Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Egri Mária: Chiovini Ferenc

fejlődés, hogy egyik napról a másikra megváltozzék a vidék képe, másrészt... kedvem szerint a tájban, az emberek életéből azt választom témául, amely gyermekkorom óta állandó. *

61 - vallja. Az első tapasztalások, a világra eszmélés felejthetetlen emlékei Besenyszöghöz fűzik. A „horizontális látást" bölcsőjében kapta útravalóul, mint ahogy a tanyák fehér falai, piacozók zsivajos derűje, vetéstáblák ringó ritmusa gyermekkorától tartja boldog rabságban képzeletét. Kevés művész mondhatja el magáról, hogy fél évszázadon keresztül kutatta, kereste egyazon vidék festői igazságát, s ötven év után is ugyanazzal a megilletődöttséggel áll a mindig változni képes természet előtt. S ahogy az ezerszínű nyár, a párás hajnalok, déli ragyogások, lilásvörös naplementék újra és újra bűvöletbe ejtik, úgy őrzik szelíd tűzzel a vásznára idézett hangulatok az Alföld ismert ízeit. „Eddig figyeltem, most összegzek"

62 - nyilatkozta utolsó munkáiról a művész, aki élete nyolcvanas éveiben érkezett el festői útjának csúcsaihoz. A színek harmonikus összecsengése, egy-egy felvillanó fehér, vörös vagy mélykék, a szürkék alól tüzelő pirosak, sárgák, a felhők közül visszafénylő árnyalatok izgalmasan élővé, mozgalmassá teszik a legkisebb részleteket is. A kontúrok oldottak, fények, árnyékok éltetik a formákat. Az a festői bravúr, ami az elmúlt évtizedekben csak a legjobb Chiovini képeken sűrűsödött, utolsó képein teljes gazdagságával jelentkezik. Az utolsó esztendők csodákat teremtettek ecsetje nyomán. Mindaz, amit gazdag pályája során próbált, amit addig hordozott-megőrzött, fontosnak tartott festészetében, különleges gyümölcsöket érlelt utolsó éveiben. Nagyon kevés motívummal, a vörös-barnáknak, sötétkékeknek, krapplakkoknak és sárgáknak sűrű kavargásával, villanó ellentéteivel a természet szépségének legmélyebb festői átéléséig és tolmácsolásági jutott el. Mindattól az akadémiai kötöttségtől megszabadult, ami addig lefogta a kezét, már nem félt a „befejezetlenség"-től, nem igényelte az alapozást, sokszor magát a farostlemezt komponálta színével, textúrájával a festménybe. Megjelent nála is a keveretlen szín, az alakok, formák foltszerűen simultak a táj valamely évszak vagy napszak hangulatát, fényviszonyait megragadó szín pászmáihoz. Például hozhatjuk az 1981-ben, szinte teljesen folthatásra épülő Bástya utca című festményét. Az alakok és a környezet foltszerű megjelenésének egyik korai darabja, az 1959-es Nehéz út temperája köszön vissza felfogásában. Illetve a vázlatnak szánt, minden esetben a szabadban, a természet közvetlen hatásában fogant kis-, és középméretű, festődobozába helyezhető kazetta-képek. A különbség kitűnően érzékelhető, ha az 1960-ban készült Önarcképét, vagy akár az 1971-es Kiskörét nézzük. Még az 1980-as munkák között is több van olyan, amely összefogottabban, egységes harmóniákra épülve, összedolgozott, egymásba simított színekkel, valőrökkel van festve. Úgy tűnik, csak ritkábban engedett az expresszív indulatnak, és merte abbahagyni, nem a tanult módszereknek megfelelően lezárni képeit. Élete utolsó két évében festett képei közül 61 Jászkunság 1977.41. 62 Chiovini Ferenc nyolcvanéves. Heves megyei Népújság 1979. november 18.4. például az Alföldi táj láthatóan úgy indul, mint a már említett Bástya utca, vagy a Palotasi út kocsival. Amíg a Palotasi út-tó\ szinte pointillista, pöttyögetett ecsetnyomokkal dolgozik, szándékkal és szimmetrikusan teszi egymás mellé a pöttyöket, hagyja szabadon közöttük a farost alapot, tehát nyíltan láttatja stíluskísérletét, addig a Bástya utca- nál elragadja az indulat, az ecsetnyomok lendületét, a festékpászmák kavargását nem finomítja, vállalja a mű születésekor átélt indulatot, szenvedélyt. Az ugyanekkor festett Alföldi táj vagy az Őszi alkony esetében viszont a háttereken elsimítja a foltokat, alig néhány árulkodó, kusza ecsetvonás tűnik csak elő, a jelentősebb felületek eldolgozottak. Az indulat diktálta képeket szigorú módszerbeli kötöttségekhez szokott, iskolázott ízlésének megfelelően simítja, finomítja. A fogantatás ihletettsége ott érhető leginkább tetten, ahol még fellelhető az első benyomás heves ecsetnyoma, szín élménye. A művész úgy érezte, hogy minden „látható" kulisszatitok, ecsetkezelés, alapozatlan lemez, kiszolgáltatja, leleplezi a festőt, elvesz az image-ból. Mindaddig a kép befejezetlen, amíg ilyenfajta „esetlegességekkel" rendelkezik. Másrészt szemben állt ez a nyitott stílus mindazzal, amit Chiovini számára a mű képviselt, illetve amit képviselnie illett. Eszményei a harmónia, egyensúly, indulatmentesség, a szép mint az esztétikum hordozója, a nyugalom, az egész a részek ellenében... S bár voltak már korábban is próbálkozásai, Chiovini Ferenc életének utolsó két évében jutott el odáig, hogy egyegy elsöprő élmény hatásában, indulatában festett képét le tudta venni az állványról. Ezeket az utolsó képeket nézve megdöbbent bennünket is a természeti látvány élményének, a megfestésének nyers öröme. 1981. december 9-én, nyolcvankét éves korában hunyt el. 18-án tisztelői, barátai, kollégái kíséretében a szolnoki temetőben helyezték örök nyugalomra. A Képzőművészek Szövetsége nevében Tamás Ervin festőművész, a megye és a város vezetése nevében dr. Vincze Sándor búcsúztatta. Barátai, művészkollegái részéről Simon Ferenc szobrászművész mondott búcsúszavakat. Halála után egy esztendővel műtermében életét és művészetét bemutató állandó kiállítás nyílt.

63 1987-ben megindult a művésztelep több világégést, történelmi sorsfordulót, tulajdonosváltást megélt épületeinek rekonstrukciója. Elsőként az a szárny került lebontásra, amelyben a művész életművét bemutató Chiovini műterem is volt. A kiállítás egy része a felújítás után rövid időre újra megnyílt a nyilvánosság előtt, majd a letéti anyag visszakerült a múzeum és a család tulajdonába, illetve Szolnok Város Polgármesteri Hivatalában nyert elhelyezést. Munkáiból legutóbb a budapesti Árkád Galéria rendezett emlékkiállítást 1995-ben. A Damjanich János Múzeum tulajdonában lévő főművei az 1997-ben átadott Szolnoki Képtárban láthatók. Besenyszögön általános iskolát neveztek el híres szülöttjükről, és kiállítást rendeztek be válogatott műveiből. Szolnokon nevét a képző- és iparművészeti alkotásokat forgalmazó, 1996. június 4-én megnyílt Chiovini Galéria őrzi. 63 Chiovini Ferenc Emlékkiállítása (1899 - 1981) a művész műtermében. Megnyitás 1982. december 19. Szolnok - Művésztelep. 415