Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Fekete István: Harcok Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1944. október-novemberében

A katonai-erő fő mutatói és a köztük lévő arányok 25 (a hadműveletek megindulása előtt 1944. október 6.) Megnevezés 2. Ukrán Front Dél Hadsereg­csoport Arány ÉLŐERŐ 698 ezer szov­jet, 153 ezer román 260 ezer német, 170 ezer magyar 1,9: 1 PÁNCÉLOS valamint REPÜLŐGÉP 789 db 1216 db 450 német; 170 magyar = kb. 570 db; 741 db 1,4: 1; 1,6: 1 LÖVEG és AKNAVETŐ 10238 darab kb.3500 2,9: 1 Megjegyzés: a Dél Hadseregcsoport páncélos erőiben az erősítésként odavezényelt és beérkezett eszközök is benne foglaltatnak, ezért az eltérés a korábbi mutatóktól! Ilyen előzmények után 1944. október 6-án 4 óra 30 perckor rövid tüzérségi előkészítés után mintegy 800 kilo­méteres arcvonalon megindult a szovjet offenzíva. A vé­delemben lévő német és magyar erők a támadást csak néhány órán át voltak képesek feltartóztatni. Az 53. hadse­regnek alárendelt 18. szovjet harckocsi hadtest még a támadás első napján, a késő délutáni órákban elfoglalta Orosházát. A hadsereg másik, Alehin vezérőrnagy veze­tése alatt álló 27. gépesített hadteste ugyanekkor mintegy 40 kilométeres szélességben áttörve a 20. magyar gyalog­hadosztály védelmét, Szelevény és Kétpó között elérte Jász-Nagykun-Szolnok megye határát. 26 A Plijev Lovas-Gépesített Csoport állományába tartozó 7. gépesített hadtest (parancsnok Katkov vezérőrnagy) megyénk délkeleti részére október 7-ről 8-ra virradó éjjel és a reggeli órákban jutott el. E csapatok Gyoma és Endrőd között a 13. német páncélos hadosztály ellenállásába ütköztek. A kialakult harcok a hadtest számára egy jó fél nap elmaradást okoztak a tervezetthez képest. A 7. szovjet hadtestnek végül 7-én délre sikerült birtokba vennie Gyo­mát, 8-án reggelre pedig előőrseik elérték a Kar­cag—Kisújszállás körzetet. A Lovas Gépesített Csoport 4. és 6. gépesített hadtestei Püspökladány és Földes körze­tében harcoltak. 27 Friessner vezérezredes, hogy elkerülje hadseregcso­portja kettévágását, és két (a 8. német, és 2. magyar) had­seregének bekerítését, parancsot adott a 6. német hadsereg állományába tartozó 1. és 13. páncélos hadosztályoknak, hogy két irányból végrehajtott támadással, Dévaványánál történő találkozással teremtsenek kapcsolatot egymással. Az utasításnak megfelelően a 13. páncélos hadosztály páncélos csoportja Törökszentmiklósról kiindulva meg is kezdte támadását, ám október 8-án Kisújszállás térségében beleütközött a 7. szovjet gépesített hadtestbe, és kénytelen 25 Szabó—Számvéber 125. p. 26 Uo. 125. p. — Borús József 1975. 241—242. p. 27 Számvéber 2002 133—134. p. — Magyarország felszabadítása. 1980. 116. p Friessner és Heszlényi tábornokok volt visszavonulni Kunhegyes—Kunmadaras irányába. A Katkov tábornok vezette 7. szovjet hadtest október 9-én a hajnali órákban bevonult Karcagra, a reggeli órákban pedig Kisújszállásra. Annak ellenére, hogy e két település birtoklásáért több alkalommal folytak kemény csaták, a német-magyar erőknek nem sikerült egyik helységet sem huzamosabb időre megtartaniuk. 10-én Kisújszálláson már megalakultak és elkezdték munkájukat az államigazgatás helyi szervei. 28 Ez a város a továbbiakban fontos kiinduló­pontja lett a szovjetek észak-északkeleti, Tiszafüred irá­nyába indított támadásainak, és célpontjává vált a német ellencsapásoknak is. Egyes pontokért több alkalommal is folytak harcok. Plijev altábornagy 4. szovjet gárda lovas­hadteste október 8-án Karcag és Püspökladány között „átvágta" a Budapest—Debrecen közötti stratégiai fontos­ságú közút- és vasútvonalat is, míg a 6. lovas-hadtest el­foglalta Hajdúszoboszlót. A megindított szovjet katonai támadás pár nap eltel­tével azzal fenyegetett, hogy a Dél Hadseregcsoport bal­szárnyát bekerítik. Ezt megelőzendő Friessner parancsot adott a 8. német és a 2. magyar hadsereg visszavonására, valamint egy Debrecen térségében létrehozott erős katonai csoportosítással ellentámadás végrehajtására. Ebbe az el­gondolásba illeszkedett a 13. német páncélos hadosztály már említett, Kunmadaras térségéből Törökszentmik­lós—Karcag—Püspökladány irányába végrehajtott táma­dása. Ennek során a német páncélosok és a szovjetek között igen heves harc alakult ki Kisújszállás és Karcag térségében. 7-én a késő délutáni órákban Kisújszállást délkeleti irányból heves tüzérségi támadás érte, majd ezt követően a 7. gárda gépesített hadtest 30 harckocsija támadásba lendült. A szovjet harckocsik a településen, a Lógókert és a Nagykert térségében több német lövész­páncélost kilőttek, mire a németek visszavonultak. Kisúj­szállás keleti szélén viszont az állásokban lévő német páncélos század, a bevethető állapotban lévő 6 Panther harckocsijával ellentámadásba ment át. Ennek során 3 szovjet páncélost lőtt ki, és visszaverte a szovjet támadást. A térségben harcoló német erőknek nem volt megbízható rádió összeköttetésük a Kunmadarason lévő hadosztály­28 Szabó—Számvéber 126—128. p. — Magyarország felszaba­dítása. 116—117. p., —Borús 1975. 241—242. p. 476

Next

/
Oldalképek
Tartalom