Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Vajda Mária: Szexuális bűnök és büntetések a XVIII. századi puritán Debrecenben és környékén
ítélték. Harsányi György eleinte tagadott, végül beismerte, hogy „Szemérmes testével illette két ízben" a leány „Szemérmes Testét", azt viszont tagadta, hogy közösködött volna vele. De a tortúra alatt aztán bevallotta azt is, hogy midőn „a' leánytul kívánta volna kapcsollja ki Pruszflekját, hogy csécsit meg foghassa, és a' Leány azt nem cselekedte volna, kétszer pofon csapta, a' mint a' leányzó is panaszlotta, és az után maga Harsányi kapcsolta ki a Pruszflekot, annak utána pedig a' midőn a 'paráznaságba fogta a' Leányt, az magát nem engedte, viszkolódott, sirt, de ö arra nem hajlott, hanem erővel megparáznította és Paráznaságát vélle el is végezte. " A leányt, mivel „ nem az ő akarattyábúl és megegyezésébűi, hanem erőszakkal esett rajta a' gyalázat, tehát minden büntetés alól felszabadíttatik, mindazonáltal a' Szüzességnek jelét a' Pártát tovább nem viselheti, hanem gyolcsot kössön a 'fejére. " 103 Márpedig abban a korban, amikor a leány ártatlansága komoly értéket jelentett, az ennek elvesztését deklaráló viseletbeli megkülönböztetés jelentős mértékben csökkentette a leány férjhez-menési esélyeit. Halált kértek arra a férfire is, aki Győri János „ 7 esztendős formájú" Sára leánykáját „meg akarta fertelmesiteni kétizben ". A vádlott, Szabó István „ az ölében ültette, Gatyáját meg oldotta és a leánykának Szemérem testét is fogdosta, az Annya rajta kapván, úgy nem vihette véghez dolgát, azért mint erőszak tevőnek, és Hlyen rút fertelmességet követni akaró embernek feje hóhér által ütessék el." A férfi tortúráztatása után is tagadott, mondván, hogy „nem is arra való ember, hogy valakivel valaha is közi lehetett volna. " A végső ítélet szerint „Harmincat üssenek rajta, ha meg vallya a cselekedetit, az lészen büntetése. 104 A szomszédok feljelentésére indult eljárás Csútó János ellen, akit a 11 éves Csútó (korábban Bodnár) Sára árva leányka ellen elkövetett gyermekrontással, erőszakos paráznasággal vádoltak. Hiába szólt a férfi ellen a kihallgatott tanúk és a kislány részletes vallomása, hiába a lánykát megvizsgáló bábák jelentése, mely szerint a meggyötört Bodnár Sára szüzességét bizonyosan elvette Csútó János, a férfi a tortúrát követően is konokul csak azt vallotta, hogy „ujjával rontotta meg a Leányzót". így a halálos ítélettől megmenekülve, fél ictus vesszőzéssel és örökös kitiltással bűnhődött. 105 A természet elleni fajtalankodás legismertebb módja az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat, a kutyálkodásnak nevezett természetellenes pózban történő nemi érintkezés, és az állattal való közösülés. Ezekre csak szórványos példákat találunk Debrecenben. 106 E bűnöket bibliai eredetű elnevezéssel, sodornia 107 névvel is illették. Bod Péter (1712-1769), a neves református lelkész, egyházi író, a Házassági törvényrajzban így írt róla: „Ez az utálatos bűn azzal esik meg, ha mikor az ember oktalan állatokkal — vagy a férfi férfival, vagy a férfi asszonnyal ugyan de nem a szaporodásra rendelt edényben közösködik, {kiemelés V.M.] írott törvény nem találtatik róla: de szokásból bejött büntetése az, hogy az oly férfiak megégettessenek, vagy a Sodomiai bűn különbségéhez képest, elébb fejek vétessék, azután testek a megégetésre rogusra vettessék, egyszersmind pedig az oktalan állat is elvesztessék, hogy akkora istentelenségnek semmi látható nyoma ne maradjon." 108 „Sodomitaifertelmesség, főbenjáró vétsége miatt" ítélték el 1736. április 28-án Iklódi Szűts Istvánt és Bordás Istvánt. A „ Törvény Színe elibe állíttatott Iklódi Szűts István ellen " 3 férfi is azt vallotta, hogy őket a vádlott „ még iffjú és nőtlen korában sodomitai fertelmes seggel próbálgatta, de azután magát házasságra adván, azon nős korában is éktelen férjfiakhoz való gerjedezésétül meg nem szűnt, hanem házánál szállást tartó Kis Ujszállási Bordás Péter ifjúval, hasonló fertelmes indulatbul, amint azután a dolognak kimenetele bővebben megmutatta, magát egyben adván sokszor mások előtt egymást szemérem nélkül nyalták, tsókolták, sok ízben éjjel és nappal együtt feküdtenek és haltának, és ezen tetemes gyanúságokra mind ketten Tömlötzben vettetvén, ott is egyik a másiknak tisztátalan szerelemmel telljes leveleket irtanak, melljekre nézve Tortúrára ítéltetvén utoljjára még a kínzás előtt, azután a Törvény színe előtt is Iklódi háromszori, Bordás Péter pedig négy ízbeli egymással való sodomitai közösüléseket megvallottak, Bordás Péter még azt is, hogy Iklódival nem tsak a megírt módon, hanem Feleségével is egy ízben parázna módon közösült, azokért, mind az Isten, mind a világi Sz. Törvények ereje szerint, nevezetesen ad conformitatem Praxis criminalis Articuli 73, mind ketten fővételre, Iklódinakpedig hólt teste tűzzel való meg égetésre ítéltetik. " 109 Az állatokkal való fajtalankodás is súlyos bűnnek számított a korabeli joggyakorlatban, bár az 1700-as évek elején — feltehetően — a háborús viszonyok miatt bekövetkezett nagy futásoknak 110 köszönhetően nem található nyoma „a' bornyúval vétkezett" Uj Mihály büntetésének, csak a tanúvallomások rögzítésére került sor 1706. január 28-án: 103 IV. A. 1018. e. 6. k. 201-202. (1746. július 16.) 104 IV. A. 1018. c. 5. k. 207-208. (1740. január 30., február 6.) 105 IV. A. 1018. e. 6. k. 520. (1749. június 28.) 106 Vö.: M. Antalóczy Ildikó 1740-1749 közötti időszakra kiterjedt statisztikai vizsgálata szerint a család és nemi erkölcs elleni bűncselekmények mindössze 0,24 %-át tették ki. — M. ANTALÓCZY Ildikó, 2001. 155. 107 A bibliai Sodorna és Gomora városok lakói olyan bűnös életet éltek, hogy többek között férfi a férfival, nő a nővel, de még az állatokkal is közösültek. Sőt a szodomai férfiak még Isten küldötteivel, a két szép férfi angyallal is fajtalankodni akartak. Ezért Isten tűz- és kénköves csővel pusztította cl a két várost és lakóit. Csupán a bűntelen Lót és lányai menekültek meg. 108 BOD Péter: Házassági törvényrajz vagy a házassági törvényekről való tanítás. II. József rendeleteivel, újabb zsinati végzésekkel kiegészítette Kis-Baconi Benkő László. Kolozsvár, 1836. 193-194.; rogus = máglya; Bár Bod Péter írott törvény hiányában, csak a szokásjogra hivatkozik e bűnök büntetéseként, téved. Évszázadokon keresztül Carpzovra és a Praxis Criminalis 73. cikkére hivatkozva sújtották változatlanul halállal, máglyán elevenen, vagy fővétel után holtan történő elégetéssel c bűnök elkövetőit. Vö. KÁLLAY István: Úriszéki bíráskodás a XVIII-XIX. században. Budapest 1985. 233-235.; HAJDÚ Lajos 1985. 320-321. 109 IV. A. 1018. c. 4. k. 420. (1736. április 28.) 110 Vö.: BALOGH István: A rendi állam várospolitikája. In: RÁCZ István (szerk.) 1981. 114. 265
