Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Szelevény-Sweiger-tanya

távolabb egymástól sekély, horizontális barázdák futnak körbe. A rekonstruálható HÁ: kb. 20 cm. M: 12x10 cm. V: 0,8—0,3 cm. (42. kép 15) 8. Konyhai edény fragmentuma. Főként homok soványító anyaggal — átlagosan/dúsan — kevert agyagból (mely emellett még mészkőszerű szennyeződéseket is tartalmaz) gyorsan forgatott fazekasszerkezeten készített. Színe kívül-belül sötétebb szürke. A cserép hátoldalán jól megfigyelhetőek a korongolás nyomai. Különlegesebb, hogy a fenék nem egyenes, hanem domború. A levágás jelei helyett olyan jelenségek észlelhetők, melyek arra utalnak, hogy a korongtányéron vagy máson (ahová az edényt elkészülte után tették) homokszerű anyag lehetett. Az oldalfalon néhány durva likacs, kipattogzás/kiégés látható. A rekonstruálható FÁ: kb. 8 cm. M: 10x7,5 cm. V: 1,1—0,6 cm. (42. kép 16) 9. Fazéktöredék. Kavics — alternatíve homok — szemcsékkel átlagosan soványított masszából korongolt, középbarna tónusú. A törésfelület hármasán tagolt: középen igen széles sötétes sáv, kétoldalt mm vastag barna csík. A belső részen készítésnyomok fedezhetők föl enyhe omfalosszal. Az egyenes aljon (alig láthatóan) párhuzamosan futó lenyomatok (a korongtányértól?). A helyreállítható FA: cca. 7 cm (7,5 cm). M: 7,5x5,5 cm. V: 1,3—0,8 cm. (42. kép 17) 10. Fazéktöredék. Kvarc-földpát-csillámal, azaz homokkal szórványosabban/átlagosan dúsított nyersanyagból fazekas készítette, világos barnásszürke árnyalatú. Az oldalfalon határozott, mélyebb síkozás, eldolgozás figyelhető meg. Igen érdekes a fenékrész, lenyomatokkal. Az egyik oldalon mélyebben, majd' milliméternyire benyomódott, 0,7—0,6 cm széles lécek helye látható, erre merőlegesen sűrűbb egyenes vonalak húzódnak. Úgy tűnik, ezek még a korongtányéron keletkeztek (és nem a szárítás valamiféle alátétjétől). Az edény rekonstruálható FÁ: kb. 8 cm. V: 1,2—0,6 cm. (43. kép 18) 11. Hombár — dólium, ill. pitosz — darabja. Jól iszapolt, kövér agyagból korongolt, szürkésbarna tónusú falrész. A belső felületen a gondos munka finom barázdái konstatálhatok. A külső felszín vízszintes irányban, összefüggően polírozott. Középen erőteljesen behúzott horizontális vonal megy körbe. M: 10,5x10,5 cm. V: 1,2 cm. (43. kép 19) 6 A hombárokról: A 9—10 darab szclcvényi vastag falú edénytöredék a Tisza—Körös vidéki településterületen a még kevéssé ismert hombárokat képviseli. A párhuzamok sorából elsőként kell említenünk Battonya-Sziondi gyep I. VI. századi gepida lelőhelyét, ahol házból jutott napvilágra — többek között — egy vízszintesen kifelé húzott peremű agyagveder-fragmentum, Krausengefáss (Szabó—Vörös 1979 224. 7. kép 4 és 6, valamint 11, ezekhez 219.) Ezen a mi leletünkhöz hasonlóan befésült hullámvonal-köteg látható. Másik példa az ilyenféle, általában szemcsés anyagú tárolóedényre az a cserép, amit KengyelFöldvári-tanyánál leltem (Cseh 1986 198. 10. kép 9. Egy másik ilyen leletet 1. uo., azaz Cseh 1986 200. 12. kép 7). Oldalán, ahogyan gyakran ennél az edénytípusnál, bekarcolt hullámvonalnyalábfok) fut körbe. Ide kívánkozik a radnóti (Icrnut-Hulpisti) gepida település ekként díszített, galléros szájrészü hombártöredéke (Vlassa—Rusu—Protasc—Horcdt 1966 401. Fig. 3. 3). De említhetjük Bethlenszcntmiklóst (Sinmicláus-Rástoci) is, szemcsés anyagú, vastagabb falú, kannclúrákkal korongolt és vonalkötegekkel díszített (a peremen is!) dóliumaival (An12. Tárolóedény töredéke. Fehéres és barnás színű, 0,2—0,1 cm szemcseátmérőjű „kaviccsal" nem túl dúsan soványított nyersanyagból korongolt, világos tónusú barnás-drappos oldalfal. A külső felületen vízszintes karcolások húzódnak, s néhány olyan véletlenszerű nyom, mely mintha kavicsforma tárgytól származna. A törésfelület hármasán tagolt: a kétoldali 1—2 mm-es csík széles belső, sötét sávot fog közre. M: kb. 10x10 cm. V: 1,7—1,6 cm. (43. kép 20)

6 13. Fazéktöredék. Anyaga durvább, fehéres és „kékes" mészkő- és salakdarabocskákat tartalmaz. Szabad kézzel formált, különösen pereme egyenetlen. Árnyalata sötétes barnásszürke — kívül (nyilván elszíneződött). Belül világosabb barna. A hirtelen kihajló, fölül lekerekedő, alul szögletesebb perem szinte nyakrész nélkül kapcsolódik a vállhoz. Erőteljesen öblösödő/kiszélesedő forma lehetett. M: 6,5x6 cm. V: 1,2—0,8 cm. (43. kép 21) 14. Szövőszék (iugum textrinum) nehezékének töredéke. Valószínűleg nem tiszta, hanem növényi eredetű anyaggal — pelyva — kevert agyag. Keményebbre, foltos világosbarna színűre égett. A kúpos tárgy középső részén vízszintes átlyukasztás, amely úgy 1,3—0,8 cm méretű. A furattól jól láthatóan zsinegnyomok húzódnak sugárszerűen jobbra és balra, valamint fölfelé (utóbbi irányban két mélyedés). Ezek egzakt módon utalnak az agyagkészítmény használatára, közelebbről arra, hogy két — függőleges — láncfonalhoz volt erősítve. M: kb. 8,5x7x3 cm. Eredetileg 10—12 cm magas lehetett. (43. kép 22) 15. Szövőszéknehezék darabja. Talán növényi eredetű anyagot — vagyis polyvát — is tartalmazó agyagból formált. Felszíne 2—4 mm vastagságban világos barnáspirosra égett, belseje sötétebb szürkésbarna árnyalatú. A súly fölső részéből, csúcsából maradt ránk fragmentum, az úgy 0,8 cm átmérőjű átfúrás, függesztőlyuk nyomával. Hozzávetőleg 11—12 cm nagyságú és 7—8 cm alapátmérőjű lehetett. A tárgynak két töredéke került elő. M: kb. 5x5 cm. (44. kép 23) 16. Malomkő (lapis moláris, ill. mola) töredéke. Likacsos szerkezetű, vulkanikus kőzetből faragták. Tűzben erősen égett, így könnyen darabolódó/morzsálódó. Színe a szokásos szürkés-barnás. A peremrész valószínűleg a felső, forgó kőből való, háromszög keresztmetszetű. Nyilvánvalóan a huzamosabb használat során kopott törésig ghcl-Blájan 1977 290.) A pompás malomfalvi (Moresti) telepanyag mintegy esszenciája az erdélyi kora Mcroving-kori gepida agyagvcdrckről tudottaknak (Horedt 1979 132., példaként 133. Abb. 65. 10 és 13—14). Erdélynél maradva VI. századiként került publikálásra egy ép rcussmarkti (Miercurea Sibiului, magyarul Szerdahely a Szcbeni-havasok északi előterében) dólium, peremén hullámvonalas ékítésscl (Horcdt 1986 48. Abb. 21. 9 és 47.) Amennyiben a keltezés helyes, úgy a kora népvándorlás kori gepida tárolóedények mintaképe is lehetne. A szóban forgó lclettípust tekintve jól ismert Bihar vidék (Bihor) ugyancsak említésre kell hogy kerüljön V—

VI. századi anyagával (Dumitrascu 1988 passim). Áttekintésünkhöz, mely inkább csak vázlatszerű, még egy Duna vidéki lelőhelyre hivatkozunk, éspedig Viminacium-ra (Kostolac-Svetinja), ahonnan úgyszintén tudunk gepida vagy bizánci vonatkozású, peremén és vállán fésült hullámvonal-kötegekkel ékített dóliumról (Popovié 1987—1988 19. Fig. 15. A thüring hombárokra 1. Wcimar (Schmidt 1970 Taf. 102. l-f és 90.; Schmidt 1976 39. Abb. 22. e és f, valamint 32.) 76