Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Hegyi Klára: A szolnoki szandzsák török várai: Szolnok, Szentmiklós és Csongrád

álló fizetési módszert alkalmazták, amelyet Szolnokon megismertünk (lásd Szolnok 1605), csak itt a müsztahfizok és az azabok minden tizedéből négy-négy katona fizetését állta a kincstár. A lehetséges kiegészítésekkel Szentmiklós katonaságát kb 210 fősre tehetjük. Müsztahfizai megfogyatkoztak, egy tizeddel most kevesebben vannak, a többi csapat alig változott. A listán szereplők 70 százaléka látszik balkáni eredetűnek. A zsoldokat nem ismerem. A csapatnemek Müsztahfizok: a listán 18 fő, kiegészítéssel kb. 40 fő. A régi kapitány, Mehmed Diváne és új helyettese, Szefer Bahsi kethüdá alatt 4 tized négy-négy, teljes létszám esetén összesen kb. 40 katonával. Kilencen balkániak. Tüzérek (topcsik): a listán 7 fő. Musztafa Abdullah parancsnokkal (szer) együtt egy csonka tized. Öten áttért balkániak. Lovasok (fáriszok): a listán 99 fő. Mehmed Ferhád aga alatt 10 tized, kettőben 9-9 katonával, a többi létszáma teljes. A csapatban egy muszlim és egy keresztény kalauz szolgált. 74 lovas balkáni eredetet mutató nevet viselt, legtöbben, 52-en a Diváne utónevet. Azabok: a listán 15 fő, kiegészítéssel 20-22 fő. Zülfikár Haszan aga, helyettese, Hüszejn Diváne kethüdá és Véli Diváne rejsz alatt 3 tized, a listán négy-négy katonával; tekintve, hogy az őrség fennállása óta az azab-tizedek mindig hiányosak voltak, a kiegészített összlétszámot most sem becsülhetjük 20-22 katonánál többre. A katonák fele látszik balkáninak. Martalócok: a listán 43 fő. Ali Diváne aga és Pétre Mira(?) szermije alatt Musztafa Abdullah raktár-írnok és 5 tized. 41-en keresztény rácok. A 17.század közepe BOA MAD 16046, 26-27. A forrásra ugyanaz áll, ami Szolnok esetében (lásd Szolnok, a 17. század közepe). Az írnok a tüzéreket csak megemlítette, felsorolta viszont a müsztahfizok és az azabok elveszett falvait, úgy azonban, hogy nem minden tizednek jelölte meg a létszámát. A kapitánnyal és helyettesével együtt a müsztahfizok létszáma feltehetően 48 fő, az azaboké 22: ez azt a benyomást kelti, hogy a csapatnemek létszáma még mindig változatlan. Az éves birtokjövedelmek az 1590-es évtized eleje óta nem változtak. A szentmiklósi őrségről a 17. századból nincs több adat. Csongrád palánkja vagy párkánya, később vára (palanka, parkan, kale) török alakja is Csongrád, kiépítették és őrséget raktak bele 1561-ben vagy közvetlenül előtte,

12 török kézen 1685-ig 1561-1562 ÖNB Mxt 607, 269 272. Velics 1.131. A zsoldlista keltezetlen, a személycserék dátumai alapján biztonsággal 969-re, azaz az 1561. szeptember 1 l-e és 1562. augusztus 30 a közötti évre datálható. Csak a hiányzás mustrajelét vezették rá, a jelenlétet az jelzi, hogy a katona neve mellett kiszámították zsoldját, és tizedenként összesítették a zsoldban részesültek számát. A névsorban 147 katona neve áll, a jelenlévők száma 125. A Szolnok és Szeged között éppen félúton, a Körös-torkolattal szemben álló Csongrád remek fekvésénél fogva szinte kínálta magát arra, hogy megnagyobbítva és őrséggel megrakva támaszpontja legyen az alsó Tisza-szakasz ellenőrzésének és védelmének. Minthogy kisebb fontossága miatt a törökök a Tiszát nem rakták meg olyan sűrűn palánkokkal, mint a Dunát, azt várhatnánk, hogy a néhány Tisza-parti vár a vízi védelemre szakosodott, és Csongrádba is közepes nagyságú, jellegzetesen vízparti őrség került. Katonaságának nagysága még éppen megfelel az elvártnak: a hadvezetés másfélszáz védőt rendelt bele (az más kérdés, hogy számuk azonnal megcsappant). Az őrség szerkezete viszont nem vízparti. Soha nem szolgáltak benne azabok, az a katonaelem, amely a hajókon is harcolni tudott, kikötőket és vízi járműveket épített. Azabok hiányában mindez a martalócokra hárult, azonban belőlük is csak négy tizedet telepítettek a várba, és valamikor az 1580-as években ezeket is kivonták. A vízparti várakra kevéssé jellemző őrség attól lett ilyen, hogy teljes katonaságát Szolnokról hozták ide (lásd Szolnok 1561-1562), ott pedig az azabok gyenge lábakon álló egységét nem lehetett tovább apasztani. A felállítása után folyamatosan zsugorodó őrség legsúlyosabb csapatneme mindvégig a lovasoké volt, az idő múltával részesedése még nőtt is. Csongrád - vízparti fekvésétől függetlenül 12 A Tisza alsó szakasza Szeged megszerzése, 1542 után a törökök ellenőrzése alá került, a csongrádi várat azonban valószínűleg csak 1561-ben nagyobbították meg. Erről példálózott Csányi Ákos levele Nádasdy Tamáshoz 1561. október 25-én (Őze Sándor: 500 magyar levél a XVI. századból. Csányi Ákos levelei Nádasdy Tamáshoz 1549-1562. II. Budapest 1996, 319.), és frissen felállított őrséget mutat az 1561. évi zsoldlista is; a benne felsorolt katonák 1558-ban még Szolnokon szolgáltak. Árulkodó, hogy a török források kezdetben Csongrádot palánknak vagy párkánynak, azaz maguk által épített erősségnek, nem pedig meghódított kővárnak nevezték, csak a század végén tértek át a vár megjelölésre. Velics egyik adata azt sugallja, hogy Csongrádon már 1549-ben katonaság állomásozott (Velics I. 66), a budai kincstár elszámolásában (ÖNB Mxt 590,48) azonban a nógrádi müsztahfizok fizetéséről esik szó, Velics a török Novigrád alakot olvasta Csongrádnak. 148