Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Pusztai Gabriella: Egy magyar orvos Afrika szívében (Dr. Scheitz László belga kongói működése)
A második világháborúban a katonák mellett Kongó jelentős mennyiségű nyersanyagot adott a szövetségeseknek a győzelem érdekében. 9 A békét követően a kongóiak elégedetlenségét gazdasági, társadalmi, politikai helyzetükkel látszatintézkedésekkel próbálták leszerelni. Az 1954-es belgiumi kormányváltás kisebb reformokat hozott jelentősebb változások nélkül. Többek között az afrikai munkások egyes csoportjai számára betegségbiztosítást és nyugdíjjogosultságot kínáltak. Más módon is lépéseket tettek az egészségügyi helyzet javítására. London, Liverpool, Hamburg intézeteihez hasonlóan az antwerpeni gyarmatorvosi intézet szintén orvosok, ápolók kiképzőközpontjaként működött a trópusi medicina tanulmányozása mellett. Az állam és a missziók az Európából érkező szakembereket - gyakran jelentős anyagi áldozatokkal létrehozott, s igen eltérő felszereltségei - kórházaikban alkalmazták. A közegészségügy hangoztatott „látványos" fejlődése a számadatok alapján azonban más színben tűnhet fel. 1958-ban az ország mintegy 14 millió lakosára 10 634 orvos jutott, nagyrészt a városokban. Az átlagéletkor csupán a 30 évet érte el 1960-ban, (Magyarországon 67 évet). Trópusi járványok, behurcolt fertőzések - mint az Európából érkező tuberkulózis - nemi betegségek, nyomorúságos lakhelyek, a rossz táplálkozás mind-mind hozzájárultak ennek a megdöbbentő statisztikának a kialakulásához. A politikában 1955-től jelentek meg az afrikaiak érdekeit képviselő szervezetek. Etnikai és regionális pártok alakultak, nemzeti mozgalmak formálódtak. 1959 végére világossá vált Brüsszel számára, hogy az évtizedeken át működő munkamegosztás: „a trösztök gondoskodtak a kongóiak „fizikai jólétéről", a papság a „lelki békéjéről", az adminisztráció pedig a „gyermeki fegyelméről" 11 tovább már nem tartható fenn. Kongó urai engedélyezték az általános választásokat, azonfelül kormány alakítását. 1960. június 30-án függetlenné nyilvánították a Kongói Köztársaságot. Az államelnök Kasavubu, a miniszterelnök a nagy tekintélynek örvendő Lumumba lett. A belső politikai, etnikai viszályok a várva várt önállóságnak már az első hónapjait megkeserítették. A hadsereg, a Force Publique lázadását a belga ejtőernyős kommandók inváziója követte. A csapatszállító repülők támadásával azonos időben, 1960. július 11-én Katanga (ma Shaba) kivált a köztársaságból, s kitört a hároméves polgárháború. A belga, brit monopóliumok, főként az Union Miniére 12 érdekeit képviselő Moise Csőmbe megalakította független kormányát. Az ENSZ segítsége ellenére Lumumba már nem tudta álmát - „Kongót egész Afrika büszkeségévé tenni" - megvalósítani. Letartóztatták, Katangába hurcolták, s 1961. febr. 17-én éjszaka meggyilkolták. Az ENSZ Katangát függetlenségének feladására kényszerítette. A nemzetközi szervezet utolsó katonája 1964 közepén hagyta el az országot, s a vezetést Csőmbe, majd 1965. nov. 24-től Mobutu tábornok vette át a hadsereg támogatásával. Az ország területi egysége helyreállt, a belga befolyás fokozatosan visszaszorult. Államosításokat hajtottak végre, s elkezdődött egy új gaz^* 57 Afrika újrafelosztása az első világháború után 1. Portugál fennhatóság; 2. brit fennhatóság; 3. francia fennhatóság; 4. belga fennhatóság; 5. spanyol f ennhatóság; 6. olasz fennhatóság Afrika térképe Belga Kongóval az első világháborút követően (In: A föld népei. Afrika, 29. o.) dasági rendszer kialakítása. 1971-ben a Zaire nevet vette fel az ország. A diktátor 32 éves kormányzása alatt az ásványkincsekben, bővizű folyókban és termőföldekben gazdag területet a világ egyik legszegényebb államává tette, s közben óriási magánvagyont halmozott föl. A Mobutu-ellenes felkelés vezetője, Laurent Kabila csupán 1997 májusában foglalhatta el az elnöki széket. Aranybánya az Albert-tó partján A trópusi orvoslás alapjait a „modern és szép antwerpeni gyarmatorvosi intézetben" sajátította el Scheitz László. A tanfolyam kemény négy hónapja szigorú vizsgákkal zárult. Tanárai közül kiemelkedett szakértelmével Dubois professzor, a lepra és egyéb betegségek kutatója. A trópusi orvostani diploma azonnal biztosította a munkalehetőséget az állam, a Vöröskereszt, a missziók vagy az orvosaiknak legtöbbet fizető magánvállalatok kötelékében. 13 Scheitz László 1936-ban a Kilo-Moto aranybánya társasághoz szerződött Belga 9 A Hirosimában és Nagaszakiban ledobott atombombákhoz Kongóból vitték az uránt. 10 Belga Kongó lakossága 1930-ban 8.764.000, 1940-ben 10.370.000, 1955-ben 12.600.000 fő volt. Területe: 2.3343.930 km 2 . (Nemzetközi statisztikai évkönyv 1929-1957, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1959.) 11 Köves Tibor: Feketék és fehérek Kongóban, 94. o. 12 Union Miniére du Haut Katanga: elsősorban a rézérc kiaknázására alakult I társaság. 221
