Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Örsi Julianna: Az Alföld társadalmának átalakulása a XX-XXI. század fordulóján

a) A földtulajdon (és más ingóságok) kisajátításával a parasztember már nem rendelkezett a saját tulajdonával. Már nem a saját földjén dolgozott, hanem a „közösben". A megtermelt javak is elsősorban a közös gazdaságot illették, még ha kapott is abból bizonyos részt különböző jogcímen (búzafejadag, háztáji, részesedés stb.). b) A munkája értékét munkaegységben mérték, amelynek értéke ingadozott. Nemcsak az egyéni teljesítményétől függött, hanem elsősorban a közös gazdaság eredményességétől. c) A munkaidő, napi, heti és szezonális munkarend kötelező előírása kibillentette a parasztembert a megszokott időbeosztásából. A tervteljesítések — sokszor irracionális követelményeken alapulva — időnként teljesíthetetlen követelmények elé állították az embereket, máskor a szervezetlenség lazasághoz vezetett. d) A családi gazdálkodás visszaszorítása az önellátásra berendezkedő családok létbiztonságát gyengítette. A háztáji föld adott ugyan némi segítséget a gazdálkodáshoz, de a mérték megszabása behatárolta a lehetőségeket (föld, állat, termény). e) Termelési tapasztalatára nem tartottak igényt, amelyet az egyén presztízsvesztésként élt meg. A gazdasági ismeretek helyébe a politikai megbízhatóság lépett. f) A korábban önállóan gazdálkodó parasztember tsztagként irányított státuszba került. g) A vezetők, szakemberek (agronómusok) gyakran idegenek. Kezdetben agrárismeretek hiányában politikai irányítás folyt, később friss diplomások termelési tapasztalat nélkül kerültek irányító pozícióba. h) A termelőszövetkezetek szívesen fogadták a bedolgozó családtagot (feleséget, férjet, gyereket, szülőt), különösen szezonális munka idején. Teljesítményét a család tsz-tagjáéhoz írták. A nyári betakarításkor idényóvodát szerveztek, hogy minél többen részt tudjanak venni a mezőgazdasági munkában. i) Ugyancsak nyáron gyerekbrigádokat szerveztek, akik járták a határt és csasztuskákkal szórakoztatták a dolgozókat. A népnevelők propagandamunkájához tartozott a központi újság (Szabad Nép) vezércikkeinek felolvasása is. j) A közös gazdaság tagjának jogai közé tartozott például az egészségügyi ellátás és a nyugdíjjogosultság. Igaz, az ipari munkássághoz képest hátrányosabbak voltak az állami kedvezmények (kevesebb fizetés, kisebb nyugdíj, magasabb nyugdíjkorhatár stb.). A falvak, mezővárosok szövetkezetesítésére nem egyformán reagáltak az emberek. Igaz, az állami intézkedések sem egyformán érintették a különböző paraszti réteghez tartozó családokat. A második világháborút követő politikai változás elől a helyi elit egy része jobbnak látta nagyobb városba tenni lakhelyét. Az államosítások következtében ez sokszor kényszerhelyzet volt. A mobilabb nincstelenek pedig dunántúli uradalmakba, lakosságcsere miatt megürült falvakba költöztek (a túrkeveiek Vértesácsára, a kisújszállásiak, karcagiak Zsámbékra stb.). Ezek 3 ÖRSI Julianna 1976. 4 A földárverések, földtulajdonok békés megyei sajátosságaival többen is foglalkoztak. Lásd: HEGEDŰS Pál 1994.; MÁRTON 338 az akciók az egész család, sokszor rokonság elköltözését jelentették. A következő hullám az 1959—196l-es tsz-felfejlesztés idején hagyta el szülőhelyét. A beszervezés elől menekülő falusiak gyakran a nagyváros (Budapest, Debrecen) ipari üzemeiben találtak munkát. Az elköltözés mellett az ingázás vált elfogadott kiúttá az alföldi emberek számára. Ez negatív hatással volt a család, de az egész helyi közösség életére is. A bihari és a szabolcsi kis falvak férfi lakosai ekkor váltak a fekete vonat heti ingázóivá. Ettől kezdve a falvak asszonyaira nagyobb teher nehezedett. Az új gazdasági mechanizmustól (1968) új szemlélet vette kezdetét Magyarországon. Ez különösen a gazdaságirányításban fejtette ki közvetlen hatását, de szerepe volt a családok életkörülményeinek javításában is. Ekkortájt kezdődött a vidék iparosítása is, amelynek fő célcsoportja volt a női munkaerő bevonása a termelésbe. A felnövekvő nemzedék egyre erősebb külső hatásnak volt kitéve, amely a hagyományos paraszti erkölcs, ideál eszméjét ásta alá. Már nem volt olyan erős a család atyai irányítása, már lejáratták előtte a parasztot, a paraszti életformát. Még a család is átalakította a házát, kikerültek a régi bútorok a kamrába. Már a szülők sem akartak parasztot nevelni a gyerekükből, amint azt egy 1975-ben végzett felmérésünk mutatja.

3 Bár a szocialista propaganda a közösségi ember eszményét állította középpontba, mégis csírájában már megjelent a fiatalok individualizmusra törekvése. Ennek megnyilvánulása a szülőktől, nagyszülőktől való eltávolodás. A család intézményének válságba kerülése innen datálódik. Ekkor kezd nagy méreteket ölteni a válás. A generációk közötti egyensúly megbomlik. A kétgyermekes családideált kezdi kiszorítani az egyke. Mindennek következményei az ezredfordulón már világosan lemérhetők. Időközben Magyarországon volt egy rendszerváltás, amely nem hagyta érintetlenül az Alföld társadalmát sem. II. Újrastrukturálódás az alföldi parasztság között Az 1989-es rendszerváltás után az Antal-kormány első teendői között szerepelt a tulajdonviszonyok rendezése. 1990-ben a földterület 82%-át bírták és használták nagyüzemi gazdaságok. A többi földön működő háztáji és kisegítő gazdaságok nagysága nem haladta meg általában az egy hektárt. Az állami gazdaságok felszámolásával, a kárpótlási törvény végrehajtásával és az azt követő licitálással kialakult a földmagántulajdon rendszere Magyarországon.

4 Ez egyúttal maga után vonta a termelőszövetkezetek átalakításának szükségességét (új típusú szövetkezet, kft., holding). A termőföldhöz való viszonyuk megváltozott, hiszen tulajdonosból bérlők lettek. A versenyt azonban sok mezőgazdasági szövetkezet nem tudta állni, és felszámolásra került. Ugyanakkor a magánszekJános—GURZÓ Imre 1994.; Az átmenet nehézségeiről lásd a következő a Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megyében született riportköteteket: ÖRSI Julianna 2001!