Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Vajda Mária: Szexuális bűnök és büntetések a XVIII. századi puritán Debrecenben és környékén

VAJDA MARIA SZEXUÁLIS BŰNÖK ES BÜNTETÉSEK A XVIII. SZÁZADI PURITÁN DEBRECENBEN ÉS KÖRNYÉKÉN Debrecen polgárai, épp úgy, mint a privilégiumokkal bíró más városok polgárai, igen sokat adtak jó hírnevükre. Ennek oltalmazására annál nagyobb okuk volt, mert a XVI. század közepétől, a reformáció elterjedésétől kezdve a puritán vallásos élet hatására kifejlődött öntudat szerint, csak az maradhat meg közöttük — ahogy ők mondták —, ebben a keresztyén respublikában, aki Istennek tetsző jámbor életet él. Debrecen sajátos helyet foglal el a XVIII. századi Magyarországon. Nemcsak lélekszámával (1740-ben 16.200 fő), céhes iparával emelkedett ki a korabeli magyar városok sorából, hanem a Habsburg udvar egységesítő, németesítő politikájával szemben tiszta magyarságát, kálvinista-protestáns vallását, az ország iskolájaként szolgáló kollégiumát, városi autonómiáját őrző magatartásával is. A városi autonómia alapját az önálló igazságszolgáltatást biztosító jogok képezték, melyek révén a szenátus, élén a főbíróval polgári és büntetőügyekben egyaránt ítélkezett, s pallosjoga alapján élet-halál ura volt. A XVIII. századi debreceni lakosság nagy részének erkölcsi értékrendje a Méliusz Juhász Péter és társai által a XVI. század második felében diadalra vitt kálvini reformációban gyökerezik, amely elsősorban az ószövetségi törvények, a Tízprancsolat szigorú betartását várta el a hívektől. E szigorú valláserkölcsi felfogás eredményeképpen jelentkezik Debrecen város régi jogéletében a büntetések egész sorozata, melyekkel társadalmi életük tisztaságát, a jó erkölcsöket, s ezáltal városuk jó hírnevének megoltalmazását célozták. ítéleteikben is hangsúlyozták ezt. A büntetőperek jegyzőkönyveiben, különösen a nép nyelvén Fekete Könyvnek nevezett Protocollum Nigrum 8 vaskos kötetének

1 bejegyzéseiben az egyes bűnesetek kapcsán a valós világ elevenedik meg, érzékeltetve a vétkek társadalmi súlyát és következményeit. E felbecsülhetetlen gazdagságú forrás nyomán született munkák közül elsősorban Széli Farkas, Koncz Ákos, Béres András, M. Antalóczy Ildikó írásaira hívjuk fel a figyelmet.

2 A család egységének, a családi élet tisztaságának, a nemi élet erkölcsösségének megőrzése már a Bibliában megfogalmazódott, a tízparancsolat „Ne paráználkodj!" és a „Ne kivánd felebarátod feleségét ...!" örök érvényű intésében. Az elmúlt századok során szexuális vágyaiknak, vérük, vérmérsékletük fékezhetetlen parancsának engedve mégis igen sokan vétkeztek, s követték el rendre azokat a bűnöket, melyek mára már számos fajtájukat tekintve részint ki is kerültek a büntetendő cselekmények sorából. A család és nemi erkölcs védelmében a feudális korban az elítélendő bűnök között a következőket találjuk: paráznaság (stuprum), kurválkodás (fornicatio, scortatio), házasságtörés (adulterium), többszörös házasságkötés, vérfertőzés (incestus), erőszakos nemi közösülés (stuprum violentum), fajtalankodás (sodornia), kerítés (lenocinium). Ezek jellemző sajátosságaira törekszik rávilágítani jelen írás. A test bűnei miatt elmarasztaltak sorában a korabeli jog különbséget tett a paráználkodás és a kurválkodás, szajhálkodás között. A különbségtétel alapja, hogy a szexuális kapcsolatot teremtő pár nő tagja tisztességes hajadon, illetve özvegy-e (ha igen, akkor ezt a cselekményt paráználkodásnak nevezi a jog, ilyenkor a férfi a csábító, a bűnös). A debreceni joggyakorlatban egyébként mindkét paráznasággal vádolt felet büntették. Paráznaságon, a nemi erkölcs elleni cselekmények igen tág körét, elsősorban mégis a házasságon kívüli nemi életet, a 6. parancsolat tilalmának megszegését értették. Debrecen város vezetői arra törekedtek, hogy megelőzzék, s még csírájában elfojtsák a vétkeket, az erre lehetőséget biztosító körülményeket. A jó erkölcsre vigyázva minden gyanúsnak tűnő, paráználkodásra, kicsapongásra utaló, vagy alkalmat adó esemény bejelentése (a többi bűn1 A Hajdú-Bihar megyei Levéltár anyagában őrzött Büntető törvényszéki jegyzőkönyvek. (ProtocollaCriminalia) 1690-1760.; Jelzete: IV. A. 1018. e. 1-8. k.; Vö. BÉRES András 1986. 153-155., M. ANTALÓCZY Ildikó 2001. 15.; A Protocollum Nigrum évköre 1690-1760, de míg az 1-3. kötet (1690-1717) Protocollum fassionale, azaz a vádlottak és tanúk vallomásait, valamint egyes súlyosabb bűncselekmények körülményeit tisztázó inquisitiókat tartalmaz, addig a 4-8. kötet (1726-1760) a szenátus — törvényszéki napon a sedria elé került büntetőügyek tárgyalási jegyzőkönyve, esetenként csak a perek kivonata, külön kezelt pertesteknél az ítélet szövege. L.: SZÉLL Farkas 1903.; KONCZ Ákos 1913.; BÉRES András 1986.; M. ANTALÓCZY Ildikó 1996.; M. ANTALÓCZY Ildikó 2001.; 251