Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok

kel szaporítja a látogatást, és tetemesen megnehezíti a kezelést. Azelőtt azonban nem zárkózom el, sőt elkerülhetetlennek tartom, hogy az elismert klasszikusok — megjegyzem a regényírók csak egy-egy tipikus munkájukkal — a közönség rendelkezésére bocsáttassanak. Hogy mily terjedelemben, az azon anyagi eszközöktől függ, melyek rendelkezésünkrefognak állani. Hogy a könyvtár berendezés és ennek alapján annak kezelése angol vagy amerikai rendszer szerint menjen-e végbe, már csak részletkérdés, de a felépítendő kultúrpalota tervezésénél már eldöntendő, mert ez egymástól erősen különböző rendszerek, más-más terembeosztást kívánnak. Első feladat úgy a múzeum, mint a könyvtár berendezésénél a szakszerű és intenzív gyűjtés, akár ajándékozás akár vétel útján. Természetes, sok olyan régiséget kell majd elfogadnunk, melyek inkább értéktelen ócskaságok lesznek, mert a közönséges ember szemében az I. Ferencz-féle réz harminckrajcárosok vagy a nagymama kávés bögréje is régiségek, de visszautasítani semmit sem szabad, mert ez lohasztaná az úgyis mesterséges felszításra szoruló kedvet. A sok között mindég akad valami használható tárgy is és a megrostálás utóvégre a szakközeg kötelessége. Szabad legyen itt felemlítenem, hogy nagyságos Okolicsány István királyi tanácsos a múlt század kilencvenes éveiben mintegy 2.000 kötetre rugó nagybecsű könyvtárát egy kulturális célra felajánlotta. Azidőben az érdeklődésnek vétkes hiánya a figyelmet erről a nagylelkű nemes ajánlatról elterelte. Az adományozást nem realizálták. Most talán alkalomszerű lenne, ha kérőleg fordulnánk az aggastyán humanitáshoz, meg vagyok győződve, hogy a jóltevés élvezete megaranyozná késő őszi napjait. Ezekkel röviden előadtam nézeteimet. A sok részlet a megindult munkásság keretébe tartozik. Tisztában vagyok a megoldandó feladattal és ha a mélyen tisztelt osztály bizalma alkalmat ad egy ily fontos intézmény létesítésére, legjobb akaratomat, tudásomat és huszonöt évi tapasztalatomat érvényesíteni boldog leszek. "

25 HILD írását több okból közöltük teljes terjedelmében. Egyrészt ebben fejti ki a városi múzeum létesítésére, annak gyűjteményeire, működtetésére és a legsürgősebb feladatokra vonatkozó nézeteit. Másrészt a régészeti-történeti leírások bizonyítják széleskörű műveltségét, ismeretanyagát, s gyakorlati képességét, hogy mindezeket az alföldi régiók adataihoz alkalmazza. S nem utolsósorban az írásból ízelítőt kapunk a publicista HILD Viktor még a nehéz témákban is könnyed, közérthető stílusából, lebilincselő szófordulataiból, a szarkazmust sem nélkülöző, meggyőző érveléseiből, a múzeumi témára térve lelkesítő megszállottságából. Lapjában az Alföldi Közművelődési Egylet programjáról is véleményt formáz: „Az alföldi magyar közművelődési egylet, mint örvendetesen tapasztaljuk, minden bizottságában, bármily csekély anyagi erő áll is rendelkezésre, serényen dolgozik. A közegészségügyi szakosztály most a tüdőbetegek gondozására hivatott szolnoki dispensaire felállításán fáradozik. A várostól kért és kapott ezen 25 HILD Victor: Az alföldi közművelődési egylet. (I-II:) Független Lap, I. cvf. 27—28. sz. 1913. október 16. és 19., 2. p. és 5. p. emberbaráti célra alkalmas helyiséget és az osztály elnöke: főispánunk, dr. Horthy Szabolcs a kormánytól kér felszerelési költséget és az intézet fenntartásához évi 5.000 korona hozzájárulást. Agilis tanfelügyelőnk Rhédei János november 8-ikára hívta össze a népművelési bizottság közgyűlését, melyen határozni fognak dalos körök, cserkész csapatok, alkoholellenes ifjúsági önképző körök alakításáról és megállapítják a bizottság ügyrendjét. — Dr. Ferencsik Lajos főgymnasiumi igazgató pedig a szabad líceum ezidei előadásainak szervezésében fáradozik. Szóval mozgalom az egész vonalon. Osztályunknak csak egy bizottsága, a múzeumi és könyvtári osztály hallgat. Miután abban a sanyarú helyzetben van, hogy semmiféle dotációval nem rendelkezik. Céljai létesítésére pedig mindenekelőtt pénz szükséges. Illetékes körök abban a nézetben vannak, hogy előbb a kultúrpalota felépítését kell biztosítani, csak akkor kerülhet sor a múzeum és könyvtár felállítására. És ez a munkaprogram szinte plauzibilisnek látszik, csak az első pillanatra, mert ha jobban átgondoljuk a dolgot, be kell látnunk, hogy a kultúrpalota felépíttetésének időpontja egyrészt még messze van, másrészt a múzeumi és könyvtári anyag beszerzésének halasztgatásában veszély rejlik. Szomszédos hasonló intézetek, a jászberényi jász múzeum, a karcagi kun múzeum, a tiszafüredi múzeum, gymnasiumaink, különösen a most felállított jászapáti intézet nagy agilitással működnek anyagjuk gyarapításában és fokozott erővel gyűjtenek. Pedig mindinkább gyérülnek a helyi antiquitások és nem igen lehet ezeknek a vetélytársaknak évek előnyét nyújtani, mert annak a veszélynek tesszük ki magunkat, hogyha a kultúrpalota és benne a múzeumi és könyvtári helyiségek felépítése után majd gyűjteni kezdünk, letarolt terület előtt állunk és nem lesz mit gyűjteni. Szerintem ennek a bizottságnak is, nem várva a palotaépítést, haladéktalanul meg kell kezdeni a munkát. Az alapszabályok a bizottság munkakörét a következőkben állapítják meg: »1. Fenntart és gyarapít egy régiségtárat. Célja a megyében elszórtan létező apró múzeumokat mind magába olvasztani. 2. Létesít és fenntart jászkun néprajzi múzeumot. 3. Létesít és fenntart egy társadalmi (munkásvédelmi) hygienikus múzeumot. 4. Fenntartja a megyei központi könyvtárat. 5. Megíratja és kiadatja a megye monográfiáját.« Nem folytam be a program megállapításába, nem is tartom valami szerencsésen megállapítottnak. Ez az összevetés: „ régiségtár " „jászkun néprajzi múzeum " és „ társadalmi múzeum" tarthatatlan. Alapítsunk egy múzeumot, melynek osztályai lesznek a praehistorikus, historikus régiségek, numismatikai, ethnographiai és mondjuk hygienikus gyűjtemények. Cernirozni a „jászkun " néprajzi tárgyakat szinte képtelenség. Fenn lehet tartani ruházati tárgyakban, de nem az ősfoglalkozások terén és nem háztartási tárgyakban. A pásztor és halászélet emlékeiben éppoly gazdagok a tiszai részek, mint a Jászkunság, az 392