Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szikszai Mihály-Túri Zoltán: Adatok a Közép-Tisza hajózásának történetéhez

8. kép. A szolnoki hajóállomás épületének tervrajza (Forrás: SZML) léten kerültek kialakításra a II. és III. osztályú várótermek, a pénztár és az iroda, a felső szintet szolgálati lakás fog­lalta el. Az épület kivitelezési munkálatai október 30-ra fejeződtek be. A forgalom megindulását már csak a To­mory úttól a hajóállomásig vezető út rossz állapota aka­dályozta. Az MFTR kérése alapján a városra hárult a fela­dat, hogy a 80 m hosszú és mintegy 4 m széles útszakaszt kiépítse, amely kiskockakő burkolattal való ellátása a városnak legalább 11 ezer pengőjébe került. 20 Báró Urbán Gáspár főispán 1941 márciusában többször ebéden látta vendégül az MFTR vezérigazgató-helyettesét, ahol kötetlen beszélgetéseket folytattak a tiszai hajózás ügyéről. 1934-től kezdve az MFTR a Hortobágy nevű hajót közlekedtette Szolnok—Tiszabura között. A tiszai áruforgalom nagy részét a kőszállítás képezte a két világháború között. Az MFTR hat gőzöse vontatta a kőszállító uszályokat. A szolnoki cukorgyár az 1930-as években 10—15 ezer tonna vízi úton szállított cukorrépát fogadott egy-egy kampányidőszakban. A tiszai áruszállí­tás volumene 1938-ban érte el csúcsát, ekkor 369 ezer tonnát továbbítottak a folyó hullámain. A II. világháború pusztítása rettenetes nyomokat ha­gyott hátra a tiszai kereskedelmi hajóflottában. Két moto­ros és egy lapátkerekes személyszállító maradt épen, de 20 SZML Szolnok ir. 750/1944. sz. 21 SZATHMÁRY István 1991. ezeket a visszavonuló német csapatok megsemmisítették. (Pl. a Dömös gőzöst a Hortobágy motorossal együtt 1944. október 27-én német utászalakulatok robbantották fel a kiskörei híd közelében.) 21 Két hajót saját személyzete süllyesztett el. A különböző helyeken veszteglő 19 uszályt szintén elpusztították. 1. táblázat A Közép-Tiszán a II. világháborúban elsüllyedt úszóművek egy 1946. augusztus 30-án készített jegyzőkönyv szerint (Petneházy Zalán hagyatékából) Tokaj jobb part FM ? uszály Tiszacsege bal part "Irén" vontatógőzös Sarud jobb part MFTR 520. sz. uszály Kisköre jobb part MFTR "Dömös" gőzös jobb part MFTR "Hortobágy" motoros Szolnok jobb part MFTR 623. sz. uszály jobb part MFTR 796. sz. uszály jobb part MFTR 385. sz. uszály jobb part MFTR 212. sz. uszály jobb part MFTR 6. sz. állóhajó jobb part MFTR 752. sz. ? uszály Tiszavárkony jobb part MFTR 402. sz. uszály Tiszakürt bal part 127. sz. állóhajó A tiszai hajózás a II. világháború után A háború befejezését követően erőteljesen jelentkezett a tiszai hajózás mielőbbi újraszervezésének igénye. A Szolnok—Tiszabura közötti hajójárat megindítása miatt Tisza József nemzetgyűlési képviselő 1947-ben felkereste Gerő Ernő közlekedési minisztert és a támogatását kérte. (Gerő utasítást adott a szaktárcának, ha kell, anyagilag is nyújtsanak segítséget.) A rendszeres hajóközlekedés az előkészületeket köve­tően 1947. április 24-én indult meg a mederből kiemelt és rendbe hozott Hortobágy motoros forgalomba állításával. Hajózási akadályt képezett a szajoli vasúti Tisza-híd, amelynek újjáépítési munkálatai ekkor jártak a befeje­zésénél. Ezért néhány hónapig a személyszállítást hajó­párok végezték, a hídnál az utasoknak át kellett szállni egyik hajóról a másikra. A híd átadását követően meg­oldódott az átszállás kérdése is. Alacsony vízállás idején (pl. 1949 őszén) a személyhajójárat kikötőjét a szolnoki Vártemplom előtti lejáróhoz helyezték át. 22 A személyhajójáratok (ún. kofajáratok) a szolnoki star­tot követően Tiszapüspöki, Törökszentmiklós-Óballa, 22 SZML Szolnok ir. 19797/1949. sz. 504

Next

/
Oldalképek
Tartalom