Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Bagi Gábor: Besenyszög határának történeti vázlata a honfoglalástól a török hódítás koráig

északra), Fokorú Heves megyében. Utóbb Móré György fia László kezébe kerültek a család Heves és Szolnok megyei birtokai, aki új adománylevelet is szerzett azokra.'

7 A XV. századi határbeli birtokosok közé feltételesen kell odavennünk a Rozgonyiakat. Ők 1424-ben nyerték el Szécsényi (Salgói) Simon fia Miklós javait, akit hamis pénz verése miatt ítéltek el. (Ezek között említik egyebek mellett Szászberek felét is.) 1449. július 21-én a budai káptalan Rozgonyi Jánost, Rajnaldot és Oszvaldot bevezette Rozgonyi János fia István javaiba, közte Hevesben Szászberekbe és Ivánba. Ez az Iván falu máig lokalizálatlan, lehet hogy a Poroszló melletti, de esetleg Szentiván, vagy egy közeli - eddig ismeretlen település is szóba jöhet. Annyi bizonyos, hogy utóbb többször is Szászberekkel együtt említik. így 1459. szeptember 11-én Palóci országbíró előtt Rozgonyi János, rokonai Rajnáid és Oszvald nevében az ifjabb Rozgonyi János által neki elzálogolt Heves megyei javakat, közte Iván és Szászberek felét visszadta János fiai Jánosnak és Jóbnak, míg a másik részt maguknál tartották. 1462. február 21-én a budai káptalan előtt I. Mátyás bizonyította, hogy midőn Rozgonyi István fia János egyes Heves megyei falvakba, közte Szászberek 1/2-ébe, és Ivánba akarta beiktatni magát, Rozgonyi János tárnokmester, Rajnáid és Oszvald, János felesége és fia György, valamint Szécsényi László és fia János, illetve Olasz János azt ellentmondásukkal megakadályozták.

18 A határ korabeli települései Sajnos történelmünk Mohács előtti időszakára nézvést döntően csak birtokjogi ügyekkel kapcsolatos források maradtak meg. Ez általánosságban lehetővé teszi ugyan az egyes falvak, puszták birtoklástörténetének megírását, a lakosság összetételére, változására, mindennapi életének bemutatására azonban nem igazán alkalmas. Problémás az egyes települések nevének megfejtése, valamint helyük meghatározása is. Sajnos területünkön átfogó régészeti terepbejárások nem folytak, így a falvak lokalizálásánál döntően csak Szabó János Győző már említett munkájára támaszkodhattunk. BESE/BESETELEK/BEZETELEK/BEZDRETELEKÍ?) E település magja alighanem már a mai szászbereki határba esett, egyes részek azonban talán a mai községterülethez tartoznak. A névalak „bese" előtagja bizonnyal török eredetű, és utalhat a környékbeli besenyőkre, egy sólyomfajtára, de talán személynévként is értelmezhető. 1399-ben a Zagyva folyó rékasi révje alatt említik Bezetelek határát, mely szintén Szécsényi birtok volt. Utóbb házasság révén az Országh és Losonci családoké. 1489-ben már puszta a Nagylucseiek tulajdonában. Később - tudtunkkal - már nem említik.

19 DÓBA A mai Besenyszög északkeleti határrészén, Nagykörűvel határos, egykori Tisza menti település, mely a mai hasonló nevű pusztával 17 Bártfai Szabó L, é.n. (OL Lib. Reg., Dl. 21324.); Török Pál: Középkori magyar nemesi családok Erdélyben. VII. A Csulaiak. Magyar Családtörténeti Szemle, 1943. máj. 109.; loan Dragan: Diplomáiul si onamistul de origine romána Filip More din Ciula (1470 ? - 1526) In.: Apulum. Acta Musei Napocensis. XXI. Álba Júlia, MCMLXXXIII. 183-9.; Uö.: Un capitan román de frontul antiotoman: Ladislaus Ficior de Ciula (? - 1492). In.: Acta Musei Napocensis, XXI-XXIII. Cluj-Napoca, 1985-1986. 263-6.; Engel P. i.m. (Genealógia). 18 Draskóczy István: Gyöngyös település- és birtoklástörténete a középkorban. Zay Ferenc azonosítható. Nevének jelentése, eredeztetése bizonytalan. A XIII. század közepéig a Hontpázmán úri nemzetségé, majd Márton bán említett adománya révén 1241 előtt a sági monostorra hagyta. Halála után 1245-ben Ivával és Hacokkal került az egyház tulajdonába. 1341. szeptember 19-én Druget nádor ismertette István sági prépost panaszát, miszerint Dóba birtokot idegenek elfoglalták. Mivel azonban a sági egyházat korábban kirabolták, és így szegény, pénz hiányában még nem tudták visszaperelni. (A pusztítás még 1298 előtt következett be, a tartományurak küzdelmei idején, és a Hontpázmány nembeli Kázmér fia Lampert volt a tettes.) 1341-ben a falu határait is leírták. Keletről a körűi (Nagykörű) egyház, délről a Tisza határolta, és érintkezett Szegi vagy Szegey Izsák paraszt földjével is, ami talán Szeg lehetett. 1423-ban Darasi Péter László tiltakozott a Kompoltiak ellen Dóba elfoglalása miatt, mire Garai nádor azokat eltiltotta a sági prépostság itteni javaitól.

20 Jellemző, hogy 1476. március 4-én a váci káptalan előtt György prépost egyenesen guti Országh Mihály nádort, lendvai Bánfi Miklós pozsonyi ispánt, Lévai Jánost, nánai Kompolti Miklós fia Jánost és özvegyét Hedviget, valamint másokat tiltott a Szolnok megyei Iva, Hacok és Dóba falvak bitorlásától. I. Mátyás 1488. március 21-i parancsára április közepén újra a váci káptalan jelentette Kompolti In.: Tanulmányok Gyöngyösről. Szerk.: Havassy Péter-Kecskés Péter. Gyöngyös, 1984.120.; Engel P. i. m. (MKA.) D1.13830., 14117., 88427. 19 Iványi B. i.m. 234.; Bártfai Szabó László: Heves megye középkori helynevei. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. (A továbbiakban é.n.); Benedek Gy., 1991.324-327. (Dl. 73527.1-4.); Gyárfás István: A Jász-Kunok története. III. Kecskemét-Szolnok, 1883.116.; BO. II. 228. 20 Györffy Gy. i.m. III. 97.; Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 14. századi történetéhez. In.: Zounuk, 11. Szolnok, 1996.303. (Dl. 3419.); SIH. Dl. 11439.; Benedek Gy.-Z. Zsoldos M. i.m. 29. 118