Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Bogdán Melinda: A moldvai csángó csujogatások szerelmi szimbolikája

BOGDÁN MELINDA A MOLDVAI CSÁNGÓ CSUJOGATASOK SZERELMI SZIMBOLIKÁJA Bevezető „Kétségkívül hálás vállalkozás a „szexről" értekezni" — írja Dóczy Pál egy 1979-ben kiadott írásában. Szakdolgozatom témájául a táncszók szerelmi szimbolikájának vizsgálatát választottam, és az, mint ki fog derülni, valóban hálás téma. Ugyanakkor kockázatos vállalkozás is. Jó páran próbálkoztak már a néprajztudományban azzal, hogy úgymond „kielemezzék" a szimbolikát népdalokból, lírai műfajokból.

1 Nagy a veszélye annak, hogy az efféle magyarázatok túllépjék a megengedett kereteket, erőltetette vagy felszínessé váljanak. A folklóralkotásokban rejlő szimbólumanyag vizsgálata, föltárása véleményem szerint csupán kísérleti szinten történhet meg. Biztosat nem, vagy csak igen ritkán állíthatunk. Hisz olyan műfajokkal van dolgunk, melyek írott formát igen ritkán, gyakran csupán a néprajzi gyűjtőmunkák eredményeként nyerhettek. így a szájhagyományozódás útján ránk maradt nyers anyag, a konkrét szövegek ritkán adnak támpontot a magyarázatokhoz. Mai adatközlőktől pedig elemi módszertani hiba lenne azt kérni, hogy megmagyarázzák az egyes szimbólumok értelmét.

2 Ez nem csupán az időbeli távolság, az illető szöveg létrejötte és mai léte (vagy már nemléte) közti időbeli űr következménye. Mint látni fogjuk, a szimbólumanyag létezése nem a véletlen ajándéka. Konkrét célok határozzák meg ennek létrejöttét, használati módját és továbbélését. Dolgozatomban egy műfaj keretein belül fogok vizsgálódást folytatni. A táncszók, csujogatások, réjják műfaji szempontból szorosan kapcsolódnak a népdalokhoz, a lírai népköltészet részét képezik. A szöveganyagot, metrikát tekintve is a népdalokhoz köthetjük, illetve a vizsgált szerelmi szimbolika terén is megmutatkozik ez a kötődés. Az eddigi szimbólumvizsgálatok a magyar szakirodalomban főként a népdalszövegekre irányultak, hisz bőséges anyag állt a kutatók rendelkezésére. Néhol fölbukkannak a példaanyagban táncszószövegek is mutatván, hogy a vizsgálók nem kimondottan különítik el ezt a műfajt, hisz a szimbólumanyag szempontjából szorosan kapcsolódnak a népdalokhoz. Elgondolásom szerint e rövid, pár soros lírai műfaj, a táncszó önmagában, elválasztva a népdaloktól is vizsgálható, sőt különösen alkalmas arra, hogy a szimbólumvizsgálat egy szűkebb, könnyebben átlátható anyagon történjék. A képes beszéd itt hasonló funkciójú, mint a népdaloknál, így lehetőség nyílik arra, hogy e szimbólumok valamilyen rendszerét próbáljuk felállítani. A módszer, melyre alapozva végzem a vizsgálatot a következő: elkészítek egy adattárt, mely egységes és különálló részét képezi dolgozatomnak. Tartalmazza mindazokat a moldvai csángó csujogatásokat, melyeket a már fölgyújtott és különféle archívumokban őrzött, illetve publikált anyagban találtam. Összegző és összefoglaló célzattal végeztem e gyűjtést abból a meggondolásból, hogy ne csupán saját elemző munkámhoz keressek alkalmas szövegbázist, hanem hogy az a későbbiekben is hasznosítható lehessen. Erre a konkrét szövegbázisra alapozom elemző munkámat, nem feltételezésekre, hipotézisre. A szimbólumelemzést a jelölő felől közelítve végzem, így rajzolódnak ki az egyes szimbólumkörök, melyek a következők lesznek: növények, állatok, a tér és idő elemei, cselekvések, hangképzetek és színek. A vizsgálódás során világossá válik, hogy e szimbolizmus rendszert alkot a tánczók esetében, a vizsgált jelképek paradigmasort alkotnak, az egyes szimbólumkörök így nem határolhatók el egymástól oly élesen, mint azt a dolgozat szerkezete sugallja. A kirajzolódó paradigmasorok (pl. állatok—mozgások—hangképzetek) világossá teszik, hogy itt egy egységes, koherens, rendszerjellegű szimbolikáról van szó, mely nem csupán a táncszószövegek sajátja: éppúgy létezik a népdalok, proverbiumok, hiedelmek estében is. Kiindulópontként a téma szakmai vizsgálatának tudománytörténetét tekintem át. Itt kétirányú lesz az összefoglalás: egyrészt a magyar szakirodalomban a szerelmi szimbolikára vonatkozó eddigi vizsgálatokat fogom bemutatni, majd pedig a választott műfaj, a táncszók terén történt korábbi kutatásokat tekintem át. A műfaj körülhatárolása valamint kapcsolata más műfajokkal képezi a 1 Lásd pl. Lükő Gábor, Bernáth Béla, Vargyas Lajos, Erdélyi Zsuzsanna ilyen irányú kisérleteit. 2 Hoppal 1983 199