszt ejtsenek. Ámde hibába rohanták meg a szénát gyűjtő rékasiakat, azok kaszával, villával keményen védekeztek. Súlyosan megsebesítették Ridegh Mihály szentiváni lakost, mire az a tilalom ellenére puskával tüzelt. Példájára nemes Czakó Gergely is lőtt. Egy rékasi azonnal meghalt, mások pedig megsebesültek. Az eset hírére a rékasi lakosok is kivonultak, sőt az épp ott szállásoló katonák is. A szentivániak erre visszavonultak, a két túszt pedig Egerbe szállították.

15 Szentiván több évtizeden át zömmel armalista nemesek által lakott puszta maradt. Mellettük sokáig csak cselédjeik lakták, úrbéres jobbágyok sokáig nem voltak. 1727-ben Telek Györgyöt, Lajkó Istvánt és Jánost, Tarjány(i) Mártont, Istvánt és Sándort, Czakó Mártont, Gergelyt, Pétert és ifj. Pétert, Bottyán Mártont, Nagy Mihályt és Jánost, valamint Benedek Györgyöt, azaz összesen 15 nemest említettek itt. 1731-ben 14 armalistát és más nemest írtak össze, Lajkó Istvánt, Jánost, Bottyán Mártont, Czakó Gergelyt, Mártont, Petemét, Tarjány(i) Sándort, Istvánt, Mártonnét, Kálmán Mihályt, Zelenczy Sámuelt, NAGY Mihályt, Bedekovics Bódogot (?) és Czakó András hadnagyot. Ezek átlagban 2—6 jármos és 1—2 bérelt ökörrel, 1—6 borjas és 1-9 meddő tehénnel, 1—5 ménes lóval, ugyanannyi üszővel és csikóval, 3—35 juhhal, 3—25 fejős juhhal és kecskével, 1—10 sertéssel, A—35 kilás búzafölddel, 6—43 kilás köles- és árpafölddel, minimális zab- és tönkölyfölddel rendelkeztek. A legtöbb adót Nagy Mihály fizette 4 igásökör, 2 borjas és 3 meddő tehén, 4 hámosló, 2 csikó, 30 fejős juh, 20 kilás búza-, valamint 30 kilás árpaés kölesvetés után. Ekkor 5 zsellért említettek, Benedek Györgyöt, Deák Ferencet, Túri Ferencet, Nányai Ferencet 15 BENEDEK Gy. é.n. 30—32., 126., 145—148., Uő., 2002. 241—242., Leskó J. i. m. 512—514. 16 Heves és Külső-Szolnok vármegye Tiszai járásában lakó armalista nemesek és más taksafizetők összeírásai 1731-ből, 1741ből, 1747-ből, 1748/49-ből. A tiszai járásban lakó jobbágyok és Kovács Györgyöt. Ezek zömmel 2 igás ökörrel, 1—2 tehénnel és lóval, elvétve sertéssel és juhhal, 8—15 kilás búza-, illetve néhányan árpa- és kölesfölddel bírtak. A méhészet minimális volt, mindössze egy főnél említik. 1741-ben az összeírások a nemesek között említik már a legfőbb birtokos Csomortányiakat, 1747-ben pedig a Buborokat is. Ekkor a legtehetősebb NAGY András volt, akinek neve mellett 6 igásökör, 5 fejős és borjas tehén, 3 ló, 7 heverő marha, 30 juh, 2 kos és ürü, 6 sertés 30 kilás búza- és 39 kilás árpa- és köles vetés szerepelt, Telek Pálnak viszont már csak 2 bérelt ökre, 1 fejős tehene és 4 kilás búzavetése volt. Emellett említik még Lados Antalt és a Nógrádból származó Telek Istvánt. Szentivány teljes népességére az egri püspökség 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve szolgál adatokkal. Eszerint 159 felnőtt, és 115 fiatal római katolikus alkotta a lakosságot, míg a kálvinisták száma összesen 7 főt tett ki. Emellett említették 28 éve épült, nádfedeles, vályogból épült, majdnem romos, Keresztelő Szent Jánosnak szentelt templomát, földsánccal körülvett temetőjét, illetve a tempolom előtti és temetői keresztjét is. Az 1747/48-as megyei összeírás Szentivánon 10 nemest és 18 alkalmazottjukat vette számba, emellett Szögön egy kocsmárost is. 1748-ban Kádár Mózes tűnt fel itt, és volt egy helyi malma is. 1749-ben a szentiváni nemesek és kereskedői réteg újabb összeírása ismert. A nemeseket a jelek szerint Bottyán Márton, Bubor István, Csomortányi Imre, Czakó József, János, András és Gergely, Lajkó Antal, István és a Szajolban lakó Lajkó János, Nagy János, Tarjány(i) Gáspár, Telek István és Pál képviselték. A nem nemesek között szerepelt Aszódi János (a Csomortányiak bérese), Balázs Ferenc, Benedek Imre marhakereskedő, Deák Ferenc zsellér, Farkas Mihály (Lajkó István szolgája), Fási János, Hajdú Ferenc hegypásztor, Kádár Mózes kocsmáros, Kovács Albert, Kulcsár János juhász, Ladányi György, Molnár Márton molnár, Petrik Mihály és Tóth György (kocsmáros?). A Csomortányiak birtokában alakult ugyan egy jobbágytelek, de az hamarosan megszűnt.

16 A szolnokiak ezekben az évtizedekben is állandó bérlők voltak itt, így a kamarai összeírásokban szinte állandóan szerepeltek az itteni puszták. 1748/49-ben Szentivány nagyságáról pontos adatokat nem tudtak megadni, de említették nádas helyeit, ahol száraz időben kaszáltak, és ahonnan tűzre való vesszőket gyűjtöttek a szolnokiak. Megemlékeztek az Eresztőhalomról, amely nedves, salétromos, és ezért csak egy részét lehet kaszálni. Egy másik összeírás Szentiván kapcsán megjegyezte, hogy negyede mocsaras, a többit kaszálják. A szénahozamot 40 kazalban adták meg, aminek egyharmadát számították munkabérbe. Megemlékeztek az Eresztőhalomról is.

17 * adóalap változási kimutatása 1747/48. Damjanich Múzeum Helytörténeti Adattára. DMH A: 1823-90, 1825-90, 1839-90, 1840-90. A tiszai járásban lakó jobbágyok adóalap változása 1747/48-ból. DMHA: 1849-90., KOVÁCS B. i. m., SOÓS I. 1987. 17 FÜLÖP É. i. m. U. etC. 51:55., 51:56. számú összeírás. 129