Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Római kori telepleletek Jász-Nagykun-Szolnok megyéből

használatára utal. Füsttől-koromtól foltos. A perem az oldalfallal egyező vastagságú és ferdén csapott. Két fragmentumból ragasztott. Az oldalfalvastagság: 0,5—0,6 cm (8. ábra 5). 7. Fazék. Durvább, (kaviccsal és cseréptörmelékkel?) soványított agyagból pusztán szabad kézzel formált. A felület egyenetlen, utólagos elsimítás jól látható jeleivel. Összefüggően feketés (füst, korom). A szájrész, ill. perem tölcsérszerüen kialakított. Az oldalfal vonalából egy alig vállasodó edényre tudunk következtetni. A fazékrészt két darabból sikerült összeállítani. Az oldalfal vastagsága: 0,4—0,6 cm (8. ábra 6). A leletegyüttesben összesen 93 darab olyan töredék van, amely az 1. pontnál leírt hombárhoz tartozhatott, mindenesetre zöme bizonyosan. Korongolt edényből való fragmentumot tizennégyet számláltam, melyek részben szürke, részben barna színűek. Kb. öt darab képviseli a durva, kézzel formált keramikát (fazekak oldalrészei). Őskori cserepek, patics és állatcsont fordulnak még elő. Exkurzus: néhány szó a kézzel formált fedőkről Bizonyos mértékben/tekintetben különlegességek az A leletegyüttes fedői.

6 Ez a zömében durva anyagból korong nélkül, pusztán kézzel formált háztartási eszközfajta egyébként nem azonosítható mindig egyértelműen, kivált kisebb töredék esetében. Legkarakterisztikusabb része a fogógomb, másodsorban a perem, ám sokszor merül föl a gyanú, hogy egy adott fragmentum esetleg nem talpas csésze vagy tál volt-e valójában. A régészeti irodalomban a probléma folyamatosan nyomon követhető a 30-as évektől, a Maros-torkolat környéki szarmata telepanyagok közlésétől kezdődően. Jász-Nagykun-Szolnok megye területén közel fél tucat lelőhelyen tud a kutatás fedőkről a '70-es évekig bezárólag.

7 (9. ábra.) Az A leletegyüttes teljes profilú lelete alkalmat ad az agyagkészítmény-típus egyes részei nevezéktanának, nómenklatúrájának kialakítására. Az alábbi elnevezések jöhetnek számításba: fedőfogó/fedőgomb, fedőnyak, fedőtest/fedőpalást és fedőszáj, ill. fedőperem (6. ábra 2). A fedőtest kónikus — azaz egyenes oldalfalú —, ívelődő, de ritkábban félgömbös, ill. gömbszelet alakú is lehet. Akárcsak más kézzel formált keramikánál, előfordulhat, hogy a készítmény aszimmetrikus. Lehetnek laposabbak és magasabbak („öblösebbek"). A fedőszáj esetenként befelé hajlik, s döntő többségében lekerekedő. A — nyakkal együtt — zömökebb vagy nyúlánkabb fogók között több forma különíthető el. A cilindrikustól, azaz a teljesen profilálatlantól a kónikuson keresztül a korongszerüig terjed a „skála". Egy variáns a mélyített tetejű fogótípus. A szarmata fedők szájátmérője 5 cm és 22 cm között van, átlagosnak leginkább a 10 cm-es méretet tarthatjuk. A gomb átmérőjét tekintve 3—9 cm-es adatokat gyűjtöttem a szakirodalomból. A magasságra csak a kisebb számú ép, ill. kiegészíthető példány nyújt támpontokat; a 6—12 cm közöttiek látszanak szokványosaknak. Barnás színűek, sok esetben feketések, füstösek-kormosak és a kézzel formált kerámiának megfelelően rosszabb, gyengébb égetésüek. Használatuk kézenfekvő módon elsősorban a fazekakhoz kapcsolódhatott, de más alkalmazás sem kizárt.

8 Attól az időtől kezdve, hogy többé-kevésbé kialakult az alföldi szarmata településterület, a letelepült életmód konszolidálódásától — hozzávetőleg tehát a II. század első felétől — folyamatosan, „nonstop" készítettek fedőket a falvakban, századokon át. Számuk azonban egy-egy lelőhelyen, településen nem túlontúl nagy. A keramikaforma (most csak a korai népvándorlás kort tekintve) megtalálható később a gepidáknál is,

9 ám főként korongolt vagy részben korongolt kivitelben. A dolgozat elkészülte után leltem további három, a kengyeli halastónál történt régészeti kutatásokból való hombártöredékre. Közelebbi lelőhelyükre nézve semmit sem tudok mondani. Lehetséges, hogy ugyanazon edény részei. Szürke színűek, vízszintes csíkokban polírozottak, s igen halványan rovátkolt díszítés is fölfedezhető rajtuk (10. ábra 1—2). 6 A kerámiának erre a csoportjára 1. Vaday (1988—1989, 1989) 176—177. o.; Kőhegyi--Vörös (1989—1990, 1992) 108. o.; Vörös (1991—1992, 1992) 21—22. o. Egy távolabbi terület, Munténia 2—3. századi kézzel formált fedőiről: Bichir (1984) 33.0. 7 A közép-Tisza-vidéki lelőhelyek: 1. Bcscnyszög-„Kocka-lapos", 1967 [Vaday (1988—1989, 1989) T. 5, 10]; 2. Kisújszállás„Gömbös-kút", 1964 [Vaday (1988—1989, 1989) T. 46, 18]; 3. Kunszcntmárton-„Téglagyár", 1970 [Vaday (1988—1989, 1989) T. 56, 1, T. 58, 12, T. 61, 9); 4. Mczőhék-„Szatmári-dűlő", 1953 [Vaday (1988—1989, 1989) T. 71, 11]; 5. Mezőtúr, 1895 [Vaday (1988—1989, 1989) T. 73, 7—8]; 6. Öcsöd-„Kiritó", 1977 [Vaday (1988—1989, 1989) T. 84, 2]. 8 Egy összeállítás a kézzel gyúrt fedők sorából: Apagy-„Pcckcstanya" [Istvánovits (1990—1992, 1993) 28. o. III. tábla 3, 5 és 8—9], Dunaharaszti-Taksony-,,11. munkahely" [Pető (1992) 23. o. 6. kép 3], Földeák-„Szárazéri ugarok" [Párducz (1941) XXVIII. (tábla) 15], Hódmczővásárhely-Kopáncs-,, 11. dűlő" [Párducz (1942) 123. o. IV. (tábla) 25, 125. o. VI. (tábla) 4 és 14—15], Hódmezővásárhcly-Kopáncs-,,10. dűlő" [Párducz (1943) IV. (tábla) 13], Hódmczővásárhcly-„Solt-Palé I" [Párducz (1935) XXXV. tábla 10 és XXXVIII. tábla 16], Hódmezővásárhcly-„Solt-Palé II" [Párducz (1938) I. tábla 4 és 6, II. tábla 9—10J, Kálmánháza-„Dorogi út" [Istvánovits—Kurucz (1988) 21. o. VIII. tábla 10], Lajosmizse-Fclsőlajos-,,7. sz. lelőhely" [Kulcsár—Vörös (1989) 74. o. 5. kép 1], Szegcd-Algyő-,,47. számú közút" [Kőhegyi—Vörös (1989—1990, 1992) 112. o. IX. tábla 8], Tápé-„Széntéglaégctő" [Vörös (1991—1992, 1992) VIII. tábla 4, XVI XIV. tábla 3], Tiszaföldvár-„Téglagyár" [Füle (1995) 65. o. III. tábla 7], Tiszalök-„Cibcrés-part" [Istvánovits-Lőrinczy (1986) 201. o. XV. tábla 2], Tiszavasvári-„Beltcrület" [Istvánovits-Lőrinczy (1986) 180. o. 7. kép 3, 207. o. XXI. tábla 1]. Megjegyzendő: nem minden esetben biztos, hogy fedőről van szó. 9 Kézzel készített edényborító kerámia 5. századi gepida településen: Battonya-„Vörös Október Tsz homokbányája" [Szabó (1978) 77. o. IV. tábla 6—7 és 82. o. IX. tábla 16—17]. A VI. században: Moresti/Malomfalva-„Podei" [Horcdt (1979) 106. o. Abb. 49. 1, 107. o.Abb. 50. 4, s a témakörhöz még 125.0, 141. o. és 143. o.] 16