Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Bagi Gábor: Besenyszög határának történeti vázlata a honfoglalástól a török hódítás koráig

BAGI GÁBOR BESENYSZÖG HATARÁNAK TÖRTÉNETI VÁZLATA A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDÍTÁS KORÁIG Az elmúlt tíz évben több alkalommal is felvetődött egy Besenyszög monográfia megírásának lehetősége. Sajnos azonban az elképzeléseket eleddig nem követte megvalósulás. Az eltelt idő alatt több történész és néprajzos kollégám is készített a településhez kapcsolódó résztanulmányokat, és magam is végeztem anyaggyűjtést bizonyos időszakokkal kapcsolatban. A most közreadott anyag a faluhatár Mohács előtti történetének vázlatos összefoglalása. Abban a reményben jelentetem meg ezt a tanulmányt, hogy esetleges hibái, tévedései ellenére is elősegíti a leendő monográfia mind pontosabb, átfogóbb megírását, az egyes problémaköröknek a lehető legteljesebb és legsokoldalúbb megoldását. Besenyszög Jász-Nagykun-Szolnok megye középső részén fekvő, Tisza jobb parti község, mely délről a megyeszékhellyel, Szolnok várossal határos. A mai település 1774-re alakult ki, és a Miller folyóvíz két oldalán települt. A viszonylag nagy, 24015 khas határa számos elpusztult falu területének egészét, vagy egyes határrészeit egyesítette. Az alábbiakban ezek történetét, azaz a mai Besenyszög kialakulásának előzményeit vázoljuk fel. A táj története a honfoglalástól a tatárjárásig A honfoglaló magyarság feltehetően már 895 táján megszállta az Alföldet, közte az Alsó-Zagyvavölgyet és a Közép-Tisza vidékét. A hódítást megkönnyítette, hogy itt jelentősebb államalakulat nem volt. Az Anonymus által a tiszaalpári várba helyezett Zalán bolgár vezér - már ha egyáltalán létezett - inkább a Dél-Bácskában, a bácsalpári várban székelhetett. A tájat rendkívül gyér népesség lakhatta, döntően avarok, szlávok, esetleg a germán gepidák töredékei. A mai besenyszögi határban és környékén számos honfoglaló temetkezés található. A közeli Szolnok tiszai átkelőhelyének fontosságát a magyarok is felismerték, és ott bizonnyal egy jelentős nemzetség telepedett meg. A strázsahalmi tarsolylemez leletegyüttese egy nemzetségfő temetkezése lehetett, aki esetleg - a sírmelléklet pénzei alapján a nyugati kalandozásokban is részt vett. Mivel a tiszasülyi Ehhalmon szintén egy nemzetségfői temetkezést tártak fel, és Nagykörűn is ismertek honfoglaló leletek, a környék a X. században viszonylag sűrűn lakottnak tűnik. A jászladányi határ délkeleti részén lévő Szabolcs helynév Györffy György szerint egyenesen az Árpádot követő Szabolcs nagyfejedelem X. századi szállását jelölte, bár feltevését napjainkra többen is megkérdőjelezték. Besenyszög határában már az 1870-es években találtak honfoglaló és kora Árpád-kori sírokat, míg a Digózónál (Szolnok felé) később egy X. századi temető vált ismertté.

1 A honfoglalást követően a vidéken megtelepedő magyarság törzsi hovatartozására nincs adat. A jászkiséri határban a Kürt, míg Újszásztól nyugatra a Megyer törzsnév helynévi változata maradt fenn, ám ezek kialakulásának ideje vitatott. Mivel törzsneveink a korai időszakokban csak akkor váltak helynévvé, ha a környezettől való valós elkülönülést fejezték ki, a környék X-XI. századi népességének zömét talán más törzs vagy törzsek adták. A honfoglalás azonban nemcsak magyarok beköltözését eredményezte. A határos Ladány (Jászladány) neve egyesek szerint a magyarok katonai segédnépeként szereplő, több etnikumot egyesítő kabarok egyik megjelenésének, iráni eredetű alán-jász töredékére utalhat. Nem tisztázott a tájon a török eredetű besenyők megjelenésének kérdése sem. Ezek a X. század második felétől több csoportban érkeztek hazánk területére. Györffy György elsőként Talmács nevű törzsük betelepülésével számol, melynek vezetője Thonuzoba az abádi rév (Abádszalók) mentén kapott szállásföldet Taksony fejedelemtől. írásos emlékek ugyan a környéken besenyőket nem említenek, viszont a feltűnő Bese-Beze, és a jászladányi határ Külkez Kölkes-Kölykes helynevei alapján nem zárható ki itteni megtelepedésük.

2 A magyar állam létrejötte igazgatási szempontból megosztotta a vidéket. A Szent István idején, a hevesi vár körül szerveződő Heves megye déli határa a Zagyva lett, míg a túlparton már Szolnok vármegye terült el. Ennek központja, a szolnoki földvár viszont elképzelhető, hogy a Zagyva innenső partján állt. Talán ezzel magyarázható, hogy a két megye Zagyva-torkolat körüli határa többször is változott. A besenyszögi határ déli falvait (Dóba, Fokorú) utóbb felváltva sorolták Heves és Szolnok megyékhez. A XI. században kialakult a táj egyházi szervezete is. Heves megye a Szent István korában Hampel József: A honfoglalás kor hazai emlékei. Budapest, 1900. 624.; Fehér Géza-Éry Kinga-Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. Leletkataszter. Régészeti Tanulmányok, II. Budapest, 1962. 24.; Györffy György: A honfoglaló magyarok települési rendjéről. Archaeológiai Értesítő, 1970. 212-213.; Uő. Honfoglaló fejedelmeink és a vezérek. Mítoszok, legalizáló történetek és egykorú feljegyzések. Magyar Tudomány, 1993.144. Bagi Gábor: Jász-Nagykun-Szolnok megye története a honfoglalástól a tatárjárásig (895-1241 ).ln.: Szolnoki Tudományos Közlemények, V. A Magyar Tudomány Napja alkalmából Szolnokon rendezett konferencia előadásai. Szerk.: Kádár Zoltán, Kertész Róbert. Szolnok, 2001. 61-65. 111