Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Kocsis Mónika: Egy rontáseset fázisai
K. K.: Izé, az orsót leejtette, és úgy vette észre, hogy van lólába neki, s patája van neki. S utána osztán húzódozott tülle, a mondta, hogy miér nem izéli, s akkor a lány megiszonyodott, s akkor meghalt nemsokára. Nem izélte. K. P.: A lány? K. K.: A lány igen, meghalt, nem izélt többet. Sz. P.: Nem barátkozott többet vele és meghalt, (ki) K. P.: Egy élő meg egy holt, nem félsz kedves Mariskám? Há, hogy félnék, mikor ketten megyünk. Má én is mondtam valamit! (nevetés) Akkor más este megint mentek, akkor megint kísérte haza fele, akkor a fonó, másfele mentek, akkor megint mondta neki: jaj, de sz épen süt a hold, egy élő meg egy holt, nem félsz kedves Mariskám? Há', hogy félnék mikor ketten vagyunk! Akkor megint, hogy is volt? L/l. Boszorkány- tudomány átadása, gyermekei nyomoréksága, nehéz halála, rontása, alakváltozatai (1) * K. K.: (A keresztapámnak) Azt mondta neki, izé száz lej akkor nagy pénz vót, száz lejt kellett fizetni (egy román asszonynak valamilyen szolgálatért). Na, nem vitte el neki, mehjelent neki kutya képibe, reggelre lehullott a haja, me' birkózott a kutyával, hogy lökje magárul le, met felült a mejjire, nyomta magárul lefel, reggelre lehullott a haja, kopaszon maradt. Na, másnap mán tudta, hogy az asszon csinálta, ment is vitte a pénzt. Nem tudta elvinni, nehéz vót neki a izé, na esett az eső, nem tott menni, és rossz idő vót, oszt másnap mikor lehullott a haja, ment. Na, akkor azt mondja neki az asszony, mire hazajöcc, aszongya, visszanő a hajad, aszongya, és úgy is vót. Visszanőtt a haja, de fehérebb vót a haja, megőszült. (...) A boszorkánnyal... Elmentem egy lánnál, ülünk, há' kilenc óra elmúlt, azt mondja, nu pitigá tántarii? Aszongya nekünk románul. Hát maondjuk, nem, űtet úgy csípi, aszongya, hogy csak csuda, románul mondta nekünk, hogy ütet úgy csípik a szúnyogok, azzal egy kis idő múlva el is tűnt a seprűn, ahogy vitte a lába közt a seprűt, elment.(...) (8) K. K.: A faluba, vót egy asszon, nálunk Kócson, hát az is ilyen boszorkány vót. Azt mondták, és akkor pulyák vótunk, azt mondták, hogy ördöngös. Mik még eccer mit csináltunk, azt mondták, farka van. Mik eccer, ouják vótunk, meglestük. És csakugyan vót neki farka. Akkor úgy féltünk tülle, hogy csak csuda, aztán a pulyák. Hát láttuk, ekkora kis farka vót neki hátul. (...) Féltünk tülle a vén asszonytul mig meghalt, és akkor izéltük. De a családja is folytatta, de nem tudta folytatni, és akkor betegek lettek a családjai, nem tudták folytatni. Akkor megfogták a kézit. Aszonta, adják a kezöket, s rá... rajok hagyta a hagyományt, de nem tudták folytatni, s mindig betegesek vótak, a családja. (...) (9)* Sz. P.: Lili magyarázta, hogy kivette mindig a tehenbül a tejet, és akkor nem tudott meghalni. Élt vagy kilencvenöt évet. Oszt akkor az is olyan nehezen tudott meghalni, át akarta adnia tudományát, de nem tudta átadni senkinek. K. M.: Nem akarták átvenni? Sz. P.: Nem akarta a fia átalvenni, és akkor nem tudott vón meghalni. Kiszedte tehenekbül a tejet az egész faluba. Annyi, szóval annyi sok tehén... tej vót benne, akkor oszt még bele is döglött a tehén, nem birta már a sok... K. M.: Az övébe vitte át? Sz. P.: Hát az övébe hát, persze, és akkor szétrepedt a tőgye, annyi sok tejet szedett magának. Annak mindég vót teje, mikor ellős vót a tehene, mikor nem vót, annak mingég vót teje, me' összeszedte aa falubul a tehenekbül a tejet. Ilyen fajta vót. (ki) Hogyhívják vót, mikor ott jártunk, oszt mikor meg akarta bosszulni, macskának változott, oszt akkor még felmászott a falra, meg össze vissza, oszt akkor a másik ütött oda neki, oszt mind lehullott a falrula képeket... meg ami kedves edénye vót a házba, mindég arra ugrott a macska. K. P.: Hogy áztat üssék. Sz. P.: Hogy áztat, oszt mindent összetört a házba. Addig ugrált ide-oda, akkor osztán mikor megcsinálta az övét, eltűnt, mikor az ű bosszúját... (nevet). Preventív eljárás a tehén megrontása ellen (13) K. P.: Meg akkor megint azt mondják, hogy mikor a tehén az elsőt ellik, akkor, hogyha megellik, a burok, amibe van a kisbornyú, áztat úgy kell csinálni, le kell vetkezni a férfiaknak meztelenre, csak egy surcot elibök, és abba belekötni azt a burkot, amibe vót a kisbornyú, és akkor a tehenet kilencszer körbe kell járni, meztelen, és ahova esik, a fejéhez, vagy a lábához esik az a kilenc fordulat, akkor oda el kell ásni, és abba bele kell tenni kilenc fokhagyma cikket, abba a burokba bele kell göngyölni, és akkor úgy a fődbe beásni. Úgy hogy áztat az eső ne mossa, ne ázzon, ne érjen vizet, ott bent legyen az istállóba, ott ahol a tehén, akkor nem tudják kivenni a tehénből. K. M.: Hol lehet ilyen tudóst találni, aki visszahozza a tehénbe a tejet? K. P.: Hát általában a románook azok tudják, fenn a hegyek közt, inkább ott vannak ilyenek. Sz. P.: Várójára járt Lili, Várójára. Ott vót egy vénasszony, de mán meghalt, oszt a lánya él, az is folytassa, úgy mondta Lili. (Boszorkányos hely) (4) K. P.: Kak és Szemmártony között vót a legelő a két falunak, hogy a jószágot legeltessék, és akkor ott jártok a kakiak, hozták a tejet Szatmárra, és ahogy jöttek ott jöttek keresztül, mikor a legelő... arra a részire értek, ahol vót az a rossz nyom, mindenki megjárta, spórul járt ott. Beleléptek, oszt akkor reggelig mind körbe fele járták, míg kisütött a nap., me' nem tudták, hogy hol vannak. Amikor oszt megvirradt, há' hun vagyunk, há' hol vagyunk, hát ott ahonnan elindultunk, me' hát nem látták. Sz. P.: El vótak fáradva. Méd szekérrel is jártak így. Emlékszek, magyarázták mások. 288
