Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

országnak nem az új kultúrintézmények építése volt a legégetőbb gondja. Ez pedig azt is jelentette, hogy a múzeumügy jó időre kiszorult mindenféle programtervezetből. Mindkét irányból: a mozgató személyt illetően és a város sorsának kedvezőbbre fordulása oldaláról is stimuláló, erősítő injekció kellett ahhoz, hogy a múzeumügy újra lendületet vegyen. Szolnok elsőnek tekinthető múzeumi gyűjteménye, a „HILD-MÚZEUM" hivatalosan nem volt bejegyzett múzeum. Tömeges látogathatóságának mértéke nem felelt meg egy „valódi" múzeum követelményeinek, ám a többi feltételnek igen. A gyűjtemény ugyanis városszerte ismert volt, katalogizált, rendezett, vitrinekben elhelyezett, szemlélhető anyaggal, melyet egy felkészült polihisztor, maga a tulajdonos gondozott mintaszerűen, s tartott benne — mondhatni rendszeresen — igaz, csak szűk körű érdeklődők számára, de szakelőadásoknak is beillő tárlatvezetéseket. Kollekciója ugyanis egy minden múzeumi szakterületet magában foglaló, múzeumi rendszer szerint működő, egyszemélyes magánmúzeum volt. Ebből a félhivatalosnak minősíthető állapotából azonban külső — állami vagy városi — támogatás nélkül nem volt továbblépés. A gyűjtemény sem mennyiségileg, sem minőségileg tovább fejlődni, sem lényegesen gyarapodni nem tudott, mert gazdájának anyagi lehetőségei és energiája behatárolt volt. HILD Viktor ugyanis lapszerkesztőújságírói professzióján túl hivatalosan a vármegye főlevéltárosi teendőit is lelkiismeretesen ellátta. A mozgató személyében történt változást, a HILD Viktor helyébe lépő, elképzeléseit továbbgörgető új embert a múzeum ügy iránt hasonlóan elkötelezett, tudományos érdeklődésű és felkészültségű, kassai születésű dr. BALOGH Béla természetrajz-földrajz szakos tanár jelentette. Aki végigszolgálva a világháborút, átvészelve három esztendei szibériai fogságot és forradalmat, főhadnagyként szerelt le, — s mint életrajzában írja, — „ ...menekültem családommal a Délvidékről. Költözés közben kiraboltak. Végre tanári állást nyertem Szolnokon, a felső kereskedelmi iskolában, majd 1918 decemberében a szolnoki állami főgimnáziumhoz neveztek ki rendes tanárnak. "

32 A város felcsillantotta továbblépés lehetősége is szinte ezzel egy időben adódott. Akkor, amikor 1925-ben dr. Tóth Tamás személyében a modern városigazgatás minden ágazatában elismert, lelkes szakember kerül a város élére. Akinek polgármestersége idején „Szolnok szinte amerikai fejlődésnek indul. " Köszönhetően az általa és segítői (dr. Kerekes Sándor főjegyző, dr. Sárközy György városi tanácsnok és dr. Füredi Ferenc bankigazgató) által megszerzett jelentős (231.425 dollár=18 és fél milliárd) értékű, két ízben folyósított kedvező feltételű külföldi kölcsönöknek (Speyer kölcsön), melyekből finanszírozni lehetett nagy ívű városfejlesztő programjukat. 31 Dr. LIEBNER János püspöki biztos: Néhány adat Szolnok katholikus hitéletéből. Szolnok és Vidéke, III. évf. 104. sz. 1921. dcc. 25. (vasárnap), 2—3 p. 32 Dr. BALOGH Béla: Életrajzi adataim (Curriculum vitae), DMHA: 3900-04.; Dokumentumok I. 33 Szolnok és Vidéke, VII. évf. 55. sz. 1925. júl. 5. (csütörtök), 4. p. Benne a Zagyva-gát kiépítését, a korábban feltárt hőforrás hasznosítását célzó gőzfürdő és szálloda építését a Tisza partján, sertésvágóhíd és hűtőház létesítését, a színház korszerűsítését és annak a városi bérpalotának a megépítését, amelyben mintegy 10 esztendő múlva a már hivatalosan is működő városi múzeumi gyűjtemény is elhelyezést nyert. A városi bérház építésének gondolatát a helyi sajtó először 1925 nyarán tudatta a város lakosságával, mikor is a július 3-án tartott képviselőtestületi közgyűlés határozatait ismertette, „...elhatározta a közgyűlés két nagy városi bérháznak az építését. Azt hisszük, — írja a tudósító — ezen építkezés fontossága nem szorul bővebb kommentárra, ismerve a szolnoki nagy lakás hiányt és lakás uzsorát. A két bérház a búzapiac mai helyére jön s ezzel kapcsolatban a városi építkezési szabályrendeletet oda módosítják, hogy a Tisza-parton a Kerekes háztól a Színházig bezárólag egy emeletesnél kisebb ház nem építhető s így legalább a vízpartra tetszetős külsőt nyerjen a város. "

33 A bérpalotáról szóló híradások az év folyamán ugyanennek a lapnak további számaiban is felbukkannak, az egyik helyen csak egy városfejlesztési program felsorolásaként,

34 szeptember 20-án viszont már egy előre haladottabb állapotot rögzítve: „ ...az építési bizottság kiadta a bérház építésére vonatkozó pályázatokat is, amelyek határideje folyó hó 25-én jár le. A bérház — tudjuk meg a cikkből — a Városháza meghosszabbításában, az Apponyi — utcában épül 2-3 emeletesen és az építési költségei kb. 2-3 és fél milliárd koronát tesznek ki. "

35 A múzeumalapítás előzményei között feltétlenül meg kell említenünk egy KAUTZ Károly nevű lokálpatrióta szolnoki cipészmester több mint 1.000 kötetes értékes könyvanyagát, amelyet azzal a rendeltetéssel hagyott a városra, hogy az alapja legyen egy létesítendő városi könyvtárnak. Az adomány nemcsak nemes, de kényszerítő jellegű is volt. Rászorította a városi tanácstestületet arra, hogy akár akarja, akár nem, hivatali kötelességből foglalkozzon a soron következő közgyűlésén a nagylelkű adománnyal. S döntsön: elfogadja-e vagy sem. Miután ebben az időben a város életét érintő valamennyi kérdés azonnal nyilvánosságot kapott a különböző pártállású lapokban, a város adófizető polgárainak szimpátiája és támogatása biztosítása érdekében a városi közgyűlés egy ilyen volumenű ajándék megtétele után csak igenelni tudott. így a képviselő testület 1924. december 30-án megtartott havi, ezúttal évzáró közgyűlésén elhatározta, hogy az „...elhalt KAUTZ Károly által adományozott 1.200 kötet könyvből városi könyvtárat létesítenek, (s) könyvtárosul ifj. Kiss Gábor ülnököt bízzák meg. "

36

Amely tény lényegében az új kultúrintézmény megszületését szimbolizáló „alapkő-letétel"-nek is felfogható. Megvolt tehát a könyvtári gyűjtemény első jelentős tétele, amelynek elhelyezésére mindenképpen helyet kellett biztosítani. 34 Szolnok és Vidéke, VII. évf. 71. sz. 1925. szept. 3. (csütörtök), 4.p. 35 Szolnok és Vidéke, VII. évf. 76. sz., 1925. szept. 20. (vasárnap), 4.p. 36 Szolnok és Vidéke, VII. évf. 1. sz. 1925. jan. (csütörtök) 4. p. 395