Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Fekete István: Harcok Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1944. október-novemberében
1. A szárazföldi hadmüveletek kezdete, (október 6—12.) 2. Német-magyar ellencsapás, páncélos ütközetek, (október 12—22.) 3. A hadmüveletek befejezése a Tiszántúlon és Szolnokon, (október 22. — november 4.) 4. A Jászságban folyó hadműveletek A háború befejezése a megyében (november 5. — 17.) Az alábbiakban ezeket vesszük sorra. 1. A szárazföldi hadműveletek kezdete (1944. október 6—12.) A 2. Ukrán Front csapatai 8 szeptember végére a Kárpátok hegyeiből a Nagyváradtól délre, Arad észak-nyugati részéig húzódó terepszakaszig jutottak előre a Magyar Alföldön. Ezzel megteremtették a feltételeket egy Arad— Debrecen—Nyíregyháza—Csap irányába indítandó nagy offenzíva megkezdésére. Ennek sikere azt eredményezte volna, hogy a még Észak-Erdélyben védekező 2. magyar és 8. német hadseregeket körülzárják. Az 1944—45-ös év nagy szovjet támadó hadműveletei közül ez volt az egyetlen, amit tulajdonképpen jelentősebb hadműveleti szünet nélkül, mondhatni „menetből" hajtottak végre a csapatok. Malinovszkij marsall elgondolását a szovjet főparancsnokság szeptember 25-én hagyta jóvá, és csak ekkor kezdődött meg a támadás kidolgozása. 9 A 2. Ukrán Front egész tevékenységének előkészítésére, a tervező-, szervezőmunkára, a szükséges átcsoportosítások végrehajtására mindösszesen 11 nap állt rendelkezésre. 10 1944. október 5-re a 2. Ukrán Front csapatai készen álltak a támadásra. A Nagyvárad—Makó közötti 160 kilométeres szakaszon a Kravcsenko vezérezredes parancsnoksága alatt álló 6. Gárda Harckocsi Hadsereg, a Plijev altábornagy vezette Lovas-Gépesített Csoport, Managarov altábornagy" 53. hadserege, majd utóbb még Mácici hadseregtábornok 1. román hadserege vett részt a támadásban. A támadó csoportosítás 22 hadosztályt, több mint 800 ezer katonát, 789 darab harckocsit és rohamlöveget, és 1216 repülőgépet jelentett. 12 A tervek szerint az 53. hadseregnek és a Govorunyenko vezérőrnagy vezette 18. hadtestnek Nagyzerénd—Mezőhegyes—Makó térségből indított támadással ki kellett jutni a Kenderes—Szapárfalu—a Tisza vonala—Szeged terepszakaszra. E két támadó csoportosítás jobb szárnyán támadott a Plijev csoport, egyik hadteste Kunágota—Kondoros—Túrkeve—Kisújszállás irányába. 13 Lovas-Gépesített Csoportját a 4. és a 6. gárda lovas, valamint a 7. gépesített hadtestekből erre a hadműveletre hozták létre. 14 Állományába 380 darab harckocsi és rohamlöveg, és nagy létszámú lovas katonaság tartozott. Ez az összetétel nagy mozgékonyságot, jó manőverező képességet biztosított számukra az Alföld sík területein. E hadsereg erejű „gyorscsoport" a magyarországi harcokban mutatott helytállásáért kapta meg a gárda címet, így lett utóbb a nevük 1. Gárda Lovas-Gépesített Csoport. 15 A német hadvezetés Románia kiugrása után a túlerőben lévő szovjet csapatok előrenyomulását magyar területen kívánta megállítani. 1944. szeptember 12-én Heinz Guderian vezérezredes (a német vezérkar megbízott főnöke) megerősített védelmi vonalak kiépítését rendelte el Magyarországon. Ez két fővédvonalból (az Északi Hegyvidék lejtőire épült Karola, és a Dunántúlon lévő Margit), valamint az azokat összekötő Attila (pesti hídfő) vonalból, illetve a védelem különböző pontjain szervezett reteszállásokból állt. 16 Ennek azonban ekkorra még csak egyes elemei épültek ki. így a szovjet támadást a német Dél Hadseregcsoport jóval kedvezőtlenebb körülmények között kísérelhette meg megállítani. Ez 1944. október 5-én a következő hadrendi elemekből állt: — „Wöhrer" seregcsoport. — 8. (német) hadsereg (XVII. német, IX. magyar, XXIX. német hadtestek). — 2. (magyar) hadsereg (II. magyar hadtest). — 6. (német) hadsereg („Breit" csoport, III. német páncélos, LXXII. különleges feladatú és VII. magyar hadtestek). — 3. (magyar) hadsereg (VIII. magyar, és LVII. német hadtestek) — OKH tartalék Kleemann-törzs. Ez összesen: 217 harckocsit, 172 rohamlöveget, 68 vadászpáncélos, 27 páncélvadászt, azaz 484 darab páncélozott eszközt jelentett, míg a személyi állomány egyes becslések szerint talán 260.000 német és 170.000 magyar katonát tehetett ki. 17 Számszerűen tehát a szovjet haderő közel kétszeres túlerőben volt, de a statisztikák nem mutatják, hogy a magyar csapatok jelentős része rendkívül gyengén felszerelt és kiképzett pótalakulat volt. A német hadvezetés működését a magyar csapatok jelenléte mellett tovább bonyolította az SS alakulatok különleges helyzete. 8 Tóth Sándor 1975. 18—19 p. 12 9 Számvéber 2002. 57—59. p. 13 10 Szabó—Számvéber 124—125. p., Magyarország felszabadítása. 14 1980.113.p 11 Iván Mefodjevics Managrov 1898-ban született Jenakijevóban. 1917-ben a Vörös Gárda osztag-parancsnoka, a polgárháborúban ezredparancsnok. Elvégezte a lovassági iskolát, majd a Frunzc Katonai Akadémiát. A honvédő háborúban előbb hadtestet vezényelt, majd 1944 elejétől az 53. hadsereg parancsnoka. 15 1944/45 telén a Budapestet ostromló csoportosítás parancsnoka, a 16 háborút vczérczrcdcsi rendfokozatban fejezte be. A háború után 17 hadseregparancsnok, majd a kijevi légvédelmi övezet parancsnoka. Halálának idejéről és körülményeiről nincs információ. Szabó—Számvéber 124—126. Számvéber 2002. 86—87. p. A lovas-gépesített csoport parancsnoka Issza Alckszandrovics Plijev hadseregtábornok, 1903. november 12-én született ÉszakOszétia Sztarij Batakojurt falujában. 1926-ban végezte cl a Leningrádi Lovassági Iskolát, majd 1933-ban a Frunzc Katonai Akadémiát. 1944 szeptemberében került alakulatával a 2. Ukrán Front állományába. Bagi Gábor 1989. Számvéber 2002. 49. p. Számvéber 2002. 354—356 p. 474
