Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Bogdán Melinda: A moldvai csángó csujogatások szerelmi szimbolikája
gabb értelemben a női félhez kapcsolódó képként fogadjuk el a következő példa alapján: Ucu fekete retek, / Barna leánt szeretek, /Azt es azért szeretem, /Kék a szeme, mint nekem F.0750.16. Vizsgáljuk most meg egyéb növényfajták képes jelentését. A fa levele, ága gyakori kép a táncszók szövegeiben is. Egy lakodalmi csujogatás remekül példázza a nő — virág, férfi — falevél párhuzamot: Vége lett a leányságnak, / mint a nyári virágszálnak, / Vége lett a legénységnek, /Mint a nyári fűzlevélnek E.062. Lükő Gábor a falevél, fa és annak ága szimbólumkör vizsgálatakor hangsúlyozza, hogy a fa — levél viszony általában a nő — férfi viszonnyal állítható párhuzamba. 72 A pejoratív jelentésű kóréval szemben válik hangsúlyossá a virág pozitívuma a következő példában: Én es vótam mikor vótam, /Kóré között virág vótam. /Egy szép legény leszakított, / Keze között elhervasztott. / Ihuhú, huhuhú! / S:103. Szintén negatív vonzata van az ágasbogas jelzőnek. Érdekes a képszerkesztés ebben a szövegben: Agasz, bogasz korcsomárosz, / E vén bába 7i boszorkány osz M: 0269. Ha nem is világos teljesen az értelmi összefüggés, a társított értékminőségek talán mégsem véletlenszerűek. A felgyújtott szöveganyag bővelkedik a náddal kapcsolatos példákban. Külső formai jegyek alapján kerülhetett a nád a következő hasonlatba: Egyenes vagy, mint a nád, / Közénk nevelt az anyád SzGy:0268. Érdekesek azok a képek, melyekben a nád a vízen túli hely megjelölőjeként, ül. a ház jelzőjeként kerül elő. Bernáth szerint a nád a pubes jelképeként használatos kép. 74 Konkrét jelentésmagyarázat helyett a következő példák alapján elég, ha annyit elfogadunk, hogy ama nád, mely rendszerint „túl a vizén" van, a női fél jelképe. A helymegjelöléssel kapcsolatban később még szó lesz a vízen túl, ideki, arra alá stb. típusú helyszínek jelentőségéről. A párhuzamos képszerkezet bizonyítani látszik a nád — női fél feltételezett kapcsolatát: Túl a vizén a nádba, / Ángyom mellett az ágyba N:011; Jó estét mán Péter bá / Hol őrzik a kecskéket, / Túl a vizén, a nádba, / Ángyom mellett az ágyba F:0755.9. Ugyancsak erre a kapcsolatra vezethető vissza a nádas ház, melyet kerülni kell. A ház, lakóház az anyaméhhel azonos 75 , a nádas jelző egybevág a Bernáth féle magyarázattal, a nád a pubes megfelelőjeként van jelen: Kerüld meg e nádas házat, / Hozzad ki a lepcses száiut (Fogd be azt a lepcses szádat) /F:01398.20. Azonos jelentést hordoz a szalmás jelző, ezért is fordulhat elő az előbbi példa variánsaként: Kerüld meg e szalmás házat, / Dugd bé azt a lepcses szádat P: 17651. A nád, szalma képekkel áll rokonságban a kenderé hasonló jelentést hordozván: Kucsa hál a kenderbe, / Zasszony jár egy pendelybe, / Elől van egy széleszke, / Hátul fúj a szelecske Szgy:0268. A kutya (róka vagy bármilyen más tarka állat) férfi-jelkép. Az az asszony, kinek tóba veszett kendere, nyilván nem anyagi kárt szenvedett: Hegyes kontyú menyecske, /Nem éppé jó szeren72 Lükő 1942. 122. 73 asszony 74 Bernáth 1981.47. 75 Lásd A tér elemeinek szimbolikus jelentése című fejezetet. cse, / Tóba veszett kendere, Méges gyócs a pendeje K.0618.5. Negatív vonzata van a pozdorja kifejezésnek. A kendertörés folytán a rostok közül kihulló törmeléket nevezik nyelvjárásaink pozdorjának. A pozdorjában való gyalulás nyilvánvaló szexuális utalása több lakodalmi táncszó csúfoló, gúnyoló szövegében fölbukkan: Komám uram egy nagy úr, /Hova talál, oda szúr, /Pozdorjábajól gyalul S.101. A közepes rostminőségű kender megnevezésére szolgáló szösz kifejezés is átvitt értelemben jelenik meg ezekben a szövegekben: Keresztanya lába közt / Egy nagy bolond kéjer 16 szösz / Keresztapa mellette, / S ott fonogat belőle F:0750.13. Tehát a kender, pozdorja, szösz, akárcsak a szalma és a nád rokon jelentést hordoznak, női szimbólumok: a pubest jelképezik. Állatszimbólumok Az állatjelképek köre szintén igen tág, akár a növényeké. Változatos és gyakori az állatképek előfordulása jobbára erotikus célzattal. Az állatszimbólumok vizsgálatakor hiba lenne nem említeni Gilbert Durand archetípusokat rendszerező művét. 77 A francia szerző több ízben is kitér az állatjelképek tárgyalására, magyarázatai pedig arról győznek meg, hogy az itt vizsgált táncszószövegek állatképei nem pusztán szimbólumok. Sokkal mélyebb, ősibb alapja van ennek a szimbolizációnak, az emberi pszichikum mélyebb rétegeiben kell keresnünk a magyarázatokat. Dolgozatomban nem kívántam archetípusokat osztályozni, nyilván ehhez behatóbb, alaposabb vizsgálat szükségeltetne. No meg problematikus eldöntenünk, vajon hol húzható meg a határ archetípus és „egyszerű" szimbólum között. Mert az archetípusok legtöbbször szimbolikus képekben nyernek kifejezést, ám minden szimbólum nem vezethető vissza archetipikus alapra. Az állatjelképek esetében (de később még máshol is) szólni kell a Durand féle magyarázatokról, hiszen jó pár ilyen szimbólumnak nyilvánvalóak az ősi, archetipikus alapjai. Durand abból a jungi megállapításból indul ki, hogy az állati jelkép a szexuális libidónak a képe. 78 Az állati jelleget az élettel telítettség jelenti, ezt a mozgás jeleníti meg. Ennek megfelelően testük formája, a jellegzetes mozdulatok, hangképzetek stb. nyomán válhatnak szimbólumértékűvé bizonyos állatalakok. Példákban bővelkedik a szárnyasok csoportja. A madár, amellett, hogy lélekszimbólum, a csujogatásokban szerelmi jelképként van jelen. Hasonlóan a „rózsám" megszólításhoz általánosan elterjedt a „galambom" kifejezés is. Népdalainkban gyakran előforduló kedveskedő megszólítás. Ám az általánosabb jelentéskörű madár szó a lány szinonimája e szövegekben: Hojzák ki a lajtorját, /Elhoztuk a madárkát. /Ki nem hojzák lajtorjár, / Vissza vigyük madárkát. /Hujujú, huhuhú! S.109. 76 egy guzsaly 77 Durand 1998. 78 Durand 1998.71. 209
