Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Szabó István: Múzeumalapítás és előzményei Szolnokon. Dokumentumok
rendezésével kapcsolta magához évtizedekig a kolónia művészeit. Már a telepet szervező és létrehozásában döntő szerepet vállaló Művészeti Egyesület szerkesztette 190l-es Alapszabályban benne foglaltatik a múltidéző és múltörökítő szándék, az archiválási-dokumentálási akarat. Rögtön a 2. §-ban azt rögzítik 1928. április 28-án, hogy az egyesületnek „...különösen czéljai közé tartozik: ...Szolnokon egy képzőművészeti múzeum létesítését előmozdítani." Ennek megvalósulását az alapszabály 24.§-a úgy kívánja biztosítani, hogy a telepen az ott tartózkodás fejében fizetendő bérösszegen kívül „minden művész a naptári év végéig egy saját, becsvágya szerint kiválasztott művét a Szolnokon létesítendő képzőművészeti múzeum céljaira az egyesület igazgatójának átadni tartozik". 4 1904 szeptemberében ismét a művészteleppel összefüggésben merült fel a városi múzeum létesítésének kérdése. Ugyanis a művészkolónián tett miniszteriális látogatást használta fel az akkor már Szolnokon élő HILD Viktor arra, hogy a tószegi régészeti anyag Szolnokra kerülésének, illetve egy szolnoki múzeumi gyűjteményben való elhelyezésének gondolatát felvesse. Az eseményeket később Régészeti Napló-jának 150. tételében rögzítette. „ ...midőn 1904. szeptember végén Berzeviczy Albert közoktatási miniszter Szolnokon volt a Művésztelep kiállításának meglátogatása végett, Lippich főispán felszólítására én ismertettem a miniszterrel a tószegi őstelep fontosságát és világhírűségét, kérve (egyúttal), hogy tárcája terhére ezt a kb. 4 katasztrális hold területet örök áron vegye meg és bocsássa a vármegye rendelkezésére, mely annak tudományos kiaknázásáról gondoskodni fog, s ezzel egy szolnoki múzeum alapját megveti. A miniszter megígérte és délután velem Lippich Elek miniszteri tanácsosát küldte ki a telek megszemlélésére. A helyszíni szemle kitűnően sikerült. Magyarázataim segítségével belátta az ügy horderejét és megígérte a legkedvezőbb hivatalos előterjesztést. A Közoktatásügyi Minisztérium meg is vette a „Laposhalmot" és felszólította a főispánt, hogy gondoskodjék a vármegye közönségének költségére annak tudományos megásatásáról. Erre a leiratra a vármegye, illetve Lippich főispán, bár többször sürgették, nem válaszolt. A minisztérium ezt a figyelmetlenséget és hanyagságot megunta és a „ Laposhalom " tulajdonjogát a Magyar Nemzeti Múzeumra ruházta át. Midőn ... e tekintetben keserű szemrehányást tettem neki, elkérte a (Laposhalmon előkerült) szarvasagancs kalapácsot Budapestre, azzal, hogy mindent el fog követni, miképp a tószegi Laposhalmot a Szolnokon felállítandó múzeum részére megkaphassuk. De ezt üres, léha fecsegessél, kuncogással elérni nem lehetett. A minisztérium ellenértékül a megyétől is, a várostól is némi áldozatot kívánt, legalább a tudományos ásatás költségeit, annak beigazolására, hogy egy múzeum felállításának fontosságát belátják és azt kellően értékelni hajlandók. Ezt a garanciát megkívánta az 4 SZML KL 1901/0. A Szolnoki Művészeti Egyesület alapszabályai 1901. április 28. valamint 1908. február 2. évi módosított változat 2. és 24. §-ai; illetve EGRI Mária: A Szolnoki Művésztelep. Budapest, 1977. 71. p. 5 Régészeti Napló. Régebbi feljegyzésekből összeállította és vezeti: intézmény jövője. Csakhogy a főispán — miután a Művésztelep felállításával úgy a város, mint a megye közönségét túlságosan igénybe vette, nem merte ezt az új projektumot a nyilvánosságra ereszteni, a költség tehát nem állott rendelkezésünkre. így az újabb kunyorálás sem bíztatott eredménnyel." Tovább olvasva a naplóbejegyzést (1905. május 17.), azt is megtudjuk, hogy „ ...Szalay János takarékpénztári igazgatótól értesültem, hogy a közoktatási kormány az én ajánlatomra a „Laposhalmot" az abonyi közbirtokosságtól meg (is) vette...de nem nekünk: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alapítani szándékozott múzeumának, ... hanem a Nemzeti Múzeumnak. Ez a hír borzasztóan felháborított... " — zárja nagy csalódottan feljegyzését. 5 HILD Viktor ugyanis már ekkor múzeumban gondolkodott. És mint a tószegi teli előkerült leletanyagának legjobb ismerője, a múzeumalapítás céljait szem előtt tartva ajánlotta a miniszternek a Laposhalmot. Ismerte rétegeit, tárgyait, felfedezésének történetét is, miről 1903. szeptember 26-i bejegyzése azt rögzíti, hogy: „ ...Háy Géza szolnoki könyvnyomdász és papírkereskedő barátommal meglátogattam a Tószeg melletti és annak határában lévő Laposhalom terra marat. Erre a telepre Abonyi Lajos író (Márton Ferenc földbirtokos) 1876. április havában figyelmeztette a Nemzeti múzeumot és ebben az évben május 4—7-én a múzeum részéről Rómer, június 19—28-án Csetneki Jelenik Elek ásatták meg. A 8. praehistoriai és antropológiai kongresszus alkalmával szeptemberben Pigorini olasz tudósnak mutatták be. A domb alján egész éven át a Tisza kiöntése tavat képezett, és a tavaszi nagy áradások alkalmával a halmot ostromolva leomlásokat okozott. Ma már az ilyen kiöntést részint a folyó szabályozása, és a belvíz csatornázása megakadályozza. Azonban az alján még mindig találtam törmeléket, mely tele van paticsfalazat törmelékkel, őscseréppel, csonteszközök darabjaival, csontokkal, kagylókkal... " 6 HILD úgy vélte, hogy a régészet terén végzett korábbi kutatásai, publikációi és hatalmas ismeretanyaga alapján megpróbálkozhat a nemzetközi bronzkorkutatás szempontjából oly fontos tószegi telep ásatásának folytatásával. De miután a közoktatásügyi minisztérium az ásatási területet a Nemzeti Múzeum számára vette meg, így a munkát a teli 19. századi felfedezőjének régész fia, dr. Márton Lajos, a Nemzeti Múzeum régiségtárának asszisztense kapta meg. HILD minden keserűsége ellenére rendszeresen látogatta a tószegi színhelyet, rajzolta, adatolta az előkerült tárgyakat, rögzítette naplójában tapasztalatait, tisztította, leltározta a szórvány anyagot. Majd az ásatás hivatalos folytatásától kezdődően (1906. szeptember 20.) részletekbe menően követte annak eseményeit, közel húsz esztendős ásatási megfigyelései, tapasztalatai birtokában kísérte kritikus megjegyzéseivel. Az 1905. december 22-én 7 , 1906. január 18-án 8 , 1906. október 15-én 9 , 1906. HILD Victor. Kézirat. 150. tétel, 283—284.p.; STANCZIK Ilona: Szolnok megyei régészeti adatok Hild Viktor jegyzeteiből. In.: (szerk.: KAPOSVÁRI Gyula): Szolnok Megyei Múzeumi Adattár. 25-26. Szolnok, 1975. 34—35. p. 6 Régészeti Napló 136. tétel, 266—267. p. 387
