Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Fekete István: Harcok Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1944. október-novemberében

tötték fel. A hadsereg azt a feladatot kapta, hogy Jászberény körzetéből kiindulva, Hatvan általános irányba hajtson végre támadást. Még e napon az esti órákig a Plijev csoporthoz is friss erők érkeztek. Plijev másnap már tovább folytatta előrenyomulását Gyöngyös irányába. Ennek során elfoglalta Jászárokszállást, s Vámosgyörk felé tovább törve, még aznap elérte a megyehatárt. A Hatvan irányába támadó szovjetek november 16-án bevonultak Jászágóra, estére kijutottak a Zsámbok (észak) — Jászfényszaru (dél 6 kilométer) — Csány (délkelet) — Boldog (észak), valamint a Hatvan—Szolnok vasútvonaltól délre lévő terepszakaszra.

103 November 16-án Friessner tábornok általános visszavonulást rendel el a „Dél" hadseregcsoport számára a „Karola" állásokba történő visszavonulásra. Miközben Plijev csapatai november 17-én már Gyöngyös bevételéért vívnak kemény utcai harcokat, a 4. gépesített hadtest elfoglalta a megye utolsó német „kézen" lévő települését, Jászfényszarut. A főcsapás irányába folytatott hadmüveletek mellett fontos események történtek Szolnoktól északra, a megye északi határán, Tiszabő, Abádszalók, Tiszafüred térségében is. Az 53. szovjet hadsereg (49. és 57. lövész hadtest) október végére Polgár—Tiszabő terepszakaszon szintén kijutott a Tiszához, sőt egyes él-alegységeknek sikerült a túlparton hídfőket létesíteni. November 1-én a hadsereg azt a parancsot kapta Malinovszkij marsalltól, hogy november 7-re virradóra készüljön fel erői zömével a Tiszán való átkelésre Tiszabő és Tiszafüred térségében. Az erőszakos átkelést követően támadását úgy kellett továbbfejlesztenie, hogy gyors ütemben kijusson Maklár, Füzesabony, Erdőtelek, Heves, Jászapáti körzetébe. E feladat végrehajtásától a 2. Ukrán Front főerőinek harctevékenysége is komolyan függött, lemaradás esetén ugyanis a Hatvan, Gyöngyös irányába támadó csapatok szárnya fedezetlenül maradt volna. E hadműveletben az 53. hadsereg, 57. lövész hadteste (1. gárda légideszant-, 203. és 228. lövész hadosztály), valamint a 49. lövészhadtest 6. hadosztálya vett részt. A túlparton lévő ellenség védelmi vonalát, az 53. hadsereg főerőinek a Méhes-tanya— Dinnyésháti-tanya—Kisköre szakaszon kellett áttörni, és a főcsapást a Tiszafüred—Füzesabony út mentén mérni. A túlparton a 9. magyar határvadász hadosztály (28., 29., 30. gyalog- és 9. tüzérezred), a 25. magyar gyaloghadosztály 1. ezrede, az 59. utász- és az 1. ejtőernyős pótzászlóalj

104 védekezett. A védelemben lévő magyar alakulatok összesen 10130, a támadó szovjetek pedig egyes források szerint 15353 katonával rendelkeztek.

105 Osztasenko vezérSzolnoki utcarészlet— 1944 őrnagy, az 57. lövészhadtest parancsnoka a november 4-én megtartott terepszemlén meghatározta a harcfeladatokat. A főcsapást a 228. szovjet hadosztály mérte a Tiszán történő erőszakos átkeléssel egy időben Tiszafüred és Abádszalók között. Ugyanakkor a fő erőkkel a hadtest teljes sávjában tervezték az átkelést. November 6-ra virradó éjszaka megkezdődött a jobb parti szovjet hídfők kiszélesítése. E feladatot a 203. szovjet lövész hadosztály 795. lövészezrede hajtotta végre, tíz tüzér és aknavető osztály támogatásával. A túlparti hídfőket tüzérségi eszközökkel is megerősítették ezen az éjszakán. A hídfők bővítése olyan eredményes volt, hogy a 203. hadosztály parancsnoka 6-án reggel engedélyt kért arra, hogy napközben is folytathassa csapatai túlpartra történő átjuttatását. Ezzel a manőverrel sikerült elérni, hogy az ellenség figyelmét elvonják a főerőkről.

106 A főerők átkelésére a november 7-re virradó éjszaka került sor. Már 6-án este, a sötétedés beálltával megkezdődött a csapatok felzárkózása a folyóhoz. 21 órakor megkezdődött az átkelés, ami 7-én hajnalban be is fejeződött. A túlparton zömmel csak gyalogsági fegyverek tüzét kellett leküzdeni, amit a tüzérség hajtott végre. A 228. lövész hadosztály a túlpartra érve azonnal megkezdte a felkészülést az általános támadásra. Az 1. gárda légideszant hadosztály főerői Tiszaszőlős térségében keltek át, a csapatokat ladikokon és utászkompokon szállították. Az 57. hadtesttel egyidöben a szomszédok (jobbról 35. gárda lövész hadtest, balról 49. lövész hadtest) is megkezdték az átkelést. Mivel a hídfők kiszélesítése során sikerült a védelemben lévő ellenség ellenállását megtörni, a főerők átkelésekor a tüzérséget nem általános megtörés (tüzérségi előkészítés), hanem az előretörő csapatok által leadott igények alapján alkalmazták. Jelentősebb ellenállással az előre törő 228. szovjet lövész hadosztály a 9. magyar határvadász hadosztály részéről találkozott. Ez a magasabb egység az átkelés megindulásakor azonnal ellenlökéseket intézett, de a szovjet egységeket a levegőből 5—10 repülőgépből álló harci kötelékek is támadták. A főerőt alkotó 228. lövész hadosztálynak rendkívül heves harc után sikerült a védelmet megtörni, és megkezdte az előrenyomulást az Eger-patak irányába. 7-én a főirányban, de az 57. szovjet hadtest egész támadási sávjában is szívós küzdelem alakult ki. Bár a folyó leküzdésekor a vártnál kisebb ellenállással találkoztak, az előrenyomulás azonban a sorozatos ellenlökések miatt igen lassan haladt előre. A leghevesebb harcok az Eger-patak vonalán alakultak ki. 103 104 Magyarország felszabadítása. 1980. 172—173. p. (vázlat) — Borús 1969. 43. p — Szolnok megye 1944—45-ös eseményeiből. 1969. 37. p. Ekkor a magyar ejtőernyősök között szolgált Kiss Zoltán százados, aki részt vett az első ejtőernyős alakulat megalakításában, majd a délvidéki harcokban, később, a háború befejezése után 105 106 pedig a Killián György Rcpülő-hajózó Tiszti Iskola ejtőernyősszolgálatának megalakításában. Őt 1951-ben elfogták, halálra ítélték és kivégezték. Ribin T. — Ogarjcv 1960. 14—15. p. Uo. 39—45. p. 490