Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Egri Mária: Chiovini Ferenc

1972-ben a város felújíttatta, és a múzeumnak kezelésre átadta a Tisza parti régi zsinagógát, amely Szolnoki Galéria néven nagyobb volumenű időszaki kiállítások számára biztosított lehetőséget. Ettől kezdődően alkalom nyílt jelentősebb kollektív, illetve retrospektív egyéni kiállítások megrendezésére. Mindjárt a nyitás évében itt kapott helyet a szolnoki telep hetvenéves jubileumi anyaga, amelyben Chiovini Ferenc művészetét 19 festmény képviselte. Ebből az alkalomból a Damjanich Múzeum közös borítóban adtak ki „Szolnok a magyar képzőművészetben"címmel a vármegyeházán 1947-ben rendezett kiállítás reprint katalógusát; a Nemzeti Galériában 1966-ban „A szolnoki művésztelep kiállítása" címmel összeállított kortárs képzőművészeti anyag katalógusát, s a hetvenéves jubileumra ,A szolnoki művésztelep a felszabadulástól napjainkig"címmel bemutatott retrospektív kiállítás katalógusát. A három füzetben, ha közel sem a teljesség igényével, de legalább jelzésszerűen érintve volt a szolnoki művésztelep előzményeivel együtt akkor már több mint százesztendős múltja is. Chiovini Ferenc munkásságának társadalmi elismerése nemcsak kiállításokban és különféle díjakban, kitüntetésekben nyilvánult meg. A Keletmagyarország 1972-ben érdekes hírrel szolgál; „Tisza II. a képzőművészetben" címmel. „Az Alföld új, gigantikus létesítményének, a Tisza II. vízlépcsőnek a születését a képzőművészetben is megörökítik. Az Országos Vízügyi Hivatal megbízásából a szolnoki művésztelep két neves alkotója Chiovini Ferenc Munkácsy-díjas festőművész és Gácsi Mihály grafikus művész sorozatot készít. Chiovini Ferenc tizenhárom nagyméretű olajfestménye már elkészült. Az első kép bemutatja a tikkadó, aszályos alföldi pusztát, a következő képek pedig nyomon követik a különböző munkafázisokat, a geodétákat, építők munkáját, a mederrendezési, betonozási folyamatokat. A befejező képsorok a létesítmény üzemszerű használatát, a víz termékenyítő hatását érzékeltetik majd... A műalkotásokat a vízlépcsőnél létesítendő galériában helyezik majd el."™ Végül a festmények, amelyek közül a bemutatott alkotások az 1972/73 as Téli Tárlat keretében meghirdetett munkásábrázolás pályázaton díjat nyertek, az OVH fővárosi székházában, a KÖTIVIZIG szolnoki székházában, illetve javítóműhelyében, Kiskörén és a jászkiséri Szakaszmérnökségen kaptak helyet. „Amikor a jászszentandrási vízfakasztást festettem, hihetetlennek tűnt volna, hogy pont 40 év múlva olyan mértékű vízf akasztás kortársa és főként krónikása leszek, mint a Tisza II. vízlépcső." - írja a művész 1977-ben önéletrajzi jegyzeteiben.

55 1973-ban két kitüntetést is kap. Mintha az elveszett illetve esztendőkig meg nem kapott figyelmet, a méltánytalan mellőzést kívánta volna Szolnok vezetése pótolni. Neki ítélik a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Művészeti díját, s a Szolnok város Pro Űrbe díját. Közelgő 75. születésnapja alkalmából felkeresi a Szolnok megyei Néplap újságírója, több, Chiovini Ferencről írott értő méltatás szerzője, Tiszai Lajos. „A mester tavasza"hímmel megjelent interjú tükrözi Chiovini humorát, víg kedélyét, ugyanakkor körülrajzolja a művészember kemény, küzdő karakterét is. „ Téved, aki azt hiszi, hogy Feri bácsi csupán a halk harmóniák embere. A szenvedélyes vitáknak is mestere, életelve is olyan tiszta, amilyen a vászonra álmodott kompozíció. Az igazi tekintély, a nagyság előtt fejet hajt, de replikázni mer, ha kell mindenkivel... "

56 Az 1974-es esztendő eseményekben gazdag számára. A tavaszi és téli kiállítások mellett a kolónia ismét Tallinnban mutatja be anyagát. 54 Tisza II. a képzőművészetben. Keletmagyarország 1972. november 25.1. 55 Jászkunság 1977.41. 56 Tiszai Lajos: A mester tavasza. Szolnok megyei Néplap 1973. április 22. 7. Az észt kritika külön hangsúlyozza a művész képeinek festői erényeit, a magas fokú mesterségbeli felkészültséget. Április 4-én megkapja a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntetést, elkészül a Televízió portréfilmje a hetvenöt éves mesterről, és november 7-én eredményes alkotó tevékenysége elismeréséül, születésnapja alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozza számára. Szolnok festészeti hagyományaira alapozva, egy országos kiállítás szervezésének igényével kerül megrendezésre a Szolnoki Galériában az I. Szolnoki Festészeti Triennálé. Az egyik első díjat Chiovini Ferenc kapja. 1976-ban szocialista szerződést köt a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karával, amelyben nemcsak bizonyos számú festmény elkészítésére szerződik, hanem esztétikai előadásokra, a képzőművészeti kör, illetve a Főiskola esztétikai gondjainak támogatására is. (Épületdíszítés-, belső berendezés, művészeti programok tanácsadása stb.) Az ilyen irányú tevékenység nem állt távol a művésztől, hasonló munkásságáért a TIT Aranykoszorús jelvénnyel tüntette ki 1977-ben. A különféle rendszerességgel megrendezett országos tárlatok közül elsősorban az alföldi érdekeltségűek méltányolják Chiovini műveit. Például a Hatvani Galéria, amely Magyar Tájak II. tárlatán díjazza munkáit. A szolnoki művésztelep alapításának 75 éves jubileumát ünnepli 1977-ben. Ez alkalomból ünnepi tanácskozást tartanak Szolnokon, megjelenik a Szolnoki művésztelep

57

, a hatvanas évektől megtelepedett fiatalokat is tárgyaló monográfiája, s a hagyományokhoz híven a Szolnoki Galériában és Budapesten a Nemzeti Galériában katalógussal kísért retrospektív kiállítást rendeznek. A megyei lap már az esztendő elejétől foglalkozik az évfordulóval, naponta eseménynaptárt közöl a régi telep életéből, sorozatokban ismerteti a kolónia történeti periódusait, a telepen dolgozó kortárs művészek munkásságát pedig több felkért művészettörténész egymást követően elemzi. Chiovini Ferenc tevékenységét Pogány Ö. Gábor méltatja. Részletezi festészete plein air hagyományokra épülő sajátosságait, az alföldi tájra, paraszti munkára, falusi környezetre irányuló, a látványtól inspirált tematikáját. A Tisza-táj festői szempontból megragadható jellegzetes motívumai, színei, hangulatai sűrűsödnek Chiovini képein, amely „egyáltalán nem jelent valamiféle beszűkülést, provinciális elszigeteltséget, mert éppen a hiteles helyi vonatkozások gazdagíthatják új elemekkel az általános törekvéseket. El kell fogadnunk azt a ma is érvényes megállapítást, mely szerint' a kultúra szellemiségének nemzeti sajátságai nélkül egy ország művészete az egyetemesség rangjára aligha számíthat.' "

58 Ám a kultúra nemzeti sajátosságai szoros kapcsolatban vannak a nemzet történelmének alakulásával. Valamely határokkal jelölhető, rövidebb vagy hosszabb periódusok alatt kontinuitásban alakuló emberi tevékenység a maga sajátos szellemi felépítményrendszerével, kultúrájával elválaszthatatlan attól a közegtől, amelyben gyökerez. A művészet sem valamilyen transzcendens, önmagával és önmagából magyarázható produktum - még ha sokszor így is kíván feltűnni -, hanem nagyon is evilági okok függvénye. Épp ezért egy időben és térben meghatározott alkotói tevékenység, vagy annak eredményeként létrejött műalkotások sorának elemzése nem nélkülözheti a történelmi közelítést. Vagyis annak a terrénumnak az adott időben történő figyelembevételét, amelynek bonyolult politikai, gazdasági, történelmi kölcsönhatásában létrejött. Sajnálatos módon műtörténet57 Egri Mária 1977 58 Pogány 0. Gábor: Hat évtized képi krónikája. Chiovini Ferenc Munkácsy-díjas festőművész. Szolnok képzőművészei 1902-1977.15. 413