Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Örsi Julianna: Az Alföld társadalmának átalakulása a XX-XXI. század fordulóján

ÖRSIJULIANNA AZ ALFÖLD TÁRSADALMÁNAK ÁTALAKULÁSA A XX-XXI. SZAZAD FORDULÓJÁN Magyarország legnagyobb agrártermelő vidéke az Alföld. Ebből következően a nagytáj népességét elsősorban mezőgazdasági népesség lakta. Kultúráját így hagyományos paraszti kultúraként határozhattuk meg az elmúlt évszázadokban. Az agrártörténeti és néprajzi kutatásoknak köszönhetően ismertek a sajátosságai és a fejlődés folyamata. Röviden a következőkkel jellemezhetjük: A 6-7 megyét kitevő nagytáj alföldjellegű, melynek domborzatát a Tisza és mellékfolyói alakították a történelem folyamán. Aprófalvas településszerkezetében a törökpusztítás és a pusztásodas eredményeként lényeges változás történt. A 18—19. században nagyhatárú mezővárosok születtek a középső és déli részén, majd kialakult egy sajátos településtípus, a tanya. Az alföldön több olyan közigazgatási egység is működött, ahol a szabadparaszti fejlődést nem akadályozta a nagybirtok (Jászkunság, Hajdúság). A mezővárosok is egyre nagyobb önállóságot vívtak ki maguknak, ami ugyancsak segítette a parasztság középrétegének megerősödését. A gazdasági konjunktúrák és a vízrendezések nyomán a 19. század második felében átalakult a táj és maguk a települések is. Ekkor épültek azok az alföldi parasztházak, amelyekkel még a 20. század utolsó harmadában is találkoztunk. A nagygazda-polgári családi házak alapjait viszont jórészt a 20. század elején rakták le. A 19. század közepén épült szélmalmok munkáját a 20. század elején az őrlőmalmok vették át. Az úthálózat majd a vasút kiépítésével a megtermelt javaknak a piacra juttatása is felgyorsult. A marhát már nem kellett lábon hajtani távoli felvevőhelyre, a búzát sem tengelyen szállították, hanem bevagonírozták. A mezővárosokban és a falvakban is elindult a technikai fejlődés, és növekedett az iparosok, kereskedők száma. Ugyanakkor a másik póluson szaporodott a földnélküliek, nincstelenek száma is. A két háború között, a gazdasági világválság idején a falu és a mezőváros társadalma tovább pluralizálódott. Mindez életmódbeli különbséget és helyenként szociális feszültséget is okozott (pl. Viharsarok). A világháborúk alapvető válozásokat hoztak az Alföld társadalmi és gazdasági életében. Az első világháborút követő trianoni békeszerződés következtében a Tiszántúl jelentős felvevő piacoktól esett el (Nagyvárad, Arad stb.), amely hosszú távra beszűkítette a határ menti falvak termelési/kereskedelmi lehetőségeit. I. A kollektivizálás és az alföldi ember viszonya A második világháborút követő politikai változást néhány év után követte a gazdasági és a társadalmi átalakítás. A Szovjetunióból importált új gazdasági modell bevezetésére először a Nagykunságban került sor 1949—1951 között, majd fokozatosan kiterjesztették az egész országra. A kisparaszti gazdaságok felszámolásával létrehozták a téeszcséket, amit továbbfejlesztve hármas típusú termelőszövetkezetekké alakítottak. Az egyes típusú szövetkezetekbe kezdetben azonos mentalitású emberek kerültek. Csakhamar kiderült azonban, hogy a termelési tapasztalattal rendelkező középparasztok alkotta csoportok maradtak életképesek. Az újabb és újabb összevonások mind nagyobb termelési egységet eredményeztek. A mintaadó szerep tulajdonképpen 1961-ig erősen érvényesült.

1 Az országos felfejlesztés eredményeképpen az Alföld többi részén is lezajlott a kollektivizálás. A szántóföldi növénytermesztő területeken tudtak jelentősebb eredményt elérni, ahol az 1970—1980-as években sikeres nagyüzemi gazdálkodást folytattak. Az egykori nagyhatárú mezővárosok és a termelőszövetkezetek szimbiózisban működtek és meghatározták az emberek életkörülményeit. A kisfalvak esetében a termelőszövetkezetek túlnőttek a település határán és más szomszédos falvakkal együtt hoztak létre gazdasági egységet. Ezek az összevonások nem igazán kedveztek a helyi társadalom nyugalmának. Persze mindehhez hozzájárult, hogy a közös gazdaságokban egy új erkölcsi rendet kellett megtanulni.

2 (Megjegyezzük, hogy a termelés más üzemmódját választó Duna—Tisza közén működő szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelésre specializálódott szakszövetkezetekre nem ugyanazok a törvényszerűségek voltak jellemzők.) A szocialista szemlélet alapjaiban követelt változtatást a parasztembertől. Melyek ezek a változtatások? 1 ÚRBAN László 2002 2 SÁRKÁNY Mihály ct alii. 337