Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Zsolnay László: Régészeti kalandozások a precolumbian Ecuadorban

Obszidián és bazalt nyílhegytípusok a paleoindián időszakból Kr. e. 10.000-4000 között (A műtárgyreprodukciók a Ouitói Nemzeti Múzeum katalógusából valók.) Kr. e. 6000-től egyes növények kezdetleges termesztését is megfigyelhetjük náluk. Néhány lelőhelyen négyezer éves periodikus használatot sikerült megállapítani. Kőeszközeik kezdetlegesebbek, mint a Sierrán élő indiánoké, de csiszolt baltáik és tengeri kagylóból készült eszközeik mindenképpen említésre méltók. A Las Vegas kultúra néhány kiemelkedő jellegzetessége azt mutatja, hogy a Formálódás Időszakához (II. régészeti korszak Kr. e. 4000-300) tartozó összetett társadalmak közvetlen előde volt. Ezek a jellegzetességek a következők: vissza-visszatérő letelepedés ugyanabban a táborban, ahol szilárd és állandó menedékeik voltak. Közösségi ritualizmus, melyet összetett temetkezési gyakorlat és állandó közösségi temető tükröz. Ehető növények és rostanyagok (gyapot) kezdetleges termesztése. Csiszolt kőeszközök használata. Az első állandó lakossággal bíró települést körülbelül 6000 évvel ezelőtt alapították a mai Ecuador Csendes-óceán parti területén. Ettől a dátumtól számítják a Formálódás Időszakát. A Valdívia kultúra (Kr. e. 3500-1500) esetében a régészek állandó falvakra bukkantak, melyek nagy tér köré épült hatalmas ovális házakból álltak. A tér a közösség szertartási helyeként szolgált. A települések az óceánpart mentén húzódó folyóvölgyekben találhatók. E kultúra emberei kihasználták a folyók termékeny iszapját és földműveléssel foglalkoztak. Indián kukoricát (maiz), babot, maniókát, gyapotot és achirát (a Cannacae családjába tartozó, ehető gyökerű növény) termesztettek. Étrendjüket vadakkal, különösen szarvassal és a part mentén kifogott halakkal, puhatestűekkel egészítették ki. Ebben az időszakban jelentek meg a különböző házi és rituális célokat szolgáló kerámiák, melyeknek művészi kvalitása a Chorrera kultúra területén a legkiemelkedőbb. A Machalilla kultúra (Kr. e. 1500-800) főként Manabí déli részén és a Santa Elena félszigeten virágzott, ahol a száraz égövi erdők és a tüskés bozótok uralták a vegetációt, de a magasabban fekvő esőerdőkig is kiterjeszkedett. A vadászat, halászat mellett intenzív földművelést folytattak. Tőlük eredt és terjedt el a koponya deformálásának szokása az ecuadori partvidéken. A machalilla temetők nagy területeken fekszenek. Szakrális szobrocskáik kevésbé kvalitásosak a Valdivia kultúráénál. A Formálódás Időszakában fejlődött ki a Cerro Narrio, a Chorrera és a Cotocollao kultúra a Sierrában, míg a Pastaza, Upano és Cotundo ^ÍZ/ÍZ/A^ megjelentek Felső- Amazóniában. Ezek a népek állandó telephelyekkel rendelkeztek, s kerámia leleteikben megfigyelhető, hogy kereskedelmi kapcsolatban álltak egymással. Figyelemre méltó, hogy a Chorrera kultúra technikai és formai jellemzőinek sora visszatükrözi más, kortárs kultúrák művészi stílusait, s az őt időben követő parti kultúráknak, mint a La Tolita, Jama-Coaque és a Bahía szintén meg van a Chorrera jellemvonásokban az eredetük. Ez a tény sugallhatja a terület egy eddig azonosítatlan ismeretlen ősi kultúrájának létét. Az egzotikus áruk igénye, melyeket szertartások alkalmával használtak, illetve a személyes tekintély kifejezését segítette, a távoli, eltérő ökológiai rendszerben élő népek közötti árucsere bővülését tette lehetővé, ami az idő múltával a társadalmak fejlődésében egyre fontosabb szerepet játszott. Talán ennek a ténynek köszönhető a társadalmi rétegek kialakulása, a kasztok megjelenése, melyeken kívül állt a kereskedő-utazó, a mindaláes. Ezek gyakori szobor ábrázolása, az úgynevezett kosaras emberként, a Formálódás Időszakának végén jelenik meg. A Cerro Narrio kultúra (Kr.e. 2000-600), ami Chaullabamba néven is ismeretes, a mai Canar és Azuay tartomány déli medencéiben virágzott. A települések általában magaslatokra, magasan fekvő folyóteraszokra épültek, ahonnan ellenőrizhették a fontos kereskedelmi utakat, amelyek átszelték az Andok völgyeit. A völgyekben mezőgazdasági termelés folyt, de emellett legfontosabb az alpakka és láma tenyésztése volt, ami mellett étrendi kiegészítésként természetesen a vadászat is szerepelt. Az elejtett állatok csontjaiból szép dísztárgyak és eszközök készültek. A Cerro Narrio terület fontos kereskedelmi központ, ami összeköti a Sierrát az Amazonas-medencével és az óceánparttal. Egymástól származó exportcikkek megtalálhatók mind a Machalilla, mind a Cerro Narrio és Chorrera, mind az Upano kultúra népeinél. A Chorrera kultúra (Kr.e. 900-600) a legszélesebb körben elterjedt kultúra Ecuadorban. A későbbi, a Regionális Fejlődés Időszakában virágzó kultúrák előzményének is tekinthető. Erősen hierarchizált társadalom volt sajátos specializációkkal, melyet a Chorrera fazeCerro Nario kerámia. Alakja gyümölcshöz hasonlít. Nyakát két nagymacskaszerű fejjel rendelkező kígyó domborműve díszíti (Kr. e. 2000-600.) 88