Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Csépai Ferenc: A karcag-asszonyszállási kun falu temetőjének növény- és textilleletei

C) Növényi levél- és szármaradványok a) 48., 148., 167., 170., 173., 179., 186., 188., 191., 193., 194., 195., 197., 199., 200., 201., 204., 220., 229., 238., 243., 246., 254., 255., 257., 262., 266., 272., 273., 280., 284., 285., 290. sz. sírokban levél- és szármaradványok. b) 56. sz. sírból rendkívül rossz állapotú és kevés növényi maradvány került elő gyöngyös párta (VI. Tábla 34. kép) töredékéhez tapadva. Mikroszkópos vizsgálata alapján közel áll a gyékény - Typha sp. - szerkezetéhez. Az a) pontba sorolt sírleletek leírása: fenti sírokból nagy számban 1-3 cm széles növényi levél- és 8-14 mm átmérőjű szártöredékek kerültek elő. Már a sztereomikroszkóp alatt is láthatók jellegzetes nodusok a szárdarabon, és a levéltöredékek igen jellemző felületi struktúrája alapján a nád - Phragmites sp. - darabjaira gondoltunk. Mikroszkópos vizsgálat: a maradvány szinte minten esetben törmelékesen, talajmorzsákhoz tapadva került elénk. A vizsgálatok kezdetén kitűnt, hogy az anyag nagy része a levél, illetve szár felső és alsó epidermiszéből áll (Il/a Tábla, 15., 16., 17. kép). Több esetben találtunk különállóan epidermisz fölötti kutikulatöredéket (ll/b Tábla, 18. kép), aminek a lelet meghatározásában szintén jelentős szerepe volt. Az epidermisz és kutikula vizsgálatoknál toluidinkékes festést alkalmaztunk. Ennek eredményeként a Gramineae családra jellegzetes sztómák olyan kontraszthatással jelentek meg, hogy a vizsgálatok első fázisában e családon belül is lehetővé vált a Phragmites valamely fajára vagy változatára következtetnünk. Összehasonlítási célból recens anyagokból preparátumokat készítettünk Schoenoplectus, valamint a Typhaceae, a Cíperaceae, a Gramineae és a Juncaceae család néhány általánosan elterjedt és ismert fajából, külön a levél, a szár, valamint a rhyzoma epidermiszeiből. Ez alapján

18 kétséget kizáró módon megállapítottuk, hogy a felsorolt sírokból (eredetileg koporsókban lévő) előkerült növényi maradványok a Gramineaehez tartozó nád - Phragmites sp., nagy valószínűséggel a Phragmites communis Trin. leveléből és szárából származnak. Megjegyzés: a nád koporsóba tételének célja a koporsó „kibélelése" lehetett a halott számára, mint ahogyan ezt más esetben a Dunántúlon szalmával tették.

19 A nád alkalmazását közönséges volta, akkoriban nagy mennyiségű jelenléte magyarázza.

20 D) Virágleletek 56., 193., 273. sír Mivel a fentebb felsorolt női sírokból azonos növényfajhoz tartozó leletek kerültek elő, vizsgálatukat a legjobb állapotú, 56. sírban talált virágmaradványok leírásával adjuk meg. Női sírban a fej alatt, haj, textil, koporsófa, föld együttesében „in situ"-ként behozott leletekben száras, aprófejes, megfeketedett virágmaradványokat találtunk. Nagy részét gondos munkával sikerült egyedi darabokká elkülöníteni (Hl/a Tábla, 19. kép). Sztereomikroszkóp alatt látható volt, hogy viszonylag olyan állapotú virágmaradvánnyal rendelkezünk, melynek meghatározásában reményünk van legalább a genus megállapításáig 18 SOÓ Rezső-KÁRPÁTI Zoltán 1968. II. 770. 19 FÜZES (FRECH') Miklós szóbeli közlése 20 GYÖRFFY István i. m. 46. eljutni. A külső kép alapján valamilyen bogas virágzatú növényre gondolhattunk. A növény szárelágazását, ami a bogas virágzat egy konkrét csoportjára adott volna felvilágosítást, a szárak töredékes volta miatt eleinte nem lehetett tisztázni. A teljes kibontás után azonban kitűnt, hogy az alsó rész felé mindjobban elágazó összetett fürtről van szó, mint amilyen a szőlő vagy orgona virágzata. Virágleletünk tehát a bugavirágzatúak közé tartozik. Vizsgálatainkat folytatva a virágfejeket tettük mikroszkóp alá. A virágfejek analízise Az apró, mintegy 2-3 mm átmérőjű virágfejek egy része a száron, a többi leszakadtan, összetapadva - fekete „masszaként" - egy csomóban volt. Már a mikroszkópos preparálás kezdetén világosan kitűnt a Compositae\e\\e$. Mivel a portokok egymással végig keskeny csővé nőttek össze, leletünket a csöves virágúak családjába soroltuk. A fészkek csak csöves virágúak (3-20), dús füzéres bugát alkotnak, 2-3 mm átmérőjűek, ± globulárisak. A fészekben a vacok alsó oldalát fészekpikkely-levelek fedik. A portokok csatlója függelékben végződik a fészkekben. Ez a diagnosztikai bélyeg a Soó—Kárpáti-féle Növényhatározó szerint már közvetlenül az Artemisia genus felé mutat.

21 A fészkekben magvakat is találtunk. Ezek vizsgálata szintén megerősíti a virágzat analízise alapján kapott eredményünket.

22 A fészkekből a megtermékenyítésben részt nem vett, igen sok pollen is előkerült. Ezek pollenanalitikai vizsgálatát elvégeztük, és ennek eredménye is kétséget kizáró módon igazolta virágleletünk Artemisia genus-ha való tartozását. A nemzetségen belüli faji hovatartozás vizsgálata nem járt kielégítő eredménnyel. Az Üröm-nemzetségbe Soó—Kárpáti mintegy 11 hazai fajt sorol. Virágleletünk pontos faji meghatározását hiányzó levelei is akadályozták. Az ezen kívüli kifejezetten faji bélyegek sem voltak egyértelműen tisztázhatók a talajban ért többszáz éves behatás miatt. Ha fenti meghatározásaink közül a mindhárom sírlelet esetében biztosan megállapítható ± globuláris formát, valamint a fészkekben lévő virágok számát vesszük alapul, akkor a hazai fajok közül három Artemisia faj jöhet számításba. Ennek feltételezését alátámasztják a karcag asszonyszállási temető környékén, valamint Karcag határának más pontjain végzett gyűjtésünk eredményei is. Eszerint a következő fajokra gondolhatunk: Artemisia austrica Jack., A. absinthium L, A. abrotanum L. - Leletünk tárgyalt morfológiai tulajdonságai legfőképpen a temetőkben ma is gyakran található Artemisia abrotanum L - Istenfa fajjal egyezik meg. (Hl/a Tábla, 19-24. kép, Ill/b Tábla, 25-27., kép.) Rövid történet és hiedelem Irodalmi kutatásaink szerint az első írott nyom, melyre Schönherr Gy. hívja fel a figyelmet, a római Casaneta könyvtár Korvin Kódexéből (Casaneta glosszák) való. A XV. századból származó 83 bejegyzett növénynév közül itt fordul elő legelőször. A felsoroltak között találjuk az Istenfa - A. abrotanumot.

23 - A XV. századi Schlágli szójegyzékben „ritimenium" valószínű egyenlő „artemisia".

24 - Melich J.-Veress I. gyöngyösi szótártöredékében találunk adatokat az Istenfára vonat21 SOÓ Rezső-KÁRPÁTI Zoltán i. m. II. 526-528. 22 SCHERMANN Szilárd 1966. 23 GOMBOCZ Endre 1936. 20-21. 24 GOMBOCZ Endre i.m. 21. 72