Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Bagi Gábor: Besenyszög határának történeti vázlata a honfoglalástól a török hódítás koráig

gyobb birtoktestet hoztak létre, és 1347-től a Hosundorferektől örökölt Alcsi is a kezükbe került. A XIV. század végén már Alcsi, Fokorú, Kölkes, Szentiván, majd Szabolcs és Szászberek is a Nógrád megyei hollókői vár körül kialakult uradalom tartozéka volt. A Szécsényiek jó száz éven át kezükben tartották a mai határ zömét. Birtokaik a fiúág kihalása után a leányági rokonság, az Országhok és a Losoncziak kezébe került.

9 1399-ben Fokorú, Szabolcs, Kölkes és Szentivány birtokok régi oklevél alapján történő körülhatárolása az itteni határok régiségére utalhat, mindazonáltal a Szécsényiek helyi birtoklása nem volt zavartalan. 1390. augusztus 20. körül Losonci László erdélyi vajda, valamint fiai László és István seregükkel Erdélyből Buda felé vonulva Szécsényi Frank és fia László Heves megyei Szentiván, Fokorú és Alcsi birtokait megrohanták. A földesurak és a jobbágyok javait, közte lovakat, ökröket, marhákat, ruhákat, berendezési tárgyakat vittek el, állítólag 10000 forint értékben. A kár - még a túlzásokat figyelembe véve is - hatalmas lehetett, mivel a megadott összeg a kor legnagyobb hazai birtokosainak egész éves készpénzjövedelmével ért fel. A vétkeseket 1399 októberében, majd 1402 és 1405 márciusában megidézték a nádor bírósága elé, de azok a felhívásoknak nem tettek eleget. Végül 1405. november 20-án Visegrádon Garai Miklós nádor Losonci Lászlót pervesztesnek nyilvánította, és a korabeli jognak megfelelően - birtokai 2/3-át a maga, míg a maradék 1/3 részt a felperes javára lefoglalni rendelte.

10 A XV. század közepe táján Szécsényi László birtokait a felvidéki husziták gyakorta támadták, ezért vejeinek több alkalommal is zálogba adta azokat. 1445-ben Országh Mihály és Losonci Albert 40000 forintot fizettek, feltehetően a Szécsényiek összes ingatlanaiért. Utóbb 1454. október 27-én Szécsényi László fia János nevében is Hollókő uradalmát tartozékaival (közte Szentiván, Fokorú, Szászberek, Alcsi falvakkal), Szécsény, Gyöngyös és Pata városokkal vejének, Losonci Albertnek 16000 forintért adta zálogba, mivel azokat a Felvidéken megerősödő husziták már vagy 15 év óta pusztították. Decemberben aztán Szécsényi László minden birtokát lányainak, Losonci Albert felesége Hedvignek, valamint Országh A Hontpázmán nem címere Szécsényi Tamás pecsétje László jegyesének, Annának hagyta, minthogy egyetlen fia, János elhalt. A szerződés ellen László rokona, alsólindvai Bánfi Pál felesége Katalin, Stibor vajdának Szécsényi Frank özvegyétől való lánya lépett fel, aki örökrészét követelte. A pereskedés több évig elúzódott.

11 Az ügyben meghatározó lehetett Szécsényi leendő veje apjának, Országh Mihály országbírónak, majd nádornak a befolyása, közbenjárása. 1456. december 1-én a budai káptalan V. László parancsára Szécsényi László lányait, Annát (Országh László jegyesét) és Hedviget (Losonci Albertnét) fiúsította javaiban, így Fokorú, Szentiván, Alcsi, Szászberek Heves megyei falvakban. Országh nádornak azt is sikerült elfogadtatni, hogy ha Szécsényi Anna nem Országh Jánostól szül gyermeket, vagy ha örökös nélkül hal meg, a Szécsényi jószágok őt illető fele akkor is az Országhokra száll majd. A rokoni kapcsolatok nyomán 1458. április 27-én Szécsényi László nagy szükségében 40000 aranyforintért újra elzálogosította vejeinek minden javait, így a Heves megyei Szászberek, Szabolcs, Szentiván, Fokorú és Alcsi birtokot is. Országh Mihály és Losonci Albert ellen 1460. április 23-án a váci káptalan előtt Lendvai Pálné, Bolondóci Stibor és Szécsényi Frank vajda lányának lánya a maga, a fia János, valamint Dorottya, Borbála, Júlia és Margit nevében eredménytelenül tiltakozott. Végül Szécsényi László 1459 es halála után 1461. június 29-én Budán I. Mátyás új adományként annak minden birtokát, közte Alcsi és Szászberek falvak 1/2-ét, Fokorú, Szentiván egész falvakat és Kölkes pusztát hivatalosan is Országh Mihály nádornak és Losonci Albertnek adta a felvidéki husziták elleni harcokban szerzett érdemeik elismeréseként. A beiktatás 1462. március 19-re meg is történt. A Szécsényi leányág igényeiről a későbbiekben már nem tudunk.

12 A Szécsényiek örökébe lépő guti Országh család a krónikák szerint a német eredetű Guth-Keled nemzetségből származott. Ez egyes adatok alapján a Szent Istvánt Koppány vezér ellen segítő Veissenburgi Vencelin lovagtól eredt, míg a Képes Krónika szerint ősei Orseoló Péter korában jöttek be Svábföldről. Annyi bizonyos, hogy e nemből származtak még egyebek mellett a történelmünkben jelentős szerepet játszó Báthori, Maróti, 10 11 Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei. 1002— 1599-ig. Budapest, 1938.91., Engel Pál: Középkori Magyar Genealógia. Arcanum Digiteka. PC CD-ROM. (A továbbiakban: Genealógia.) Budapest, 2000. Zsigmond-kori Oklevéltár. (A továbbiakban ZSKO.) 11.1. Szerk.: Mályusz Elemér. Budapest, 1951. 526. (Dl. 9093.); Benedek Gy., 1991. 324-327. (Dl. 73527/1-4.) Soós Adorján: A Jászkunság körüli birtokviszonyok a tatárjárás után. Karcag, é.n. 14. (OL N.r.a. 406:29., Dl. 14943.), Varjú Elemér - Iványi Béla: Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonci Bánffy család történetéhez. (A továbbiakban BO.) III. Budapest, 1908-1928. I. 682-3.; Bártfai Szabó László: A sárvárfelsővidéki gróf Széchényi család története. I. Budapest, 1911.19., Benedek Gyula-Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megyei oklevelek 1075-1526. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei, 3. Szolnok, 1998.35.; Bártfai Szabó L, é.n. (Dl. 15111.); U5.1938.224., Engel Pál: Magyar Középkori Adattár. Arcanum Digiteka PC CD-ROM A továbbiakban (MKA.)DI. 13830., 14117. 12 Bártfai Szabó László: Heves megyei regeszták. Kézirat a gyöngyösi Mátra Múzeum Adattárában, é.n. (OL Forgách Lt., Dl. 14943.); Sugár István hagyatéka Jász-Nagykun-Szolnok megye Mohács előtti történetéhez. Kézirat a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban. (A továbbiakban SIH.) Dl. 15444.; Soós A., 1935.14.; Bártfai Szabó L, 1938.224., 229., Benedek Gy. - Z. Zsoldos M., 1998. 35. (Dl. 9093., 74568.), Kollmann Örs László: Rimaszombat középkori története. In.: Annalecta Mediaevalia I. Tanulmányok a középkorból. Szerk.: Neumann Tibor. Budapest, 2001.129-130. 115