Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Voigt Vilmos: Nem mind ... ami fénylik
talán mégsem mindenki ismeri ennek a módját, ide írom, hogy a páratlan sorok végére az „elölről", a páros sorok végére „hátulról" szó teendő. Pl. „de a kocsma bezzeg hangos elölről / munkálkodik a cimbalmos hátulról" stb. Ettől a jópofa és nem is ötlettelen utólagos értelmezéstől azonban az eredeti vers mégsem lesz pornográf mestermű!) Más Petőfi-verseknek és ismerjük, hasonló, ugyancsak ötletes „kiegészítéseit". Minthogy a fentebb említett dolgozatban elég gúnyosan emlegettem Vargyas „savanyított uborka" vagy akár „budapesti gőzmalom" szövegmagyarázatait — most nem ismétlem meg ezeket. Azt talán viszont mégis megemlíthetem, hogy nemcsak erotikus, hanem egyáltalán szerelmi líránk kialakulásának datálását illetően is sok a túlfűtött fantázia diktálta ötlet. Az 1999-ben „Hagyományos női szerepek. Nők a populáris kultúrában és a folklórban" címmel rendezett konferencián Miért nem tudunk (sok esetben) semmit sem a magyar női folklórról? megint csak ironikus megfogalmazású előadásomban (megjelent a fenti konferenciacímmel Küllős Imola által szerkesztett kötetben — Budapest, 1999. 103-110. lapokon) azért soroltam fel, mi mindent (pontosabban mennyire elenyészően keveset) tudunk a világirodalomban nők által írott korai (és valódi) szerelmi versekről, hogy jelezzem, itt sem minden ..., ami fénylik. Például tudtommal máig sem találtak annál korábbi magyar nyelvű verset, amelyen egy nő őszintén megvallja érzelmeit, mint Rákóczi Erzsébet (1655-1707) „Szememet hizlaló, szívem vigasztaló" kezdetű szép költeménye, amelyben a költőnő gyöngéd búcsút vesz — lovaitól. Most viszont nem is az ilyen kijózanító példák számát szeretném növelni, hanem néhány általános megjegyzést tennék, a fogalmak tisztázása és a tények tisztelete végett. 1. Nem minden durva, obszcén, szkatológikus szöveg erotikus jellegű. Akár csak villamoson utazik ma az ember, vagy mások mobiltelefonálását kell kihallgatnia, csak úgy lubickolhat a nemi szervek, a nemi élet, az erkölcstelen anyák (ők másképp fogalmaznak) világában. Ez azonban nem erotika, hanem egyszerűen durvaság. Ugyanilyen ürülék/vizelet kódja is van a hasonló szövegeknek. Olyannyira sztereotip kifejezésekké, szinte kötőszavakká váltak, hogy gyakran nyilvánvaló, a beszélő maga sem gondolja komolyan az általa használt szavakat, vagy legalábbis nem ismeri ezek igazi jelentését. Autóbuszon hallottam azt a beszámolót, amelyet egy elég jól öltözött úr tartott két, szintén nem „csőlakó" munkatársnőjének, vagy éppen rokonának. Ebben hangzott el az alábbi megfogalmazás, „és képzeljétek, ott az a hányadék, az emberek mindent leszarnak és lehugyoznak..." Most sem értem: konkrétumról beszélt vagy csak szóvirágokat használt, ám a „hugyozni" ige stilisztikai fenköltségével, hovatartozásával biztosan nem volt tisztában a férfi, és a „hányadék" is lehet egyszerűen pejoratív valami a mondatban. Első tanulság: mind a durva, mind az erotikus szövegek a közízléstől való eltérést, olykor azzal szembenállást képviselnek, szinte az antikultúra termékei. Ebben közösek. Viszont nem minden durva szöveg egyszersmind erotikus és nem minden erotikus szöveg egyszersmind durva. 2. Meglevő szövegek kicsavarása, kicsúfolása, paródiája, travesztiája gyakran él a valódi (ritkábban pedig a csak látszólagos) erotika szókészletével. Néha maguk a szövegek is (olykor szándékolatlanul) kétértelműek. Hogy megint a prűd, ám az erotikus szókincs körülírásában utolérhetetlen Arany János szövegét idézzem, a Tetemre hívás valódi szövegében ott olvasható e két sor: „Bírta szivem' már hű szerelemre, — / Tudhatta, közöttünk nem vala gát:" A szóösszetételeket oly gondosan felhasználó Arany is „tudhatta volna" ... hogy itt bizony szándékolatlan kétértelműséget írt le. Weöres Sándor ismert versbravúrja, ahol az egész verssor rímel, ha a szóhatárokat másképpen helyezzük el: „Aj e nő-kebelű Lidi óta / A Jenőké belül idióta. / Udvarolgat „ 'Jába lepi sálom, / Udvaron gatyába lep is álom. " A végződés itt viszont már nem véletlenül, hanem tudatosan nemhogy két- hanem éppen három értelmű! Ám mindez még nem erotika, hanem véletlen, vagy kiváló poétikai-fonetikai érzék. Ugyanezt a megoldást ugyanis más, szkatológikus, blaszfémikus vagy éppen csak frappáns módon is el lehet érni. Sík Sándor-tanítványok mesélték (ettől persze még igaz is lehet!), egyetemi kollokviumon is elhangzott Arany János verssorának (Ég a napmelegtől a kopár szik sarja) s/sz mutációs változata. És nyilván a ilymódon ,^zöcskenyájak"-bó\ is nem egyszer „kecskenyájak" lettek. Az ilyen rövidebb-hosszabb szöveg-átalakító megoldásokat széltében ismerik, akár a „nép körében" is megtaláljuk ezeket. Van ilyen paródiája a Tízparancsolatnak és a Miatyánknak (Miatyánk / Elveszett a kismacskánk vagy Miatyánk / Nincs gatyánk), Kölcsey Himnuszának (Isten, áldd meg a magyart / Tetűvel, bolhával, / Nyújts feléje piszkafát / Vakard meg a valagát!), de az egyszeregynek is (Ötször öt az huszonöt. /Jancsi bácsi megdöglött. /Holnap lesz a temetése, / Te leszel a felesége. //Hatszor hat az harminchat. /Jancsi bácsi feltámadt. /Holnap lesz az esküvője, / Te leszel a szeretője). És ha e szövegekben van szerelmi tematika, olykor erotikus célzások is — még ez sem erotikus folklór, csupán az ismert szövegek kiforgatása. Nem erotika, nem is drasztikum: hanem az ilyen elemeket is felhasználó poétikum, játék. Nem is véletlen, hogy ez a gyerekek, iskolások emlékezetében a legelevenebb mindmáig. Ennek is megfelelően egyszerre évezredes hagyományú és pillanatonként változik. Éppen ezért egy idő múlva olykor már nem is értjük a szövegeket. Nem tudom, ma már ki tudja, honnan is ered a „Kiskenyért, fatányért, libát kért" (< „Istenért! Hazáért! Királyért!" — nem valami általános étkezési kívánság, hanem a közös hadseregben a honvédok kötelező csatakiáltása), vagy a ,Jvlilliónyi szív dobogja ritmusát: lisztes zsák, lisztes zsák" (< ifjúság, ifjúság — a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség himnusza) fonotaktikai szócseréje? A magyar nyelv fonetikája és morfológiája kiváltképpen alkalmas bravúros fonetikai és szemantikai torzításokra. És ezek lehetnek erotikusán is motiváltak — ám itt is a forma és nem a nemiség a döntő tényező. 246
