Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Szabó László: Gömör és Kishont vármegye paraszti társadalmát meghatározó tényezők
2. kép. Az Andrássyak kastélya Betléren (Fotó: Szabó László, 1981) lésnek 47%-a. A megye északi része a főként KoháryCoubourg, Csáky-, Csetneki- és Kubinyi uradalom elsősorban a szlovák etnikum lakóhelye, míg a Rozsnyói püspökség jobbára szétszórt falvai vagy az Andrássy uradalom vegyes etnicitású vagy tiszta szlovák és magyar falvak jellemzik. A megye középső részén birtokosok települései ekkor még a magyar etnikum túlsúlyát mutatják, noha tudjuk, hogy épp az uradalmak szlovák etnikumú lakosságot telepítettek birtokaikra, akár a falvakra egyenként, akár egy-egy földbirtokosra figyelünk. 15 A török háborúk illetve az erdélyi és a királyi Magyarország harcai alatt a vidék közvetlenül a hadak útjába esett, s a fegyverviselő emberekre nagy szükség volt. A megyei nemesítések Gömör vármegyét abba a helyzetbe hozták, hogy déli, elsősorban hadiútnak tekinthető részén sorra kaptak nemességet a tehetősebb jobbágyi lakosok. De nemcsak ez a forrása a nemességnek, hanem a szomszéd megyékből való áttelepülés (Zólyom, Liptó, Abaúj, Borsod, Heves, Nógrád), az Alföldről való elköltözés a török elől, illetve a Királyi Magyarország és Erdély között való ingázás, politikai érdekből való átállás, házasodás. A Wesselényi, Madarassy, Bornemisza, Csáky és más kiterjedt, vagyonos családok tartoznak elsősorban ebbe a körbe. De fellelhetünk lengyelországi nemes családokat (pl. Luzsinszky, Komoróczy). Figyelemre méltó, hogy Liptó, Zólyom, Árva megyéből eredetileg szlovák ajkú nemesek költöztek át, majd elmagyarosodtak. 16 Persze a nemesi levelek nem jártak mindig birtokkal, s a nagyszámú gömöri nemesség meglehetősen szegény volt. Ila Bálint szerint a vászon gatyára kötött kard majdhogy jelképe nem lett a gömöri nemességnek. A jobbágytelken élő és dolgozó kisnemesség — többnyire református vallásúak — elkülönült a jobbágyoktól, s méginkább a telepített falvak vagy uradalmi cselédek közösségeitől, és saját életét élte. 17 Ez nemcsak a XVIII. századra jellemző, de a jobbágyfelszabadítás utáni majd száz évre is. A nemesi öntudat, a származás szabályozó ereje a házasságnál a legutóbbi időkig számottevő tényező, bár nem annyira, mint a vallási elkülönülés. A nemes és nemtelen házasságokból származó utódok, az úgynevezett agilisek is számontartották anyai és apai ágon egyaránt nemesi származásukat, mert ez társadalmi presztízsüket növelte. A nemesség körét ez még inkább kitágította, sőt a nemesi kiváltságok megszűnte után, amikor már magatartásban és családi hagyományban öltött testet az egykori rang, növelte a nemesség nimbuszát, kiterjesztette határait. 18 Ugyanakkor az agilisek rétege közelítette is egymáshoz a két réteget. Ezért megoszlanak a vélemények. 19 3. kép. A Lenkey família kastélya Ilalenkén (Fotó: Benedek Csaba, 2004) Ila Bálinton kívül Paládi-Kovács Attila a barkókról, s általában a gömöri magyarságról írott tanulmányai voltak azok, amelyek közvetlenül is felhívták a figyelmet e térségben az armalis vagy kisbirtokos nemesség sajátos szerepére a népi kultúrában, épp úgy mint Belitzky János Nógrádban, Bakó Ferenc Hevesben és általában a palócoknál, Szabó László a Bódva-völgyben, és a palócoknál, Lajos Árpád, Kosján József és Faggyas István pedig a magyarországi gömöri falvakban. 20 Az idézett szerzők egyértelművé teszik, hogy a nemesi tudat, a nemesi magatartás tovább él napjainkig, sőt az utóbbi jó két 14 Fényes E., 1837. 3. 126—182. — Az előzményekhez lásd Kcményfi R. cikkét, 2001. — Mi magunk, mert Fényes E. a kincmesi közbirtokosságokat a „F.U. többen", illetve egy nemesi család szétágazásával: pl. „F.U. a' Máriássy nemzetségbeliek, kiknek itt 3 kastélyuk van" (Bcrzétc) megjelöléssel él, vagy néha kiemel egy nagyobb uradalommal rendelkező birtokost, de mellette megemlít más nemeseket is, akiknek birtokuk van: „F,U. gr. Andrássy, 's m. többen (Ochtina) nagyjából közbirtokosságnak vettük. Ám ellenőriztük a II. József-féle népszámlálásból, hogy korábban közbirtokosság kategóriájába sorolta-c a szakirodalom. Vö.: Dányi D. — Dávid Z., 1960. 21—23. — Ezen túl még 15 17 felhasználtuk Fényes E., 1852. I— II. később készült geográphiai szótárát, ahol a korábbihoz képest változások is vannak. Végül több településen magunk gyűjtöttünk vagy egyéb szakirodalmat vettünk figyelembe. Ezek szerepelnek majd munkánk vonatkozó részeiben. Vö: Ila B., 1944—1969. II—IV. — Ujváry Z., 1994. Vö: Reiszig E. — Sarlay S., é.n. — Forgón M, 1909. IlaB., 1976.1.410-413. Lásd jelentőségükhöz és helyzetükhöz a zalai nemességnél: Szabó B., 1985. 326
