Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szikszai Mihály-Túri Zoltán: Adatok a Közép-Tisza hajózásának történetéhez

9. kép. A Szolnok—Tiszabura közötti hajójárat kikötői (Szerkesztette: Túri Zoltán) Nagykörű, Tiszabő, Kőtelek, Tiszaroff, Tiszasüly és Ti­szabura partjainál kötöttek ki. A hajók Tiszaburáról hajnali 4 órakor indultak, és már 8 óra előtt a megyeszékhely kikötőjében pihentek. 23 A menetrendben érintett Tisza menti települések lakossága így Szolnokra utazhatott, eladhatta termékeit a piacon és elintézhette ügyeit. Tiszaburán — a folyami járat másik végállomásán — új kikötőt létesítettek 1949-ben, melynek kivitelezési munká­latait 1200 forintért Csapka János végezte. A kikötő és berendezéseinek ünnepélyes felavatására május 8-án ke­rült sor. Az utasok szállítását a Délibáb motorossal és az Ercsi gőzhajóval bonyolították le. 24 A teherfuvarozást a Magyar-Szovjet Hajózási Rt., a személyszállítást az MFTR végezte (az utóbbi céget 1950. január l-jén felszámolták). 1950-től a járatok üzemeltetője a Balatoni Hajózási Nemzeti Vállalat lett. A rendkívül alacsony vízállás miatt előfordult, hogy a hajók csak Nagykörűig közlekedtek (pl. 1950. szeptember 24-től). A járatok december 27-ig szállí­tották az utasokat, ezután a folyó jégzajlása miatt téli pihenőre száműzték őket. Újraindításukra a következő év február 24-én került sor, az MDP kongresszusa miatt stílusosan a Rákosi Mátyás gőzös kezdte az idényt. 25 1955-ben a forgalom lebonyolítására a Dunáról a Ti­szára vezényelték át a Kőrös és az Ercsi nevű hajókat. 1957. augusztus 4-én több előkészítő tárgyalás ered­ményeként sikerült megindítani a Szolnok-Csongrád kö­zötti hajójáratot, a szükséges kikötői létesítményeket azon­ban egy ideig nem tudták biztosítani. Nyáron a hajókat vízibusszal helyettesítették volna. Az elképzelés a máso­dik világháború előtt működött kofajárat felélesztésére szolgált. 26 A tervezett megállóhelyek a Tisza bal partján Nagyrév, Tiszainoka és Tiszakürt, a túlparti települések közül Tiszavárkony, Vezseny, Tiszajenő és Ókécske vol­tak. Az említett települések a legközelebbi vasútállomástól legalább 8-10 kilométerre, a hajóállomástól viszont legfel­jebb egy kilométerre feküdtek. A járat megindítását a hajózási vállalat a szükséges kikötői berendezések hiánya miatt nem vállalta, ezért a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium javaslatára úgy döntöttek, hogy a kikötőket az érintett községi tanácsok építsék meg. Annyi segítséget nyújtottak, hogy a MAHART a szakigazgatási szervek rendelkezésére bo­csátott egy ún. „kikötőponton" vázlattervet. Ennek alapján a Szolnok Megyei Tanács utasítására 5 db úszó kikötő­pontont gyártottak le. Májusban a megyei tanács képvi­selői az érdekelt községek elöljáróival Tiszavárkonyban, Vezsenyben, Nagyréven, Tiszainokán és Tiszakürtön megtekintették a hajóállomások helyeit. A testület döntése alapján a jobb parton fekvő Tiszakécskét is bekapcsolták a hajóforgalomba. 27 23 Tiszavidék 1947/42. 24 SZML Tiszabura község ir. 764/1949. sz. 25 SZML Szolnok Városi Tanács Végrehajtó Bizottság ir. 7730/1950. sz. 26 SZML Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottság ir. Építés Közlekedés Vízügyi Osztály ir. (továbbiakban SZMT. VB. É.K.V.O.) 28198/1957. sz. 27 SZML SZMT. VB. É.K.V.O. 28198/1957. sz. 505

Next

/
Oldalképek
Tartalom