Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Fekete István: Harcok Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1944. október-novemberében

jeges folyóban. Viszonylag szerencséjük volt azoknak, akik a kórházak konyháin, pékműhelyekben, alkalmi vágóhidakon dolgoztak, persze fizetség nélkül. Amit viszont elloptak, az az övék volt, illetve a családé. A mindennapos lopások fölött a szovjetek „bölcsen" szemet hunytak, hiszen ők maguk is azt tették. A „zabrálás" az akkori élet velejárója volt. Az öreg kozákok szemet hunytak még a fölött is, ha a suhancok egy kanna borért „elkötöttek" egy-egy jobb formájú lovat. A háborúból eszmélő településeken nagy ünnep volt, amikor híre ment annak, hogy sütni kezd egy pékség. Már délután odaültek a pékség elé sámlikra, azért, hogy biztosan jusson a hajnali sütésből.

113 Azonban a béke legbiztosabb jele az volt, amikor 1944 végén, ha még csak magánházakban is, de elkezdődött a tanítás. Szépen, lassan „beindult" az élet, ami ismételten mégiscsak diadalmaskodott az értelmetlen pusztítás, a halál, a háború fölött. Szolnok népességének növekedése

115 ÉVEK Lélekszám Növekedés (fő) 1910 28406 1920 33060 + 4654 1930 39248 + 6188 1941 42756 + 3508 1949 37520 -5236 1960 48537 + 11017 1970 59956 + 11419 1980 74752 + 14796 1990 78694 + 3942 1993 80859 + 2165 1997 77592 -3267 Veszteséglista (1944. október 1—31. között)

114 Résztvevő fél Élőerő Páncélosok Repülőgépek Résztvevő fél (fő) V. arány (%) db V. arány (%) db V. arány (%) németek kb 15000 5,8 kb 250 44 148 24 szovjetek kb 84000 12 kb 525 63 kb 260 21 113 Uo. 86—89. p. 114 Számvéber 2002. 346. p. 115 Szolnok. (A várispánságtól a harmadik évezred küszöbéig) Dinasztia Kiadó 2000. 49. 57. p. 492