Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Bogdán Melinda: A moldvai csángó csujogatások szerelmi szimbolikája

(...). A kis emberkének vagy valamely testrésznek (láb, kéz, fej, ujj) tekintett férfitag rugadarabjai a vulvát jelké­pezik, hiszen azokba bújik bele (a vulgáris franciában habit á vit 'pénisz ruhája' a cunnus". 128 Gazdag példaanyaggal rendelkezik a láb, emberi láb szimbóluma, mely a legtöbb esetben a táncolás, járás kap­csán fordul elő a szövegekben. A Járd ki lábam, járd ki most típusú szövegek erotikus tartalmúak 129 . A láb kijárja a táncot, melyet szintén erotikusán, a nemi aktus fedő­neveként kell értenünk. Az ismétlő formula erősíti ezt a többlettartalmat, a táncra utaló körülmények szintén árul­kodóak: Három éjjel, három nap /Ki kell járni lobomnak SzJ:160; Járd ki lábam, járd ki most, / Nem parancsol senki most, / S ez én lábam kijárja, /Met a szokott e táncra, / Eléjő es, hátra es, / S met úgy járják nálunk es. / Ij-hu, hu-hu-hu! PF.182. Korábban szóba került már a padlás jelképisége: Járd ki lábam, járd ki most /Nem parancsol senki most / Az én lábam kijárja / Csak a padlás megállja D.051. Nem véletlen hát, hogy azt a táncot a padláson járják. Rokon jelentéstartalommal rendelkezik az orr képe, a táncszószövegekben ez is előfordul: A zaj tóig s még vissza, / E gyűrűmet add vissza. / Met ha vissza nem adod, / Kitépem a hajadat. / Kifacsarom e nyakát / Hozzám ne szúrja zorrát. /Ihuhú, huhuhú! F.01398.14. A hozzám ne szúrja orrát típusú kifejezés igen gyakori, a képzettársítás nem véletlenszerű. Szintén Bernáth jegyzi meg, hogy „az orr ezoterikus jelentése penis, ezért is tarották a nagyorrú embereket igen venerózusoknak". 130 Ezt a jelentéstartal­mat erősíti a szúrás gesztusa. Az egyes testrészek ruhadarabjaihoz szintén kapcsoló­dik ezoterikus jelentéstartalom. „.. .a ruhaneműek, a kalap­tól a lábbeliig a női nemi szervet, a fej és a végtagok, melyeket azokba bújtatnak, a phalloszt jelképezik". 131 Ennek analógiájára a különféle fejfedők is erotikus jelen­tést kaphatnak. Feltehetően nem pusztán csúfolóként hu­hogtatják a következő szövegeket: Hegyes kucsma fejibe, / Kakas tollú seggibe SzGy:0268; Macska kucsma fejibe, / Egy tulucska seggébe F:01398.27. Következtetés, összegzés Miért is hasznos ez a munka, melynek kézzelfogható eredményét tarthatja kezében az olvasó? Egyáltalán van-e eredménye ennek az elméleti okfejtésnek? Induljunk ki abból az alapkérdésből, mely a vizsgálat elvégzésére késztetett: van-e szimbolikus jelentésük a lírai műfajoknak, ezen belül a csujogatásoknak. Beszélhe­tünk-e egyáltalán bármiféle szimbolizációról e műfaj ese­tében, vagy merő tévedés azt állítani, hogy esetleg valami­féle szimbolikus nyelv funkcionálna itt, melyet ugyan nem mindenki érthet, hisz valójában ez is funkciókörébe tarozik: az avatatlanok szeme elől rejteni a titkos tartalmat, mert annak nyílt kimondását a tabu tilalma szabályozza. Feltételezésem szerint létezik ez a szimbolikus nyelv, a szövegeket olvasva bizonyossá válik, hogy sokkal inkább 128 Bernáth 1987.47. 129 lásd a Cselekvések, történések szimbolikája című fejezet fejtegetéseit. tűnnek értelmetlennek és zavarosnak a képek, ha csupán szószerinti jelentésüket vesszük figyelembe, ugyanakkor az is kiderül a vizsgálat során, mennyire egységes ez a szimbolikus nyelv, a jelképeknek nem kusza egyvelegét, hanem egységes rendszerét találjuk. Ha elfogadjuk e szim­bolizáció létét, azt is világosan láthatjuk, hogy ez hangsú­lyosan erotikus jellegű. A kirajzolódó szimbólumrendszer egyes elmei (növények, állatok, a tér és idő elemei, cselek­vések, hangok, színek) egy központi téma köré csoporto­sulnak, a vizsgálatból kiderül, mindenikük egy közös tar­talmi magra összpontosul, annak kimondását teszi lehetővé. Próbálok érvelni amellett, miért is nem haszontalan efféle vizsgálatot végezni. A szimbólumelemzés kényes területe a folklórkutatásnak, sokan figyelmeztetnek arra, hogy csínján kell bánni a magyarázatokkal, értelmezések­kel. Világos, miért ódzkodnak mások az efféle vizsgálat­tól: alapos felkészültséget, olvasottságot kíván a szimbó­lumok értelmezése. Sok esetben még ez sem elegendő, hisz a rendelkezésre álló szakirodalom igen szűkkörű, ezért saját meglátásait, észrevételeit és következtetéseit nem mindig van mire alapoznia az elemzőnek. így félő, hogy ama bizonyos észrevétel háttér és megalapozottság nélkül kerül az elemzésbe, ha pedig a lelkes elemző nem elég óvatos, munkája könnyen veszíthet értékéből. Dolgozatomban sok esetben hivatkoztam Bernáth Béla különféle munkáira, melyek nagy része az általam vizsgált terület, a szerelmi szimbolika körét tárgyalják. A Bernáth féle elemzési modellt sokan elvetik mondván, értelmezései sok esetben erőltetettek, mert bármilyen kép bukkanjon föl a folklórszövegben, abban ő szexuális jelentést lát. Mun­káinak másik gyengéje a rendszerezés hiánya, nincsenek, vagy csak igen ritkán vannak elkülönített tematikus körök, ezek sem eléggé körülhatároltak. Nehéz a szövegben keresni, komplex képek vizsgálatának hálója minden e témába tarozó tanulmánya. Sikerét viszont abban látom, hogy egyáltalán megkísérli e témakör szimbólumvizs­gálatát elvégezni (elkezdeni), ugyanakkor számtalan olyan kép értelmezésével is megpróbálkozik, melyre mások nem vállalkoztak. Többször is előfordul más szerzők hasonló jellegű munkájában, hogy a rendszerezés igénye nélkül, önkényesen kiválasztanak néhány képet, motívumot, azt vizsgálják, ám tovább nem lépnek 132 . Vizsgálódásomhoz Bernáth tanulmánya adta az ötletet, azonkívül pedig igyekeztem továbblépni, az elemzésbe rendet vinni, annak áttekinthető alapot szolgáltatni. Ezért választottam ki egy műfajt: a táncszót, mely amellett, hogy szorosan kapcsolódik a korábban elemzett népdalszöve­gekhez, rövid és sokkal alkalomhoz kötöttebb. Miután az anyag összegyűlt, az adatbázis elkészült, már lehetővé vált az elméleti vizsgálódás is. Alapelvem tehát, hogy nem az elmélet, a hipotézis felől vonok le következtetést, hanem éppen fordítva: a felgyújtott szöveganyagot hasznosítom, így értelmezéseim nem tekinthetők általános érvényűnek, csupán e behatárolt szövegbázisra alapozhatok. Az elem­zés témaköre a szerelmi szimbolika, az ehhez kötődő 130 Bernáth 1987. 141. 131 Bernáth 1987. 138. 132 Lásd Vargyas 1987; Vasas 1994. 217

Next

/
Oldalképek
Tartalom