Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Zsolnay László: Régészeti kalandozások a precolumbian Ecuadorban

Óriás kehely a Carchi kultúrából (Kr. u. 750-1532.) exportcikkük a spondylus kagyló, a pamutszőttes, arany, ezüst és vörösréz tárgyak és az obszidiántükrök voltak. A Milagro-Quevedo kultúra (400 k.—1532) emberei, akik a Guayas-folyó alsó folyása mentén elterülő termékeny és meleg földeket benépesítették, chonos néven ismeretesek. A területet időszakos áradások sújtották, ez arra késztette a lakosokat, hogy gátakat és csatornákat építsenek. Településeiken mesterséges dombokat emeltek, melyek ma tolás néven ismeretesek. Halottaikat kerámiaurnákban temették el, és a már földben lévők fölé helyezték, így kéményszerű temetkezés alakult ki a tolaszok belsejében. A holttestek mellett gazdag arany és vörösréz mellékletet, kerámia tárgyakat helyeztek el. Az edények zoomorf és antropomorf domborművű motívumokkal: békákkal, kígyókkal és gyíkokkal díszítettek. Ezeket hagyományosan a varázsló edényének hívják. Kiterjedt szárazföldi és tengeri árucsere-hálózatuknak köszönhetően exportálhatták termékeiket, amiért cserébe nyersanyagokat és egzotikus luxuscikkeket kaptak. Hatalmas tutajaik kemény bambuszból készültek. A Carchi kultúra (750-1532) a Sierra legészakibb részén élő népek gyűjtőfogalma, három különböző, de egymással rokonságban álló kerámiastílus alapján: Capuli vagy Negativo del Cachi (800-1500), Tuncahuán del fllorte vagy Piartal (750-1250), és Tuza vagy Cuasmal (1250-1532). Az első kultúra esetében nem sikerült népcsoportot azonosítani, míg a másik kettő úgy tűnik a Pastos néven ismert népcsoport történelmi időszakához kapcsolható. A számos kör alakú szálláshely sár fallal és zsúpfedéllel épült, amiket bohiosnak, kunyhóknak neveznek. Ezek a házak összekapcsolhatók Piartal és Tuza kerámia-hagyományaival. A sírokban kagyló, gyöngy, arany és kerámia mellékleteket találtak. A Canari kultúra (400-1532) az Andok középső termékeny völgyeit népesítette be. Bár több független hatalomból állt, nyelvi és 92 kulturális egységet alkotott. Gazdag ruha leleteket találtak a vezető osztályokhoz tartozók sírjaiban, arany, ezüst és vörösréz mellékletekkel. A Canari fazekasság két markánsan elkülönülő stílust jelent: a Cashaloma és a Tacalshapa stílust. A cashaloma kerámia nagyrészt a Canar-völgyben van jelen, valamint Chimborazo tartomány déli részén. Zónális pozitív festés vörös és barna színekkel, fehér vonalak és rovátkák a díszítés jellemző motívumai. A tacalshapa kerámia a hagyományos Canari terület egészén elterjedt. Tipikus darabjai a nagy antropomorf korsók. Leggyakoribb díszítőelemek a negatív festés egymásra rakott vonalakkal vagy anélkül, és a geometrikus körvonalak együttes használata. A Puruhá kultúra (1250-1532) az ecuadori Andok középső hideg és szeles völgyeit népesítette be. Földműves nép lévén étrendje leginkább kukoricából és burgonyából állt. Termesztették a DélAmerikában gyakori agavét (cabuya) is, melynek rostanyaga volt első cseretermékük. A melegebb völgyekben kokat és ajit (piros- és zöldpaprika) neveltek. A terményeket a vezető elit kisajátította és újraosztotta. Guanóban, Chimborazo tartományban, különleges alakú házakra bukkantak, melyeknek a méhkas (co/menas) nevet adták, szoros elrendezésük miatt. Kiterjedt temetőikben, a sírokban vörösréz tárgyakat, áldozásnál használt késeket (tumis), karpereceket, melltűket (tupus) találtak. A puruhá fazekasságnak jellemző vonása az egyszínű vörös festék használata, alkalmanként fényezve. A motívumok bekarcolt és negatív technikákból állnak, a legnagyszerűbbek közülük az antropomorf korsók, nyeles edények és a magas talpon álló tálak, csavart korsók. A XV. század első felében indult a dél-perui inkák hosszú hódító háborúja, melynek nyomán, hamarosan megalakult a nagy inka birodaÁ/dozatot bemutató szobor. Puruhó kerámia (Kr. u. 1250-1532.)