Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Bagdi Róbert-Demeter Gábor: Ny elvhatár-változás, asszimilációs helyzetek és a statisztika megbízhatósága Zemplén megye példáján

ságát illetően, hogy az 1772—74 között a névelemzés módszerével, illetve a hasonló időszakból való Lexicon locorum adatai alapján egyaránt megvizsgált települések körében 6-7 esetben kisebb-nagyobb eltérés tapasztalható a két adatsor között.

42 A nevek alapján a kevert lakosságú települések száma 20-ról 14-re csökkent, ami némi homogenizálódásra utal. Szalók ekkor vesztette el magyar lakosságát, a vegyes falvakban a magyarság mindenütt háttérbe szorult, Füzessér kivételével (ahol viszont a Lexicon locorum nem tud magyarokról!). A Lexicon locorum alapján az általános várakozás az volt, hogy azokat a falvakat minősítették ruszinnak, ahol a lakosság görög katolikus volt. Túlnyomó részben igazolódott várakozásunk, de meglepő kivételek is akadtak. Szlovák (slavonica, nem ruthenica), de görög katolikus volt a Lexicon locorum szerint az Ung megyei Korumlya, a Zemplén megyei Berető, Szopkóc, Laborcvolya, Rákóc, Tavarnapolyánka, Topolya (Topolyán), Agyagos, Bányácska, Bacskó, Magyarizsép, Porubka, Techna, stb.

43 60 évvel később, Fényes Elek összeírásában szintén szlovákként, de 30%-os ruszin (görög katolikus) kisebbséggel szerepelt Berető — immár főleg a római katolikus hitet vallotta. Agyagoson 40%-ra esett a görög katolikusok (ruszinok) aránya. Topolya megmaradt görög katolikusnak, de Fényes E. szerint immár ruszinok s nem szlovákok lakták. De ruszinként tüntette fel Porubka, Laborcvolya, Rákóc és Szopkóc lakosságát is. Magyarizsépen a görög katolikusok (Fényes E. szerint ruszinok) 45%-ra estek a magyarokkal szemben. Bacskón szlovákok és ruszinok (görög katolikusok, 60%) egyaránt jelen voltak. A görög katolikus szlovákság léte zavarba ejtő lehet, de elég nagy gyakorisággal fordul elő a névjegyzékben ahhoz, hogy ne elírásra gyanakodjunk. Például Possa (Pósa) tót-orosz falunak vallotta magát 141 római, 292 görög katolikus lakossal 1850-ben,

44 de 1910-ben 440 szlovák mellett 7 magyar, 17 német lakta, akik közül 154 római, 291 görög katolikus volt. Világos, hogy voltak még 1910-ben is görög katolikus szlovákok. Ugyanígy Kolcshosszúmező lakossága 1910-ben 826 fő volt, ebből 764 szlovák, 30 magyar, 30 német (zsidó) volt, viszont az 556 római katolikus mellett 222 görög katolikus és 43 izraelita lakott. A szlovákok egy része megint csak görög katolikus volt — ráadásul a gör. katolikusok (eredendően valószínűleg szlovákká asszimilált ruszinok) csak 1830 után ülhették meg a falut, mert Fényes Elek még 731 fős r. kat. lakosról számol be 8 evangélikus mellett. Szemben a Lexicon locorummal, Fényes a görög katolikusokat általában „orosznak" tünteti fel, bár nála is akadnak görög katolikus szlovákok. A két kimutatás módszertana közötti különbség — hogy az egyik csak a falu többségének vallását és nyelvét adja meg, a másik viszont a falvakon 42 A 18. századi összeírások nem annyira a bevalláson, mint az összeíró hozzáállásán alapultak. Éppen ezért helyesebb ilyenkor a „vallotta magát" helyett az „írták össze" kifejezést alkalmazni és a továbbiakban is így kell érteni ezt minden 1850 előtti összeírásnál is. Éppen ezért fontos a nevek vizsgálata, mert bizonyos hangtani jelenségek útmutatást adnak a (nem vállalt, nem tudatos) etnikai hovatartozásról. Ennek köszönhetően viszont ellentmondások adódhatnak, ami nem csak az összeíró szubjektivitásának köszönhető, de éppen így a vallási jelenségeknek és az etnikai viszonyok, belüli megoszlást is bemutatja — elég nagy eltérésekhez vezet — így nem tudni, melyik kimutatás hihető igazán, ami zavart okoz az értelmezésben. Ezért igazából a vallási hovatartozást sem tekinthetjük hibátlan vezérfonalnak az etnikai vizsgálatokkor, akárcsak a névelemzést. Csak tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Lexicon locorum Málca falut szlovákként, de helvét hitűként tünteti fel, ami azért is különös, mert a kálvinizmust általában a magyarsággal szokták azonosítani! 1773-ban görög katolikus és magyar volt Hardicsa, Bodzásújlak. Ez azért is érdekes, mert a Lexicon locorum görög katolikus magyar falut alig tüntet fel, holott Fényes E. kimutatásából tudjuk, hogy a Bodrogközben a magyarság egy része görög katolikus volt, akárcsak a ruszinok.

45 A bodrogközi járásban 1830 körül 28746 magyar, 1613 orosz, 600 tót, 1250 zsidó élt, tehát az 5909 görög katolikusból 4296 magyar volt! Hardicsa esetében a görög katolikusság 30% körüli értékre esik Fényes E. szerint, de a lakosság nagy többsége továbbra is magyar. Itt tehát vallásváltás következett be. Bodzásújlak esete is érdekes, mert ott 1830-ra alig maradt magyar, ráadásul 1663-ban egy járvány a lakosság nagy részét elpusztította, és helyükre ruszinok költöztek. Magyarként van feltüntetve (vallás: katolikus és helvét) Szilvásújfalu is, ami Fényes Elek szerint már szlovák és ruszin többséget mutatott 60-30 arányban. A Lexicon locorum szerint a Bodrogköz nagy részén, illetve Sátoraljaújhelytől északra a magyarság helvét hitű (például Zemplén, Deregnyő, Nagygéres, Nagycigánd, Alsóberecki, Karcsa, Ricse, Nagyrozvágy, Szomotor, Kistárkány Őrös, Ricse, Szentes, stb.), de Fényes E. már a Bodrogközt jelentős görög katolikus lakossággal ruházza fel, ami vagy erős bevándorlásra, vagy áttérésre utal. Bodrogszerdahely a Lexicon locorum szerint görög katolikus ruszin volt, de Fényes E. már 80%-ra taksálta a magyarságot. A Lexicon locorum a Bodrogközben Dámócot, Dobrát és Agárdot görög katolikus ruszinként, az utóbbit magyar-ruszinként állítja be, ugyanakkor 1840 körül már mindhárom településen 60% fölött volt a magyarság aránya, 1910 körül pedig 90% fölött. Dámócon 322 görög katolikus élt 73 egyéb felekezethez tartozó mellett, Fényes mégis magyar-oroszként jelzi a falut. Dobra esetében 362 görög katolikus lakott 34 más felekezetűvel, mégis magyar-orosz volt a falu. Agárdon a 416 görög katolikus a lakosság 45%-át tette ki, Fényes E. munkájában azonban tiszta magyar faluként van megjelölve. Világos, hogy a ruszinság — ha az adatok hitelesek — feloldódott a magyarság soraiban, de a vallásuk megmaradt, így a magyar görög katolikusság egy része ruszin eredetű. Erre jóval későbbi adataink is vannak. Bély lakossága önazonosság kialakulatlanságának is. A korabeli nemzetiségi csoportok leginkább a vallás útján határozták meg magukat, ámde a statisztikai adatsorok azt mutatják, hogy nem kizárólagosan (pl. görög katolikus, de szlovákként összeírt települések). Ezek vizsgálata is tanulságos. 43 Lexicon locorum, 288—301. 44 Fényes E.: 1851. I. Sajnos ugyanez az adat szerepel a korábbi Fényes E. műben is, akárcsak Kolcshosszúmező esetében. 45 Egy részük tekinthető asszimilált ruszinnak, de az összes nem! 365