Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Cseh János: Kelta ház Szelevény mellett
A ház leírása A háztípusról Részben a földút, részben a partfal alatt fekvő szögletes, téglalap alakú kunyhóalap hosszanti tengelye nyugat-keleti irányú volt, éspedig oly módon, hogy az 6°-kal tért el délnyugat ill. északkelet felé. Maga az objektum lényegében két részből állott: a tulajdonképpeni házból és az északi, valamint a déli oldalon található beásásokból/gödrökből. A négyszögre 505-515x290-305 cm-es adatot vettem föl, ami 14,5-15,5 m 2-nek felel meg. Szabályos, mindenütt egyenes oldalfalú volt. A földfalakról csak általánosságban mondhatjuk, hogy függőlegesen emelkedtek. A vízszintesen húzódó, ám kicsit hepehupás padlót a keleti oldalon 35 cm, a nyugatin 1-9/10 cm mélyen leltük meg (ez utóbbi helyen 10-20 cm széles „padka" futott). A sárga agyag (homok) keményre taposódott - tapasztott vagy döngölt volta sem zárható ki, mely terminusokat gyakrabban használja a régészeti irodalom az ezzel egybevágó jelenségekre. Az északi, a nyugati és a déli oldalon a falak is elég tömör állagúnak tűntek föl. Az alapnégyszög észak felé eső oldalának középső részén egy ovális formájú, 180x55 cm nagyságú, 10-26 cm mélységű gödör csatlakozott 30-40 cm-es „torok"-kal. Meneteles falú, teknős aljú volt. Ettől a jelenségtől nyugatra szabályos szögletes, 110x20 cm-es kitüremkedést figyeltünk meg (talán a bejárati rész?), melynek alja egybeesett a ház járószintjével. Egy másik hasonló jelenség az előbbivel átellenben, a kunyhóalap délnyugati sarka közelében bontakozott ki. Inkább ívelődő alakú, 60x20 cm nagyságú és épp 1 cm mélységű volt - tehát magasabban feküdt, mint a hajlék padlója. Az építményalap déli falának keleti felén összetettebb, két-három kerek/ovális beásásból álló régészeti jelenséget bontottunk ki. A karéjos kontúrral egybekapcsolódó gödrök egy 240x115-60 cm méretű területen helyezkedtek el. Oldaluk ill. aljuk meneteles-teknős, mélységük 14-40 cm volt. Visszatérve a ház padlójához, azon számos további beásást figyeltünk meg, melyek a nyugati térségben szóródtak. Első helyre kívánkozik az, amit föltételesen tartóelem nyomaként értelmezhetünk. A kunyhóalap napnyugati rövidebb oldalfalánál, attól 20-30 cm-re, a középtengelytől kissé északabbra bontottuk ki. Hosszúkásovális, 16x11 cm átmérőjű, függőleges, 12 cm mélységű, teknős aljú oszlophely volt, sekély toldalékrésszel északi oldalán. Nagyságrendben hasonló, kör alakú és ovális, 8-10 cm méretű karóhelyszerű jelenségeket, összesen közel tucatnyit konstatálhattunk munkánk során. Az épület déli falánál középen, valamint a délnyugati sarokban egy-egy gödörszerű beásást tártunk föl. Előbbi szabálytalan ovális északnyugat-délkeleti helyzetű -, középfelé teknősen 15 cm-re süllyedő volt. Utóbbi ugyancsak alaktalan formájúnak, rézsűs oldalúnak, 19-20 cm mélynek mutatkozott. Az alaprajzon található egyéb mélyedésekre itt nem térek ki. (3-7. kép: fotók és rajzok) 2 PETRES Éva 1971.130(8). és 132(10).; KUZMOVÁ, Klára 1980. 339-340. 3 WALDHAUSER, Jirí-HOLODNÁK, Petr 1984. 213.; WALDHAUSER, Jirí 1976. 36. Obr. 3. 4 KRIVECZKY Béla 1991.78-79.; CSEH János 1991.1352. A kelta települések „könyvtárában" külön regisztert alkotnak pl. Horváth László dolgozatai a Dunántúlról és számos egyéb adalék. 5 NÉMETI, loan 1981-1982. Pl. XLVI. 1 és Pl. XLVII. 1-2, valamint 176. 6 WALDHAUSER, Jirí 1977.161. Obr. 10. 7 CIzMÁR, Milos 1984. 466. Obr. 2. 7 és 9,467. Obr. 3. 6. 8 WALDHAUSER, Jirí-HOLODNÁK, Petr 1984.188. Obr. 4. jobbra és 189. (ez a kunyhóalap csak alig kisebb a szelevényinél); BUDINSKY, Péter 1971.31. Obr. 48 A szelevényi kunyhó értékelésénél - szerkezetét tekintve - két nézőpont adódik. Az egyik az, hogy a nyugati oldalon belül ágasfával számolunk, a másik az, ha megállapodunk abban, hogy a szóban forgó jelenség nem vehető tartóelemnek. A gödörforma és a mélység, tájolás indifferens, hiszen mindennapos, többé-kevésbé a méret, a karóhelyszerű nyomok és a kapcsolódó vermek is. Az egyetlen belső cölöphelyre kitűnő példa Carei/Nagykároly-Bobaid IV közép La Téne kelta települése. Itt egy ovális, 5,2x4,3 cm nagyságú, északkelet-délnyugati tengelyű gödörház (bordei) került feltárásra, melynek déli részén helyezkedett el a kisméretű beásás 5 . Az északnyugat-csehországi, Teplice környéki Radovesice mellett is előfordult egy olyan, talán még korai La Téne, 6x3,25 cm-es, durván nyugat-keleti helyzetű épületalap, amelyben az egyetlen cölöp a szelevényivei azonos oldalon jutott napvilágra 6 . Ebben a házban cövekhelyek is voltak. Veiké Hostérádky kelta lelőhelyéről három olyan objektumot említhetünk, amely a tiszazugi lakóépületnek frappáns párja. A 2,5-4,5 m körüli szögletes gödrök közül kettőben csak a napnyugati oldalon találtak ágasfa nyomokat, egynél pedig a szemben lévő falnál. Valamennyinek a padlóján figyeltek meg karóhelyeket, s ismét kettőnél az alapkontúrból kinyúló és belső vermet. 7 Ilyenféle tárolókra a bílina-i házakban (zahloubeny dűm) és a Teplice térségében található Hostomice Kr. e. 4-3. századi telepén is van példa 8 . Amennyiben a szelevényi lakóobjektumnál nem tételezünk belső ágast, úgy az alábbi párhuzamokra utalhatunk. Oradea/Nagyváradtól 20-25 km-re délnyugatra fekszik Sínnicolau Román/Oláhszentmiklós, ahonnan - Bereac/SÖrös? - egy La Téne C korú házat (locuinta celtice) írtak le az ásatok, mindenféle oszlopnyom nélkül 9 . Minthogy a kunyhóalapnak csak részlete maradt meg, nem lehet eldönteni - bár valószínű -, hogy cölöp nélküli volt-e a Lazuri/Lázári - Satu Mare/Szatmárnémetitől északra néhány km-re - mellett (Ritul lui Béla, azaz Bélarétje vagy Béla-rét) föltárt 10 . Külső támasztással oldották meg a kelta telepesek a Kr. e. 2. századi moresti/malomfalvi földházak fedését 11 . Hasonlóképpen, mint az egyik Tiszafüred-Morotvaparton kiásott építménynél, ami méretben csaknem azonos a tiszazugival 12 . Ehhez a körhöz tartozik a felsőszentiváni (a Sárvíz mentén, Székesfehérvártól délkeletre 15-20 km-re) - Ángyihegy - gödörház is 13 . Nyugatabbra menve Strachotín citálható egy oszlophely nélküli házával (obdélníková chata bez kylovych) 14 , ezenkívül Veliká Ves (Podborany város környékén az Ohre térségében, a Doupovi-hegységtől keletre) kisebb méretű telepgödre (zemnice ill. polozemnice, cabane á fond excavé) 15 . A nyugati kelták, a gallok „országáéból a Brie Champenoise vidékén, a Seine/Szajna és a Marne között elhelyezkedő Ferté-Gaucher közép La Téne végi, késő La Téne eleji települése - pagus - hozható, ahol téglalap alakú, 3-7x3 m nagy4. és 32-33., valamint 40. Obr. 10. és 39-40. (nagyságrendben az egyik hasonlóképpen megfelel az általunk föltártnak) 9 DUMITRASCU, Sever-CRISAN, loan 1990. 99. 10 LAZIN, Gh. 1981-1982. 77. Fig. 9., 75. és 77. 11 HOREDT, Kürt 1979.35-36., 40. és 37. Abb. 14.1 -6 (az egyikben talán oszlophely is volt?). 12 KRIVECZKY Béla 1991. 68-69. 2. kép és 67., továbbá 72. 13 PETRES Éva 1971.132(10). 14 CIzMÁR, Milos 1987. 211. Obr. 3. 34 és 209. 15 KOUTECKY, D. 1970. 32. Obr. 7.
