Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

Hogy helytálló-e ez a kijelentés, nehéz eldönteni. Annyi azonban bizonyos, hogy BALOGH Béla felismerte azt a kedvező lehetőséget, amit a város gazdasági helyzetének stabilizációja ez idő tájt jelentett. S felhasználva a tetterős polgármesterhez fűződő hivatalos és baráti viszonyát, már ekkor rábírta kezdeményezései támogatására. A vándorgyűlés országos nyilvánosság előtt és a helyi sajtóban is kitűnő minősítést kapott, emelte a polgármester tekintélyét, alátámasztotta városbeli megbecsültségét, minek alapján később is igénybe vehette annak hivatalos pozíciójából nyújtható és nyújtott segítségét, pártoló-támogató hozzáállását a könyvtár és múzeumügy érdekében. Például 1930-ban. Amikor jóváhagyásával felkérhette dr. Márton Lajost, a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának igazgatóját, valamint Schneller Vilmost, a Nemzeti Múzeumban a vidéki múzeumok szakreferensét a szolnoki régészeti és helytörténeti anyag szakmai értékelésére. „A vendégeket BALOGH Béla, valamint a már említett Kiss Gábor árvaszéki ülnök, a városi könyvtár őre fogadta. "

5] Ekkor — a városi szervezkedések-építkezések menetét figyelembe véve, szakértői bizottság véleményezte muzeális anyag leendő bemutató helyszínének-épületének a Szabadság téri postaépületet (ma Varga Katalin Gimnázium) akarták megszerezni. Egy, a fejlesztés előtt álló, bővítésre szoruló, s mindenképpen a városi gyarapodást reprezentáló új postaközpont megépítése után üresen maradt — már akkor műemléknek számító —, épületet. „ E hó végén már az új helyiségébe költözik a postahivatal"— hireli 1932 júniusában a Szolnoki Újság. S mint jól értesült hírharang hozzáteszi, hogy a megüresedett „... épület további felhasználása csak november után következhet be, mikor az épület nagyrészét elfoglaló távíróés telefonközpont is átköltözik az új épületbe, de viszont máris cselekedni kellene és legalább tervezni, hogy az üresen maradó postaépületet átadhassuk idején azoknak a kulturális intézményeknek, amik számára a város elkötelezte magát. így elsősorban a leánylíceum céljaira kellene az épületet átadni, egyelőre csak a legszükségesebb átalakításokkal. A városhoz még mindig semmiféle értesítés ez ügyben nem jött, s így félő, hogy a már most üresen maradó épület szeptemberben még nem állhat az iskola rendelkezésére. Tudomásunk szerint a Városi Zeneiskola is itt jut állandó helyiséghez. "

52 A felcsillanó újabb kínálatra, vagyis a megüresedett postahivatal épületére — mint leendő múzeumra — BALOGH Béla és a múzeumügy elkötelezettjei azonnal lecsaptak. Konkrét elképzelésük is készen állt, ZOMBORY Lajos 1925-ben készített, a Tisza-partra álmodott kultúrpalotájának kis áthangolással azonnal megvalósítható tervrajza, melyet nem véletlenül állítottak ki már az 1927-es földrajzi vándorgyűlés alkalmával is. Az ötlet támogatására ZOMBORY Lajost is megszólaltatják, aki úgy véli, hogy „...a szolnoki múzeum legmegfelelőbb helyének a postaépületet tartom ... Ha a posta átköltözik a Baross utcai új palotájába, az épületet kultúrházzá kellene átalakítani, amelyben helyet találna a városi könyvtár, az olvasóterem s a múzeum. A HILD Viktor gyűjteménytől kezdve már ma is hatalmas muzeális anyag vár elhelyezésre... ". (Zombory bácsi érzi és tudja, hogy mit jelent a város életében egy múzeum. Hatalmas a városfejlesztésnek. S Szolnok naggyá fejlesztése az ő évtizedes álma, amelynek valóra válásáért annyi tervet s ötletet vetett fel, s amelyért annyit dolgozott önzetlenül.) „... A műterem falán ott függ Zombory bácsi rajza a Tisza-partról. Ó már egy évtizeddel ezelőtt szállodát, franciaparkot s kultúrházat álmodott ide — írja a riporter. S ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a javaslattevők gondolatban már az egyes épületrészeket is konkrétan megtervezték a kétfunkciójú kultúrintézmény számára (a földszintre képzelték a városi könyvtár és a nyilvános olvasóterem, az első emeletre a múzeum, a másodikra pedig a képtár anyagát), egy fél évszázaddal korábban megoldódott volna mind a könyvtár, mind pedig a múzeum sorsa. "

53 A szervezők azonban ezeket a javaslataikat csak magánemberként tették, s bár életrevalónak, ésszerűnek tűntek, hivatali formában nem foglalkozott velük a város vezetősége, s így természetesen a szép elképzelés megint csak elúszott. Szomorú esemény hozta megint felszínre a múzeumi gondolatot. 1929-ben április 14-én HILD Viktor meghalt, s gazda nélkül maradt gyűjteménye ekkor Elza lányánakörökösének rendelkezése alá került. A hagyaték szakmai értékelését 1930-ban BALOGH Béla kezdeményezésére dr. MARTON Lajos, a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának igazgatója, valamint Schneller Vilmos, aki a Nemzeti Múzeumban a vidéki múzeumok szakreferense végezte el.

54 A múzeumtörténeti események sorában 1932 a soron következő dátum. Amikor — mint azt egy helyi beszámolóból megtudjuk — „ ...az év egyik legnagyobb művészeti és társadalmi eseménye, az Iparművészeti Társulat díszközgyűlése és reprezentábilis kiállítása...zajlott le Szolnokon. A kiállításra Szolnokra érkezett a társulat fen50 GULYÁS Katalin: A szolnoki földrajzi kiállítás. A múzeum- 53 alapító Balogh Béla portréjához.; POLGÁR Zoltán: „Becsüljük meg a múlt emlékeit...". Balogh Béla régészeti munkássága. In: (szerk.: KAPOSVÁRI Gyöngyi—PATÓ Mária): Dr. Balogh Béla. Egy tudós tanár életútja. Szolnoki arcképcsarnok, 2. Szolnok 2004. 36—46. p. és 80—83.p. 51 (SZABÓ László—GULYÁS Éva: „Egy álom megvalósul..." A 54 Damjanich János Múzeum története. In.:(szcrk.: GULYÁS Katalin—HORVÁTH László—KAPOSVÁRI Gyöngyi—PATÓ Mária): Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum. Szolnok, 2004. 9. p. 52 Szolnoki Újság, VII. évf. 69. sz. jún. 19. (vasárnap) 2. p. Zombory bácsi — Önt illeti a szó! Szolnoki Újság V. évf. 92. sz. 1930. augusztus 10. (vasárnap), 2. p.; SZABÓ László—GULYÁS Éva: „Egy álom megvalósul...". A Damjanich János Múzeum története. In.: (szerk.: GULYÁS Katalin—HORVÁTH László— KAPOSVÁRI Gyöngyi—PATÓ Mária): Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum. Szolnok, 2004. 9. p. KAPOSVÁRI Gyula: Kétágú síp. 50 éve nyílt meg Szolnok város Közkönyvtára és Múzeuma. In: (szerk. SZABÓ László—TÁLAS László): Varia Museológica. Dolgozatok a szolnoki múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula válogatott írásai és bibliográfiája. Szolnok, 1996. 445. p. Források megnevezése nélkül a szakértők között MÓRA Ferencet is említi. 398