Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Bogdán Melinda: A moldvai csángó csujogatások szerelmi szimbolikája
tetésekkel teszi hiteltelenné a kellő tudományos bizonyítás hiányosságai miatt. Érdeme azonban, hogy munkájában figyelmet fordít a rendszerezésre, az egyes szimbólumokat csoportokba sorolja, magyarázatait pedig bőséges magyar és keleti példaanyaggal támasztja alá. 1931—32-ben zajlott le az a nyílt vita, melyet Rapaics Raymund és Gaál István folytatott a „virágnyelvvel" kapcsolatban fölmerült kérdésekről. Rapaics cikkéből 11 kiderül, hogy mi is „indította hódító útjára" a virágnyelvet. Szerinte a fiatalság, a szerelmesek szerkesztett titkos nyelve ez, a fiatal és öreg nemzedék közti ellentétből származik. Szót ejt a száz évvel ezelőtt oly divatos virágnyelvkönyvecskékről 12 , majd ezek jelképmagyarázatait méltatja. Megtudjuk, hogy akkoriban igen elterjedtek voltak ezek a könyvek, sőt a különböző régiókban kiadottak közt szembetűnő eltérések is léteznek. Lássunk néhány példát: a fehér orgona jelentése a pesti magyar virágnyelv szerint a következő: „Vonzalmad kietlen életemet mennyé varázsolá, e varázserő folytonos boldogságot igér", a debreceni virágnyelv szerint: „Magyar hölgynek születtél, / Áldd érte sorsodat". A piros rózsa boldogító igent, a fehér rózsa kegyetlen nemet jelent, a bürök magyarázata: „Ne fuss tőlem, én is a természet teremtménye vagyok", stb. Rapaics belátja, hogy „Nincs ezekben a kulcsokban semmiféle egység, hanem minden szerző a maga kedve és ízlése szerint állapította meg, hogy ez és az a virág mit jelent. Csak a tárgykör közös a különféle virágnyelvekben, mindenik a szerelmi élet szolgálatában áll." Gaál István vitatkozik Rapaiccsal 13 hibának tartva, hogy nem a népdalokra alapozza vizsgálódását, hanem kinyomtatott írások anyagára. Az őshazához kapcsolja Gaál a virágnyelvet, speciálisan magyar sajátságokat keres, ezért nem tartja a rozmaringot, a rózsát és violát a magyar virágnyelv elemeinek, mivelhogy az őshaza földjén ismeretlenek voltak ezek a fajták. Magyarázatai ugyanakkor ésszerűek, következtetései logikusak. Pl: a rozmaring azért lehet az állhatatos szerelem kifejezője, mivelhogy levelei örökzöldek. Felhívja a figyelmet színszimbolikára is, az egymással ellentétbe állított színek jelentésmegkülönböztető szerepére. A színszimbolika behatóbb vizsgálatát végezte el Erdélyi Zsuzsanna. 14 Szemben elődeivel ő már sokkal mélyrehatóbb és szakszerűbb vizsgálatot folytat, példaanyaga jóval gazdagabb, több műfajt is bevon az elemzésbe. Véleménye szerint a szimbolizmus nemcsak valamely nép költészetének jellemző kifejező eszköze, hanem a szimbolikus anyag megfejtése fényt deríthet a nép hiedelemvilágára és hagyományaira is. Állítja, hogy a szimbolikus jegyek mögött ősi anyag húzódik meg, e kijelentését pedig nem csupán a magyar anyagra vonatkoztatva teszi. Egyetemes és specifikus szimbólumokról beszél, bizonyítását pedig a színszimbolika körére szűkítve végzi. Jó és rossz, meleg és hideg, világos és sötét színekről beszélhetünk — mondja. Ezek ősi, szubjektív élményekből keletkezett 11 Rapaics 1931. 12 Pl. Szél Farkas: Legújabb virágnyelv. Debrecen, 1870. 13 Gaál 1932. 14 Erdélyi 1961. 15 Gellért 1976. elkülönítések, megkülönböztető ítéletek, természeti megfigyelések eredményei, melyek a primitív népek több nemzedéken át szerzett tapasztalatai útján váltak immár ösztönné. Elméleti feltevéseit hét szín: a fehér, sárga, piros, zöld, barna, kék, és fekete jelentésvizsgálatával támasztja alá. Az 1970-es—80-as évek fordulóján újabb nyílt levélvita zajlott le a szimbólumelemzők körében. Gellért Sándor a magyar népdalok szexuális vonatkozású jelképeiről értekezik 15 mondván: „A népköltészet legnagyobb értéke a benne levő jelképrendszer." Ennek megfelelően minden képet szimbólumként kezel, jelentést keres minden tárgynak, jelzőnek stb. Következtetései azonban nem kellően megalapozottak, épp ez váltja ki Dóczy Pál méltatlankodását is. 16 Éles hangú levelében bírálja a szimbólumok erőltetett szexuális magyarázatát, óv a túlzásoktól. így ír: „Nem kétséges, a néprajz: tudomány. Olyan ismerettár, melynek rendszeréből egy-két vetületet kiemelni veszélyes vállalkotás. A népdalból a szexualitást kielemezni vagy abba belemagyarázni ugyanvalóst kockázatos művelet. De az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a szexológia is tudomány." Megkérdőjelezi a népdalok kezdősorainak szimbólumvoltát, szerinte ez „afféle húrhangolás, torokköszörülés, hogy utána rögtön felcsapjon a mesterteljesítmény". 17 Bernáth Béla híres tanulmánya: A magyar népköltés szerelmi szimbolikája 1981 -len látott napvilágot, és hatása nem volt közömbös a magyar szakirodalomban. Felfedezésének lényege, hogy „a népdalok „népdaküszöb"-nek nevezett kezdő sorai, a természeti képek nem függetlenek az utánuk következő sorok tartalmától, hanem a népköltészet saját szimbolikus nyelvén előlegezik, „virágnyelven" előremondják azt, ami később következik". 18 A szerelmi szimbolika terén végzett eddigi kutatások után azért újszerű a Bernáthé, mert elemzésével bizonyítani igyekszik, hogy a szerelmi jelképek rendszert alkottak a magyar népköltészetben. Úgy véli, az elemek sohasem egyedül jelentenek valamit, hanem a rendszer egészében, más elemekkel együtt. Erre remek példa a „Szántottam gyöpöt. kezdetű népdal vizsgálata. Bernáth különféle csoportokat különít el, az elemzésre kerülő képeket valamiféle rendben próbálja bemutatni, a választott szempont azonban esetleges. A magyarázatok egymásra halmozódnak, zavaros, rendezetlen és nehezen áttekinthető így az elemzés. Példái azonban relevánsak, sőt gyakran találunk köztük idegen adatot is: „összegyűjtötte a magyar népdalok érthetetlennek tűnő soraiban a külföldi megfelelőket, amelyek sok esetben, mivel tükörfordítások, kitűnően megmagyarázzák az érthetetlennek tűnő „természeti" kezdőképet". 19 Hoppal Mihály kutatásai és elemzései több tanulmányában, általa szerkesztett kötetben kapcsolódnak a szerelmi szimbolika tárgyköréhez. Jelképrendszerek a népművészetben című írását 20 általános kérdéseket tárgyalásával indítja: az emberi kultúra és a jelrendszerek szoros 16 Dóczy 1979. 17 Dóczy 1979. 116 18 Hoppal—Szepcs 1987b 19 Hoppal 1981. 8 201
