H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
DR. TOLNAY GÁBOR KÖSZÖNTÉSE
DR. TOLNAY GÁBOR KÖSZÖNTÉSE Kicsit furcsán hangzik egy hús-vér emberrel kapcsolatban az a kijelentés, hogy személyében intézménnyé vált. Ettől függetlenül különös megbecsülést jelent, ha valakinek a nevéhez kötődik ez a titulus. Azt teszi, hogy viselője összeforrt mindazzal, amit csinál, alkot, nélküle az őt körülvevő világ már nem lenne az, ami. Bízvást mondhatjuk a most hetvenöt esztendős dr. Tolnay Gáborról, a mezőtúri Túri Fazekas Múzeum igazgatójáról: eddigi életműve, személyének lenyomata mármár intézménynek tekinthető. A magyar múzeumi világ megkerülhetetlen elemének, örökbecsű darabjának. Dr. Tolnay Gábor tanár, agrártörténész, múzeumigazgató Öcsödön, az egy ideig József Attilának is otthont adó helységben született 1931. január 18-án. Minden bizonnyal későbbi pályájának ívét is már előre kirajzolta az őt útjára bocsátó közeg, a magyar vidék világa. Talán innen is fakad, hogy később nem múló érdemeket szerzett, és reményeink szerint szerez még a jövőben is a magyar paraszti kultúra értékeinek megőrzésében, közkinccsé tételében. Tudósi pályája a magyar vidéki értelmiség szinte hagyományosnak tekinthető kerékvágásában haladt. Pedagógusként indult. Először a szarvasi tanítóképző intézetet végezte el 1949—50-ben, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1957 és 1963 között folytatott tanulmányai eredményeképpen kapott magyar—történelem szakos tanári diplomát. Erről az alapról indulva, talán kicsit rendhagyó módon a szokatlanabb tudományok felé fordult, 1970—1973 között politológusi végzettséget szerzett. Pályája első negyedszázadának esztendei elsősorban a tanítás évei voltak. Először tanyai iskolában, a magyar kultúra talán legnagyobb, szerény hőseinek, a néptanítóknak nyomdokain haladva oktatta, nevelte az ifjúságot, ezt a gimnáziumi tanári, igazgatóhelyettesi esztendők követték, hogy végül tanári hivatása a főiskolai katedrán teljesedjen ki karöltve a muzeológusi, múzeumigazgatói hivatással, a szakmunkák sokaságát világra bocsátó tudós pályájával. Elméleti ismereteinek halmaza nem maradt pusztán egy szűkebb kört érintő tudásanyag, nem maradt meg a kiállítótermek és a könyvtárak falai között, ismeretanyagából a rendszerváltást követő jóvátételi eljárások során is sokat és sokan profitáltak. 1991—94 között a szolnoki Kárpótlási Hivatal főtanácsosaként segítette az évtizedek során összekuszálódott vagyoni problémák tisztázását, amit annál is könnyebben megtehetett, mivel különös figyelmet és számos munkát szentelt a hazai földbirtokkérdés problémakörének. Kedvelt kutatási területe a XX. század első felének magyar agrártörténete, a Nagyatádi-féle földreform végrehajtása. Külön teret kell szentelnünk annak a ténynek, hogy 1994-től ő a Túri Fazekas Múzeum igazgatója. Az, hogy Mezőtúr a magyar fazekasok Mekkája, önmagában még kevés ahhoz, hogy ott egy szép múzeum őrizze mindazt, ami érték ott földből, tűzből és vízből született és születni fog. Mert az a látványos múzeum, ami most a megújult történelmi kúria falai között áll, pusztán hagyományból, szépségből önmagában nem születhetett volna meg. Sok jó szándék — nem csak dr. Tolnay Gáboré —, sok akarat, ebből már nagyrészt az övé, és nagy szervezőkészség, a segítőkész emberek megnyerésére alkalmas hevület is kellett. Ezt neki kellett összefognia és gyümölcsöztetnie ahhoz, hogy a jövőre nézve nyugodtak lehessünk a túri fazekas művészet tartós és méltó hajlékának léte felől. Magáról a kicsit elvontabb tudományról szólva nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy egy ideig a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának tudományos titkára posztján állva dr. Tolnay Gábornak nagy szerepe van abban, hogy intézményeinknekjeles tudományos rangja van, nem pusztán falak között porosodó ismerethalmazt istápolnak, őrizgetnek, hanem eredményeikkel sikerült megszólítani a szélesebb közönséget is. Abból a sajnálatos tényből kiindulva, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyében valójában hiányoznak az alapvető monográfiák, kezdeményezte a megye latin nyelvű okleveles forrásait magyar fordításban közreadó Documentatio Historica-sorozat elindítását, nagyon számottevő levéltári kutatásokkal a háta mögött tevékenyen részt vesz munkálataiban is. Hosszú évek során a közönség előtt egyébként rejtve maradó ismeretanyagot tárt fel és keltett így életre. Dr. Tolnay Gábor azonban nemcsak főszerkesztőként bábáskodik a lassan tizedik kötetéhez érő sorozat fölött, hanem végeláthatatlan pályázatírásokkal, a települések vezetőivel folytatott tárgyalásokkal szinte egymaga te7
