Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Szathmáry István: Egy temetés képei
bocsátani neki, hogy annak idején az apjára lövetett. Ettől függetlenül — mint hangsúlyozta — élete során egy alkalommal találkozott vele, és akkor kezet nyújtott neki. A környező országok állásfoglalása Természetesen a kormányzó hazatérésének ügye az utódállamok közvéleményét és kormányait is foglalkoztatta. Körülöttünk máig élő neuralgikus pont a Horthy Miklós kormányzósága alatt történt határrevíziók kérdése, ezért nem érdektelen a szomszéd országok külképviseleteinek állásfoglalása az eseménnyel kapcsolatban: 15 — Szlovénia, Budinar Milevoj ügyvezető: Ljubljana kizárólagos magyar belügynek tekinti a temetést. — Jugoszlávia, Braniszláv Novakovics ügyvivő: Belgrád kizárólagos magyar belügynek tekinti a temetést. — Horvátország elzárkózott a választól. — Ukrajna: Dmetro Tkacs ügyvivő: A temetést családi ügynek tartja, a körülötte kialakult kampányt pedig teljesen indokolatlannak és alaptalannak — Románia: Andrei Oancea ideiglenes ügyvivő: A családnakjoga van hazahozni a kormányzó hamvait, ez kegyeleti kérdés. Úgy véli a hivatalos tájékoztatás alapján, hogy ez nem hivatalos aktus, így más hozzáfűzni valója nincs a kérdéshez. — Oroszország: Mihail Gyimulin szóvivő-helyettes: Magától értetődően a magyarokra tartozik, miként viszonyulnak történelmükhöz nálunk az ő neve Magyarországnak a népünk ellen folytatott háborúban a fasiszta Németország oldalán történt részvételével társul. — Szlovákia: Viliam Roth ügyvivő: Nem tekintik megdöbbentőnek az újratemetés tényét, mivel Horthy Miklós 25 éven keresztül befolyásolta a magyar történelmet. Ez más országban is természetes. Szlovákiában is kettéválasztják az aktust, megkülönböztetve családi jellegét, a hivatalos megítélést pedig történészi feltárás alapján kell megtenni. A szlovák történelemben is van számos olyan kérdés, ami nem tisztázott, így érezhető egy nagyobb fokú tolerancia az ilyen jellegű emberi megnyilvánulások iránt. Ettől függetlenül a belpolitikai vitát figyelve élnek bizonyos félelmek arról, hogy ez a folyamat a korszak revíziójának irányába halad. saját állami szerveik belföldi fogyasztásra szánt megnyilvánulásait tükrözték vissza, ami évtizedeken keresztül az úgynevezett „magyar kártyát" jelentette, vagyis azt, hogy utódállamként, az egykori magyar területek jelenlegi birtokosaként számukra mindenütt neuralgikus pont a jelenlegi államhatárok ügye. Ennek köszönhetően nehéz volna elvárni tőlük a mértéktartás hangját egy olyan politikussal szemben, aki, ha időlegesen is, sikeresen változtatta meg a számukra kedvező status quo-t. Az egyébként mérsékelt hangú romániai Evenimentul Zilei a temetést megelőzően a magyar honvédség Erdélyi szerepléséről értekezik a temetés kapcsán, utalva a Hitlerrel kötött magyar szövetségre. Illusztrációként ennek megfelelően a Führer mellett mosolygó kormányzó képét hozza illusztrációként. A román sajtó magáról a temetésről visszafogottan számolt be, a már említett lap mellett az Adevarul említi meg, hogy a kormány több tagja magánemberként jelen volt Kenderesen, továbbá a kb. 80 000-es tömeget erősen túlbecsüli, 300 000 főt jelölve meg a megjelentek számaként. Külföldi sajtóreagálások A környező országok sajtója érthető módon kevésbé volt mértéktartó, mint a külképviseletek véleménye. Ők a A közönség egy része a kripta előtt A cseh lapok közül a Práce a szlovák—magyar viszony kiéleződésére hívja fel a figyelmet, míg a Mladá Fronta Dnes a fehér terrorra és a Hitlerhez való csatlakozásra emlékezik a végtisztesség kapcsán. A Respekt című cseh politikai napilap szintén az irredentizmus kérdését helyezi az előtérbe Róbert Svoboda, Budapesten élő szabadúszó újságíró által írt cikkében. Meglepő módon összehozva az Attila, Isten kardja című rockopera bemutatójával a végtisztesség ügyét, a kormányzót pedig megnyugtató módon elhatárolva Attila személyétől, függetlenül attól, hogy ez a párhuzam eddig keveseknek jutott eszébe. Az ITARTASSZ a kérdésnek azt a sajátosságát emeli ki, hogy Horthy Miklós szerepének megítélésében Magyarországon sincsen meg a nemzeti konszenzus. A nyugati államok sajtója, melyben elég nagy teret kapott a temetés ügye, nem tér el attól a vonulattól, ami már a két háború között, a kormányzó korában is jelle15 Magyar Nemzet 1993. szeptember 1. (továbbiakban MN) — MN. 1993. szeptember 6. — MN. 1993. szeptember 7. — ÚN. 1993. augusztus 2. 463
