Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Fekete István: Harcok Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1944. október-novemberében

jeges folyóban. Viszonylag szerencséjük volt azoknak, akik a kórházak konyháin, pékműhelyekben, alkalmi vágóhidakon dolgoztak, persze fizetség nélkül. Amit viszont elloptak, az az övék volt, illetve a családé. A min­dennapos lopások fölött a szovjetek „bölcsen" szemet hunytak, hiszen ők maguk is azt tették. A „zabrálás" az akkori élet velejárója volt. Az öreg kozákok szemet huny­tak még a fölött is, ha a suhancok egy kanna borért „elkötöttek" egy-egy jobb formájú lovat. A háborúból eszmélő településeken nagy ünnep volt, amikor híre ment annak, hogy sütni kezd egy pékség. Már délután odaültek a pékség elé sámlikra, azért, hogy biztosan jusson a hajnali sütésből. 113 Azonban a béke legbiztosabb jele az volt, ami­kor 1944 végén, ha még csak magánházakban is, de elkez­dődött a tanítás. Szépen, lassan „beindult" az élet, ami ismételten mégiscsak diadalmaskodott az értelmetlen pusztítás, a halál, a háború fölött. Szolnok népességének növekedése 115 ÉVEK Lélekszám Növekedés (fő) 1910 28406 ­1920 33060 + 4654 1930 39248 + 6188 1941 42756 + 3508 1949 37520 -5236 1960 48537 + 11017 1970 59956 + 11419 1980 74752 + 14796 1990 78694 + 3942 1993 80859 + 2165 1997 77592 -3267 Veszteséglista (1944. október 1—31. között) 114 Részt­vevő fél Élőerő Páncélosok Repülőgépek Részt­vevő fél (fő) V. arány (%) db V. arány (%) db V. arány (%) németek kb 15000 5,8 kb 250 44 148 24 szovje­tek kb 84000 12 kb 525 63 kb 260 21 113 Uo. 86—89. p. 114 Számvéber 2002. 346. p. 115 Szolnok. (A várispánságtól a harmadik évezred küszöbéig) Dinasztia Kiadó 2000. 49. 57. p. 492

Next

/
Oldalképek
Tartalom