Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Erostyák Zoltán András-Kovács Júlia: Szexuális viselkedés a szentetomyai cigány közösségben
cigányokkal foglalkozó tanulmány, illetve könyv kiemeli ezt az asszonyszerzési formát. Az általunk vizsgált közösségben hasonlóan érvényesül ez. A szöktetésből ritkán alakulnak ki konfliktusok, néhány esetről meséltek nekünk, melyből maripo (verekedés) alakult ki, ilyen volt pl. a magyarbánhegyesiekkel folytatott „háború", melynek oka a szöktetés volt. Törvényes házasságot ritkán kötnek, a többség esetében élettársi kapcsolatról, vagy ún. vadházasságról beszélhetünk. A megszöktetett leány a férjéhez költözik, s annak családjába integrálódik be. Egy cigány sajátosságot kiemelnék a terminusokban. A romnyi és rom kifejezések olyan asszony—férfi viszonyt jelent (feleség—férj), melyhez nem szükséges a törvényes házasság, az együttélés, az elhált kapcsolat már ezt a viszonyt feltételezi. Ennek szemléletes megfogalmazását olvashatjuk Lakatos Menyhértnél: ,Már nem ért meglepetés, szavait úgy kell felfogni, mint azoknak a férjeknek, akiknek házassági szándékuk egy-két éjszakánál nem több. Egyáltalán nem számít megvetett tulajdonságnak. Legalább annyira természetes, mint az, hogy ha két különböző nemű egyén egy éjszaka együtt alszik, azokat házastársakként emlegetik. Ezek szerint én már megnősültem.'" 5 Hasonló példára akadtam én is saját kutatásom során, amikor az egyik adatközlőm testvéréről beszélt, hogy az asszonya miért nem akarja, hogy egy másik család közelében vegyenek házat: „...Zhanes muro phral, anda kodi chi zhanel kothe o muro phral, ke zhi kajjekh kurko sas kothe jekh kaver romnyi leske, mukhlastar leske romnyi... E kaver romnyi beshel intye." (Tudod testvér, azért nem megy oda a testvérem, mert egy hétig más asszonya volt ott, elhagyta az asszonyát... A másik asszony lakik arra.) Az elhangzottakból az derült ki, hogy a férj, aki egy hétig más nőhöz költözött — akinek már meghalt a férje — másik „asszonyt" vett magának, hiszen volt szexuális kapcsolatuk és együtt is éltek, még ha csak egy hétig is. A házasságokból születő gyermekek általában az apjuk nevét kapja, de az is előfordul, hogy az anyjuk után „számolják" a gyereket. Főleg a fiú gyermekek esetében fontos, hogy az apjuk nevét kapja és a leszármazása őutána legyen. Az endogámia miatt szinte kibogozhatatlan családi kapcsolatok szövevényén keresztül az olvasható ki, hogy a patrilineáris leszármazás mellett élő hagyomány a matrilinearitás és a bilateralitás is. A matrilinearitással többször is volt módom találkozni, amikor egy gyermekről (főleg, ha lányról volt szó) érdeklődtem akkor az anyját nevezték meg (mert pl az apa börtönben van), illetve a bilateráció elve akkor érvényesült, amikor a nemzetségi viszonyokról érdeklődtem. A matrilineáris leszármazás igazolására egy 4 Kársai 1994a. 59., Erdős 1979. 30., Zatta 2002. 111., .Piasere 2002. 239., Manna 2002. 391. 5 Lakatos 2000. 175. 6 Geertz 2001. 229. 292 sajátságos mondattal válaszoltak: „...Zhanes Zolikám, jekh dej, shel dad...(Tudod, Zolikám, egy anya, száz apa)", tehát az anya mindig biztos, az apa bárki lehet. Ha a gyermek fehérebb bőrű, vagy halványabb szemű, akkor a férfiak az apát tréfásan azzal „húzzák", hogy biztos magyar az apja a gyereknek. A kutatásokat a többszörös névcserék is nehezítették, de ez a kutatási anyag egy másik tanulmány része, itt csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a szexuális (házassági) kapcsolatok hálója mennyire szerteágazó és egyenetlen ebben a közösségben. A szexuális viselkedés nemi jellegzetességei A szexualitás minden közösség, minden ember számára bensőséges, mégis „társas" esemény, a közösség tudtával és értékelésével történik, a közösség hagyományai és rítusai szerint. Ha Clifford Geertz fogalmi kategóriájával írjuk le, úgy határozhatjuk meg, mint „élményközeli" fogalmat, melyet a közösségek maguktól értetődően használnak. 6 A nemiség és szexualitás rítusai számos variációt mutatnak az eltérő kultúrákban. Nincs olyan, magára valamit is adó etnológiai tanulmány, mely részletesen ne foglalkozna az általa vizsgált közösség szexuális megnyilvánulásaival. A „szexuális én"-t mint közösségi szereplőt a szimbólumok és rítusok hálóján keresztül kell vizsgálnunk, amely mindig feltételezi azt, hogy a kutatónak „fel kell oldódnia" a vizsgált közösségben és azonosulnia kell vele. Ennek elmulasztásának esetében nem kapunk helyes képet a szerepekről. A mi esetünkben „cigánnyá" kellett lennünk ahhoz, hogy valóságos képet tudjunk rajzolni a szexualitás egyébként is „titkos" kérdéseiről. Az interjú-típusú vizsgálat ebben a kérdéskörben nem megfelelő válaszokat eredményezett, így „átélő-beleérző" kutatásokat kellett végeznünk, mely azt jelentette, hogy a cigány nemi szerepekkel nekünk is azonosulnunk kellett. Talán Lakatos Menyhért szavaival jobban megvilágíthatom a problémát: „Bár az erkölcs miatt szóban megvetették a nemiséget, életük igazi értelmét csak ez jelentette." 1 Már utaltunk a fentiekben a cigányságról kialakult szexuális sztereotípiákra, melyek kezdetben a boszorkányság vádjával illették a cigányok szerelmi varázslatait, a rossz, ördögi erőkkel azonosította őket (boszorkányok), illetve a későbbiekben pedig a babonáikban henyélő, csak élet örömeit hajszoló népként kerülnek elénk, akiknek szexuális kicsapongásai megbotránkoztatják a környező lakosságot. 8 Görög Veronika a megvetés természetéről írt tanulmányában többször is utal a cigánysággal szembeni ellenérzések ezen okaira, mely összhangban áll Pócs Évának az idegen népek megítéléséről írt tanulmányával. 9 Bár az 7 Lakatos 2000. 78. 8 Nagy 2000., Görög 1993. 103., Neményi 1998. 15., Szöllőssy Anna 2002., Polyák Laura 2002.
