Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

sem eladó, minden csak a szemnek való, de semmi a kéznek, mint ahogy az öreg úr tanácsolgatta minden látogatójának, nekem is. Senki sem tudja holmiját úgy szeretni, mint a régész. Minden tárgyáról napokig tudna beszélni, mint kedves gyermekeiről. A szebb darabokat meg is simogatja. Ma, évek után szíves meghívására megint alkalmam volt a nagy-nagy szeretettel, sok anyagi áldozattal és idegköltséggel összehozott HILD-féle gyűjteményt megnézegetni. Az elárvult dolgozószobából hiányzik a szeretet melegsége, mely élettel ruházta fel a csontokat, az edényeket, a kő- és bronzeszközöket, a vastárgyakat, az őskori ékszereket, az érmeket és egyéb apróságokat. Hányszor gondoltam, hogy nem iehetne-e Szolnokon mindenkit megtanítani arra, hogy ezeket a tárgyakat, a múlt itt maradt tanúit érdeklődéssel és szeretettel nézegesse, hogy ez a nézegetés sok-sok embernek szerezzen lelki gyönyörűséget. A mester is gondolt erre. Erezte, hogy magángyűjteményének előbb utóbb az kell, hogy legyen a sorsa, hogy a közt szolgálja. Sokat tanakodott, vívódott, de nem talált megoldást. Most éppen ezen a megoldáson tanakodunk az örökössel, a mester leányával, VISZLAYNÉ HILD Elza nagyságos asszonnyal. HILD Viktor nemcsak régészeti gyűjteményt, hanem igen szép történelmi és régészeti szakkönyvtárat is szerzett. De legbecsesebbek kézzel írott szakszerű jegyzetei a Jászság és Nagykunság leleteiről. Hogy féltette a 12 pompás kötetet! Nekem mégis adott egy-kettőt elolvasásra. Most szinte félve lapozgatok bennük. Illetéktelennek érzem magam, aki most engedély nélkül turkál a szerző szellemi kincseiben. Szinte azt hiszem, hogy a huszárok engem rohamoznak a falról, Vágó Pál festményéről. Legnagyobb hatással van rám az íróasztal. írókészségek, rajzeszközök, nagyítók, mérleg, térképek, jegyzetek, száz és száz apróság meghitt társaságában cigarettaszó és pohár bor mellett de sokat beszélgettünk a múltról, néha a jövőről is. A jelenről ritkán, mert utána mindig elment a kedvünk és ekkor az öreg nem mondott több adomát. Sokan kérdezték már tőlem, hogy nézetem szerint vajon mennyit ér a HILD-féle gyűjtemény. Erre nem tudok megnyugtató feleletet adni, mert nem vagyok régiségkereskedő, nem ismerem a keresletet és a kínálatot. Csak gyanítom, hogy a régiségkereskedés ma nem tartozik a jövedelmező foglalkozások közé. A gyűjtemények pénzértéke különben sem fejezi ki a gyűjtemény tárgyak belső, anyagiakkal nem mérhető tudományos értékét. A gyűjteményeknek a hozzáértés, a befektetett munka és gyűjtőjük szeretete ad értéket, ezért is ilyen dolgokat csak azok tudnak értékelni, akikben van bizonyos fokú tudás, szorgalom és lelkesedés, egyszóval, akik rendelkeznek ilyen inponderabiliák szellemi mértékegységével. Nem hiszem, hogy Szolnok művelt társadalma könnyen lemondana a HILD-féle gyűjteményről. Ez a soha többé jóvá nem tehető lemondás talán a mesternek is fájna! Beszéljünk teljes nyíltsággal: a gyűjteménynek nem szabad Szolnokról kikerülni. Sőt nemcsak Szolnoké, hanem az egész Jász-Nagykun-Szolnok megyéé a múzeum ügye, mert a minisztérium a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület működési területét az egész megyére kiterjesztette, bár mi — szerényen — csak a város környékére kértük az engedélyt. Alig van intézmény, amely a szellemi élet szépségeihez olyan közel tudná hozni az embereket, mint a múzeum. A Múlt emellett kiapadhatatlan erőforrása a haladó emberiségnek. Akárhogyan ítélje meg valaki a jelent, akármilyen képet formáljon a jövőről, ha a fejlődés értelmét a tökéletesedésben látja, kell, hogy vissza-vissza nézzen a múltba, melynek eredménye minden pillanatnyi kultúra. Minden művelődési állapot viszonylagos. Végeredményben csak annak lehet fogalma a ma kultúrájának értékéről, aki lépésről lépésre kíséri az emberiség életét visszafelé, egészen az őskori kultúrák homályáig, ahová már csak az archeológiai és az antropológiai leletek világítanak be gyönge mécsesként." (Szolnoki Újság, IX. évf, 38. sz. 1934. április 1. (vasárnap), 2. p.) Április 15. „SZOLNOKON MARAD A HILD GYŰJTEMÉNY A régi Szolnok emlékeit és tradícióit kétségtelenül a HILD-gyűjtemény őrizte meg legbőségesebben, hiszen a gyűjtője a leghamarabb is kezdte a műértékek felvásárlását és összeszedését, — és az anyagi segédeszközök is legnagyobb mértékben neki állottak rendelkezésére. A város már régen aspirált is a gyűjteményre, ami a szolnoki múzeum anyagának legkomolyabb alapját tudná adni, azonban közbejött mindig valami évek hosszú sora óta s a HILD-gyűjtemény sorsa a legutóbbi időkig kérdéses volt. A napokban változott a helyzet. A gyűjtemény tulajdonosnője, — HILD Elza hajlandóságát nyilvánította a gyűjtemény átadására, amelynek ellenében bizonyos rekompenzációt kívánt a várostól. Értesülésünk szerint, — a város vezetősége hajlandó az örökösnő kívánságainak teljesítésére s így minden remény megvan arra, hogy a híres gyűjtemény rövidesen legméltóbb helyére, a szolnoki múzeumba kerülhet. A HILD-féle gyűjtemény felülbírálása és értékelése céljából meghívta a város vezetősége Szolnokra dr. MÁRTON Lajos egyet. m. tanárt, a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának igazgatóját. A tudós múzeumi igazgató dr. BALOGH Béla reálg. tanárral együtt pénteken (f. hó 13-án) megtekintette részletesen a HILD-féle hagyatékot: a régészeti gyűjteményt, az éremgyűjteményt és a könyvtárat. Mindketten alapos szakvéleményt nyújtottak be a város vezetőségéhez tapasztalataik eredményéről. Értesülésünk szerint a szakvélemények a legmelegebben ajánlják a HILD-féle mintaszerűen leltározott, rendezett és Szolnokra nézve igen becses gyűjtemény átvételét a városi múzeumi gyűjtőhely részére. A HILD család megfelelő síremléket kér a várostól a gyűjtemény ellenében. Dr. MÁRTON Lajos szakvéleménye után bizonyosra vehető, hogy a városi közgyűlés, amely elé rövidesen tárgyalásra kerül az átvétel ügye, megszavazza a HILD-családtól kívánt rekompenzációt és ezzel megveti alapját a szolnoki múzeumi gyűjtőhelynek. Itt említjük még meg, hogy Rákóczifalva határában a jövő héten a Nemzeti Múzeum részéről dr. MÁRTON Lajos igazgató ásatásokat kezd ottani bronzkori leletek feltárására. A vármegye és a város is hozzájárul az ásatások költségeihez és dr. BALOGH Béla is résztvesz a munká421